Kínai űrkatasztrófák 1. rész: Az Apstar 2 tragédiája

141031180345-04-space-travel.jpgA legutóbbi bejegyzésben tárgyalt CZ-6A rakéta igen látványosra megsemmisülése kapcsán jött az ötlet, hogy érdemes visszatekinteni a kínai űrprogram korábbi, kevésbé szerencsés kimenetelű baleseteire. A sorozat első részében az 1995-ös Apstar-2 katasztrófájáról lessz szó, amely a kínai űrrepülés történetének egyik legjelentősebb, mégis gyakran elfeledett tragédiája.

Előzmények 

1985 októberében a Kínai Űrhajózási Minisztérium hivatalosan is bejelentette szándékát, miszerint kínai rakéták segítségével kínál kereskedelmi műholdindítási szolgáltatásokat külföldi megrendelők számára. Kína akkori CZ-3 hordozórakétája azonban mindössze 1400 kg hasznos teher geoszinkron GTO állítására volt képes, ami messze elmaradt a korszak nyugati geostacionárius hírközlési műholdjainak tipikus tömegétől. A CALT 1986-ban javasolta a CZ-2C típus CZ–2E változattá történő átalakítását: a rakéta első fokozatát négy folyékony hajtóanyagú kiegészítő gyorsítórakétával látták el, ami egy felső fokozattal kiegészítve 4800 kg-ra növelte a GTO teherbírást.

Fun fact: A kínai Hosszú Menetelés 2E rakéta orrburkolatán egy időben szerepelt az Egyesült Államok, Kína és Ausztrália zászlója is. Ezt egy ausztrál távközlési cégnek végrehajtott három  indításnál is hasznalták(1992-ben és 1994-ben), az amerikai zászló pedig a műholdakat gyártó Hughes Aircraft jelenlétére utalt, a céget idővel felvásárolta a Boring.

Mai ésszel kicsit már talán nehezen elképzelhető, hogy a hidegháború lezárulását követően a globális űrpiacon egyedülálló, ám törékeny gazdasági együttműködés vette kezdetét. Akkoriban csúcstechnológiát képviselő nyugati, elsősorban amerikai telekommunikációs cégek egyre gyakrabban a jelentősen olcsóbb kínai hordozórakétákat választották a műholdjaik pályára állítására. Ez a szimbiózis mindkét fél számára rendkívül kedvezőnek bizonyult, Kína értékes keményvalutához és nemzetközi elismertséghez jutott a kereskedelmi piacon, míg a nyugati megrendelők drasztikusan csökkenthették az indítási költségeiket. Érdemes felidézni, hogy arról az időszakról beszélünk amikor még nem voltak kereskedelmi hordozórakéták, és a Telecom cégek vagy a drága hazai rakétákat vettek igénybe, vagy a valamivel olcsóbb európai Ariane-t, esetleg a Szojúz jöhetett meg szóba. Így érhető, hogy kapva kaptak az alkalmon, amikor megjelent a sokkal olcsóbb kínai alternatíva.

A dráma főszereplője a Hosszú Menetelés 2E (CZ–2E) volt, amelyet kifejezetten a nehéz, kereskedelmi távközlési műholdak geostacionárius átmenő pályára állítására fejlesztettek ki. A kétfokozatú, folyékony hajtóanyagú rakéta 49 méter magas, indulótömege 460 tonna, és négy folyékony hajtóanyagú gyorsítórakétája révén korának legnagyobb teherbírású kínai hordozórakétája volt. Karrierje azonban felemásra sikerült: 1990-es szűzrepülése után mindössze hét alkalommal indították, és az Apstar-2 küldetés, ami a típus hatodik startja előtt már súlyos megbízhatósági aggályok övezték. 1992-ben ugyanezzel a rakétával indították az ausztrál Optus műholdat, amelynek orrburkolata a repülés során hasonló körülmények között szerkezeti hibát mutatott, bár akkor a műhold túlélte a kalandot, a hiba figyelmeztető előjel volt.

Az Optus B2 kudarcát követően a Hughes mérnökei az orrburkolat szerkezeti megerősítését javasolták. A Különbizottság (Select Committee) megállapítása szerint azonban Kína a szerkezeti átalakítások helyett mindössze néhány extra szegecs beszerelése mellett döntött. A Bizottság információi alapján a kínai fél azért utasította vissza az orrburkolat érdemi megerősítését az Apstar 2 indítása előtt, mert annak végrehajtásával közvetve elismerték volna a felelősségüket az Optus B2 korábbi balesetében.

Katasztrófa 

1995. január 26-án, helyi idő szerint 06:40:04-kor a Hszicsang Űrközpontban a visszaszámlálás rendben lezajlott. A rakéta orrában az amerikai Hughes Aircraft által gyártott, korszerű Apstar-2 távközlési műhold varakozott. A CZ–2E hibátlanul emelkedett a magasba, ám a felszállás után mindössze 51 másodperccel, mintegy 11 kilométeres magasságban a rakéta hirtelen letért a pályájáról, majd hatalmas tűzgolyóvá robbant. A több tonnás, égő roncsok a kilövőállomástól alig 6 kilométerre fekvő Majelin (más átírásban Majiang) falura hullottak. A becsapódás és az azt követő tűzvész hat családi házat porig rombolt, 6 helyi lakos azonnal életét vesztette, további 57–64 ember pedig mérgezést vagy sérülést szenvedett,az áldozatok pontos számáról a források eltérnek, de a halálos áldozatok száma egységesen hat. A katasztrófát súlyosbította, hogy a rakéta hajtóanyaga, az unszimmetrikus dimetil-hidrazin és a dinitrogén-tetraoxid rendkívül mérgező, így a lehulló maradványok vegyi veszélyt is jelentettek.

Csak a robbanás egy másik kamera állásból;

 A baleset után

A baleset okának feltárása azonnal éles politikai és szakmai vitát szült. A kínai fejlesztők kezdetben a magaslati szélnyírásra hivatkoztak, állításuk szerint az extrém aerodinamikai terhelés rezonanciát keltett, amely az amerikai műhold szerkezetének tönkremeneteléhez vezetett, és ez robbantotta fel a rakétát. Ezzel szemben a Hughes mérnökei egyértelműen kimutatták, hogy a CZ-2E orrburkolata (fairing) volt szerkezetileg alulméretezett, a szélnyírás hatására az orrkúp beszakadt, a beáramló szuperszonikus légáramlat pedig szétzúzta a műholdat, ami a rakéta felrobbanását okozta. Bár a nyilvánosság előtt soha nem született közös zárójelentés, Kína a háttérben megerősítette az orrburkolat szerkezetét, ezzel gyakorlatilag elismerve a felelősségét.

A tragédia következményei messze túlmutattak egyetlen műszaki hibán. Az eset a következő 1996-os Intelsat 708  súlyos balesetével együtt meggyőzte a washingtoni döntéshozókat arról, hogy a kínai fél a közös kivizsgálások során érzékeny amerikai rakétatechnológiához juthat hozzá. Ennek nyomán az Egyesült Államok drasztikusan szigorította a haditechnikai exportot szabályzó ITAR (International Traffic in Arms Regulations) előírásait, és gyakorlatilag megtiltotta amerikai gyártmányú műholdak kínai rakétákkal történő indítását. Ez az intézkedés évekre elzárta Kínát a nyugati kereskedelmi indítási piactól, és ösztönözte a hazai űripar fejlesztését. Erről bővebben a következő bejegyzésben foglalkozok majd.

 

A CZ-2E-t a katasztrófa után még kétszer, 1995 novemberében és decemberében indították, majd kivonták a szolgálatból. A típus azonban nem tűnt el nyomtalanul, szerkezeti alapjai szolgáltak a későbbi Hosszú Menetelés 2F rakéta kifejlesztéséhez, amely a Sencsou-program keretében 2003-ban a Kínai Népköztársaság első űrhajósát, Jang Li-vejt is Föld körüli pályára juttatta, és mai napig ez a rakéta szállítja az emberes és teher űrhajók a Tiangong űrállomáshoz.

Folytatás következik..

Ha érdekesnek találtad a bejegyzést, oszd meg, hogy mások is megismerhessék. Ha szeretnél értesülni az újabb bejegyzésekről rakéták világából csatlakozhat az a Rocket-Science Facebook oldalához; https://www.facebook.com/profile.php?id= 61588434530894

Véleményed, észrevételeit pedig jöhetnek kommentben. Köszönöm a Figyelmet!

Címkék: Kína Történelem Érdekesség Robbanás Tragédia Failure UDMH Long March Rakéta indítás Long March 2F