Amíg nyugaton és Kínában már évek óta a magáncégek hajtják az űripari innováció jelentős részét, Oroszország csak most kezd igazán nyitni ebbe az irányba. Ennek egyik legérdekesebb példája a Triton-O program, amely az ország első komolyabb, magántőkéből finanszírozott, kereskedelmi célú nagyfelbontású földmegfigyelő műholdja lehet.

Ma már közismert, hogy a második világháború után lényegében a zsákmányolt német V-2 rakétatechnológia, és a német mérnökök tudása indította be a szovjet és az amerikai űr- és rakétaprogramot. Az viszont már sokkal kevésbé ismert, hogy közvetett módon ugyanez a harci eszköz és technológiai örökség fektette le a kínai ballisztikus rakéta-fejlesztés alapjait is. Ennek a különös láncolatnak az első kézzelfogható eredménye a Dong Feng-1 vagy DF-1 volt, amely katonai kódnevén „1059” néven futott. Ez a rakéta a szovjet R-2 NATO-kódján SS-2 „Sibling” kínai másolata volt, az R-2 pedig egyenes ágon a német V-2 egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakéta szovjetek által továbbfejlesztett változataként született meg. Bár a DF-1 Kína legelső hazai gyártású ballisztikus rakétájaként vonult be a történelembe, a tényleges hadrendbe állításáig végül soha nem jutott el.

Nyílt forrású pályaadatok alapján Oroszország egyszerre öt, a közelmúltban felbocsátott katonai besorolású Cosmos műhold pályáját módosította úgy, hogy azok gyakorlatilag ugyanabba a pályasíkba kerüljenek, mint az ICEYE egyik radarfelderítő műholdja, az ICEYE-X36. A manőverek olyan mértékű üzemanyag-felhasználást igényeltek, amely messze túlmutat a szokásos földmegfigyelő vagy kommunikációs műholdak normál pályakorrekcióin. 

Csien a kínai rakéta- és űrprogram atyja. Kulcsszerepet játszott Kína első műholdjait pályára állító hordozórakéták, valamint az ország nukleáris arzenálját hordozó interkontinentális ballisztikus rakéták ICBM megteremtésében. Hazájában ezért nemzeti hősként tisztelik, olyannyira, hogy Sanghajban egy 70 000 kiállítási tárgyat bemutató, monumentális múzeum van a „nép tudósának”, Qian Xuesen-nek (magyaros átírással: Csien Hszüe-szen-nek) szentelve. Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államokban, ahol több mint egy évtizedig tanult és kutatott, és ahol a modern repüléstudomány alapjait fektette le  úttörő munkásságára ma már csak nagyon kevesen emlékeznek.

1946. április 16-án, kedden délután 14:47-kor egy a náci Németországból zsákmányolt V-2 rakéta szállt fel az amerikai hadsereg Új-Mexikói White Sand rakéta tesztelő területéről. De nem jutott túl messzire. Mindössze 5,5 kilométeres magasságot ért el mielőtt a giroszkópos vezérlő rendszer meghibásodása, és egy vezérsík leszakadása miatt a fehér sivatagi homokba csapódott.

Oroszország az eddigi legnagyobb és legösszetettebb légicsapást mérte Kijevre a háború kezdete óta. Moszkva szinte a teljes rakétaarzenálját bevetette, a tengeri indítású Kalibr cirkálórakétáktól és a szuperszonikus Iszkanderektől kezdve, a hiperszonikus Cirkonokon át egészen a rettegett Oresnyik ballisztikus rakétáig mindent kilőttek az ukrán fővárosra. Az alábbiakban a némileg titokzatos Oresnyik csapásmérő rakétával kívánok foglalkozni.

El tudja képzelni, ahogy a Neil Armstrong vagy Buzz Aldrin egy motoron cirkálnak a Hold porszerű felszínén? A NASA el tudta, vagy legalábbis az Apollo-program utolsó éveiben küldetésre induló űrhajósai közül néhányan mindenképpen.

Ismét megremegett a föld az orenburgi régióban, hiszen 2026. május 12-én, helyi idő szerint 11:15-kor a 13. rakétahadosztály jaszniji körzetéből sikeresen útjára indították az RS-28 Szarmat - NATO-kód SS-29 interkontinentális ballisztikus rakétát. A célpont a kamcsatkai Kura lőtér volt, a teszt pedig, a hivatalos közlemények szerint elérte célját.

A Cape Canaveral "Canaveral-fok" az űrkutatás előtti években nem volt valami lenyűgöző hely. Az üdülővárosok között is utolsó, ahol a helyiek egyszerű négyszögletes házakban éltek, a tűző nap forróságban, a tűzhangyák között. A strand dagály idején alig 300 méter széles volt és kemény, mint a beton. A „Fok-föld”, amint ismertté vált, motelek, bolhák és föld feletti szeptikus tartályok piszkos előőrse volt.

Van valami hátborzongatóan lenyűgöző abban, amikor a hidegháborús technológia elméleti számításai valósággá válnak. Egy ilyen éles tesztre került sor 64 éve, 1962. május 6-án amikor amerikai haditengerészet a Fregatt madár "Frigate Bird" hadművelet során egy 600 kilotonnas nukleáris robbanofejjel szerelt tengeralattjáróról indított ballisztikus rakétát.