Mai ésszel kicsit nehéz elképzelni, de az 1960-as évek elején Olaszország olyan államok gyűrűjében találta magát, amelyek nukleáris fegyverek megszerzésére törekedtek. Jugoszlávia és Románia megkezdte az atombomba önálló fejlesztését, és együttműködtek az Orao csapásmérő repülőgép tervezésében és fejlesztésében is. Svájc 1958. december 23-án döntött úgy, hogy nukleáris fegyverprogramba kezd. 1964. május 4-ére a svájci fegyveres erők egyesített vezérkara már azt javasolta, hogy 1980-ig 250 nukleáris fegyverrel rendelkezzenek, köztük 100 rakétára telepítettel.

1964. augusztus 1-jén, vasárnap megszólalt a telefon az Egyesült Államok caracasi nagykövetségén szolgáló amerikai hadsereg-összekötő tiszt asztalán. A hívó egy venezuelai kereskedelmi fotós volt, Leonardo Davilla. Elmondta, hogy július 7-én egy űreszköz darabjának tűnő tárgyat találtak egy farmon az Andok egy eldugott vidékén, Táchira államban, La Fría közelében, a kolumbiai határ mentén.

Egyesült Államok elnöke, Donald Trump ismét bedobta Grönland annektálásának ötletét, arra hivatkozva, hogy a sziget kulcsszerepet játszana az Egyesült Államok jövőbeli rakétavédelmi rendszerében, az úgynevezett Golden Dome-ban. A helyzet iróniája azonban az, hogy a Golden Dome program egyáltalán nem növeli, hanem csökkenti az Egyesült Államok Grönlandtól való függését. Lássuk, miért.

A 4iG az Axiom Space-be történő 100 millió dollárros befektetése első pillantásra minimum furcsának tűnik, másodikra pedig kifejezetten merésznek. Egy kis ország regionális technológia vállalata még soha nem került ilyen közel ahhoz, hogy rész-tulajdonosként legyen jelen egy, az ISS utáni korszakot formáló űr-projektben. Ugyanakkor a befektetés megtérülése egyáltalán nem tűnik kockázat mentesnek, ezért ebben az írásban azt próbálom körbejárni, milyen logika állhat a háttérben, és milyen kihívások elé néz Axiom a piaci alacsony pályás űrkutatási bizniszben.

Messze a legsúlyosabb rakéta technológiához kapcsolódó baleset, a Nedelin-katasztrófa 1960-ban esett meg, még az űrkorszak tényleges kezdete előtt. Mára már köztudott, hogy a Szovjetunióban a rakéta indításnál meghozott döntéseket legalább annyira politikai, mint technológiai megfontolások határozták meg, és ennek időnként emberéletek voltak az ára. Jó példa erre Vlagyimir Komarov halála, aki az elsietett Szojuz–1 küldetésen vesztette életét. Ugyanakkor egyetlen elhibázott indítás sem követelt annyi áldozatot, mint a Nedelin-katasztrófa, amely a rakétatechnika történetének leghalálosabb eseményeként vonult be a történelembe.

A legfrissebb pálya adatokat látva, a ballisztikus rakétákat figyelni hivatott orosz korai előrejelző műholdas rendszer komoly bajban van. Minden arra utal, hogy mára mindössze egyetlen Tundra típusú műhold maradt csupán működő képes, ami komoly visszaesés a néhány hónappal korábbi állapothoz képest.

A közelgő ISS utáni korszakot Oroszország sokáig egy új kezdetként próbálta eladni. A Roszkoszmosz és az űrprogramhoz kötődő intézetek egy vadonatúj, moduláris orosz űrállomást álmodtak meg, a Russian Orbital Stationt - ROS, amely egyszerre ígért technológiai megújulást és politikai üzenetet: Oroszország saját erőből is képes fenntartani nagyhatalmi jelenlétét az emberes űrrepülésben.

A Burevesztnyik „viharmadár” Oroszország egyik legellentmondásosabb és talán legmerészebb fejlesztése, egy olyan nukleáris meghajtású cirkáló rakéta, amely elméletben akár hónapokig is képes lehet repülni, megkerülni a légvédelmi rendszereket, hogy aztán váratlan irányból mérjen csapást céljára. Az orosz források a programot a stratégiai elrettentés új dimenziójaként mutatják be.

Kína ismét meglepték a világot azzal, hogy november elején két különleges, golyó formájú („bullet-shaped”) kísérleti műholdat állított pályára, amely már pusztán formájával is kilóg a hagyományos műhold tervezési megoldások közül. Ugyanakkor nem Kína az egyetlen amely ilyen, aerodinamikailag optimalizált formákkal kísérletezik. A rendkívül alacsony Föld körüli pályát (VLEO) célzó rendszerek fejlesztésébe több ország és cég is egyre nagyobb potenciált lát, ami nyomán a kém műholdak új generációjának lehetünk tanui

Az alábbiakban éppen ezért, a VLEO - Very Low Earth Orbit koncepció kerül bemutatásra, hogy mi is hívta életre, és milyen technológiai kihívást jelent, illetve mely cégek is vágtak bele ilyen eszközök fejlesztésébe. 

2025. november 28-án reggeli órákban az orosz Yasny (Dombarovszkij) bázisról indított interkontinentális ballisztikus rakéta teszt alig pár másodperccel a kilövés után kudarcot vallott. A nyilvános videók és felvételek szerint a rakéta első fokozata meghibásodott, majd kibillent az egyensúlyából, és ki is gyulladt. Néhány másodperccel később a rakéta több darabra esve lezuhant, látványos robbanás kíséretében.