Oroszország az eddigi legnagyobb és legösszetettebb légicsapást mérte Kijevre a háború kezdete óta. Moszkva szinte a teljes rakétaarzenálját bevetette, a tengeri indítású Kalibr cirkálórakétáktól és a szuperszonikus Iszkanderektől kezdve, a hiperszonikus Cirkonokon át egészen a rettegett Oresnyik ballisztikus rakétáig mindent kilőttek az ukrán fővárosra. Az alábbiakban a némileg titokzatos Oresnyik csapásmérő rakétával kívánok foglalkozni.

BREAKING:

Russia just attacked Bila Tserkva in Ukraine with an Oreshnik Intermedium Range Ballistic Missile. pic.twitter.com/nddWzuPpjr

— Visegrád 24 (@visegrad24) May 23, 2026

Ez a támadás az „Oresnyik” eddigi harmadik ismert éles bevetése a háborúban. A legelső, még 2024 őszén végrehajtott csapás után már készítettem egy részletes elemzést „Az új orosz csodafegyver – avagy mit tudhatunk az Oreshnik csapásmérő rakétáról?” címmel. Ebből megismerhető a hordozórakétával és maga a  kinetikus csapásmérő rakéta koncepciója.

⚠️ Another angle of the reported Oreshnik strike on Bila Tserkva, allegedly showing impacts from the missile’s inert kinetic rods.

As seen from the published footages this time Oreshnik deployed six submunition clusters, each carrying six kinetic rods, for a total of 36 rods. https://t.co/lfQ12uwcNX pic.twitter.com/S0bowsv5mz

— Special Kherson Cat 🐈🇺🇦 (@bayraktar_1love) May 23, 2026

​MÍvel a mostani támadást több különböző szögből, köztük térfigyelő és lakossági kamerákkal is rögzítették, így most először nyílik lehetőségünk arra, hogy precízebben is elemezzük a fegyver harci részének viselkedését a röppálya legutolsó, kritikus szakaszában.

Bár az elemzés alapfokú, még így is tisztán látszik, hogy az egyes blokkok leválása eltérő módon történt. Különösen az utolsó két blokk esetében, amelyek a korábbi négyhez képest sokkal szétszórtabb „alakzatban” érkeztek meg. Ez nagyobb szóródást, és ezáltal pontatlanabb becsapódást eredményezett.

Ez azért érdekes, mert ezzel megdőlni látszik az a korábbi elképzelés, hogy a hordozó fej hat külön álló egyenként hat penetrator rúdat hordozva önállóan célozna. A képek alapján a fő hordozó jármű az ami az egyes csoportok elengedése között orientációt vált, ezzel befolyásolja az adott csoport rudak terítését. A hordozó harci rész tehát kevésbé működhet egy hagyományos értelemben vett MaRV fejként, inkább egy egyszerűbb cold-gas fúvókákkal még a terminális szakasz előtt elfordulni, manőverezni képes harci rész. A terminális vég fázisban a rudak már szabadon esnek.

Hogyan pusztít az Oresnyik

Hajlamosak lehetünk túlságosan konvencionálisan gondolkodni erről a kinetikus fegyverről. Persze ez valahol érthető, hiszen legyen szó egy harckocsi nyíl (APFSDS) lőszeréről vagy egy nehéz bunkerromboló bombáról, a ezeknél a fegyvereknél szinte mindig a mélységi behatolás a fő cél.

Az Oresnyik ugyan kinetikus elven működik, de ebben az értelmezésben nem bunkerromboló. A kinetikus-mozgási energia definíció szerint pusztán azt jelenti, hogy a mozgásban lévő test mekkora munkát képes végezni a teljes lefékeződéséig. A lényeg, míg a mozgási energia egyenesen arányos a test tömegével, addig a sebességnek már a négyzetével arányos. Ha megduplázzuk a sebességet, a mozgási energia a négyszeresére 2² nő, ha pedig megháromszorozzuk, az energia már a kilencszeresére 3² ugrik. Ezt a törvényszerűséget az Orosz mérnökök is jól megtanulhatták. 

A pusztítás mechanizmusa könnyebben értelmezhető, ha az Oresnyik harci részeire nem kinetikus páncéltörőként vagy bunker rombolójént tekintünk. Persze, nyilván van átütőerejük, a beszámolók szerint könnyedén áttörik a födémet és a betonépületek emeleteit, de a fegyvernek ennyi pont elég is. Nem kell mélyebbre menni, mert a célja az, hogy ott helyben adja le az energiáját.

Ha jobban belegondolunk, ehhez a hatásmechanizmushoz még a korábban vizionált, méregdrága és egzotikus szuperkemény ötvözetekre sincs feltétlenül szükség maximum a lövedékek hegyén. Ha a rudak túl kemények lennének, könnyen lehet csak egy keskeny, mély lyukat ütnének a talajba, aminek az alján akár megállna a lövedék. 

Szemléletes teszt a mozgási energiáról; egy szuperszonikus sebességre gyorsított pingpong labda lazán átütí a pingpong ütőt;

 Az Oresnyik arra épít, hogy terminális szakaszban a légsúrlódástól fehéredésig izzó, hatalmas belső energiát hordozó rudak közvetlenül a födém áttörése után a fizikai megterheléstől gyakorlatilag dezintegrálódjanak. Ez a felszabaduló energia, robbanás az ami végzi az érdemi pusztítást.

Robbanás robbanó anyag nélkül?

Ekkora sebessegnél a mozgási energia több mint fele azonnal és közvetlenül hővé alakul. A hirtelen jött gigantikus nyomás miatt a rúd anyaga és a cél érintkező része ezredmásodpercek alatt tovabbi több ezer Celsius-fokra hevül. Az acélrúd nemcsak megolvad, hanem azonnal elgőzölög. Ez a gázosodó fém vakító, villámszerű villanást és egy szuperszonikus tágulású plazmafelhőt hoz létre.

A megmaradt energia további mechanikai roncsolására fordul, mivel a rúd anyaga gázzá vált éshirtelen tágulni akar, a pusztítást pedig nem a rúd fizikai mérete, hanem a belőle kiszabaduló lökéshullám végzi el.

Mindez jól mutatja, hogy az Oresnyik nem egy kifejezett precíziós fegyver abban az értelemben, hogy a hatos csoportok irányítottan külön célpontokat lenne képes támadni, hanem egy nagyobb kiterjedésű, amolyan területlefogó szaturációs eszköz, amelyet kifejezetten kiterjedt célpontok, légibázisok, ipari létesítmények stb. támadására terveztek.

Mint ilyen a maga nemében egyedülálló, mégha az ötlet nem feltétlenül új. Anno az amerikaiak terveztek 1979-ben a Pershing II-vel  egy Conventional Airfield Attack Missile (CAAM) koncepciót. Ez kifejezetten repülőterek megrongálására lett volna kitalálva azzal, hogy a terminális vég szakaszban a pörgő végfokozat elengedi a penetrator rudakat.. szinte egy az egyben az Oresnyik, csak az már egy fokkal szofisztikáltabb.Végül az amerikai a koncepcióból nem lett semmi.

Az Oresnyik nem wunderwaffe, hanem egy egyedülálló nagy területet egyszerre támadni képes kinetikus romboló fegyver. Hatékonysága bizonyítottnak tűnik, bár a hordozó rakéta lehetséges relatív nagy méretéből kiindulva az ára nem lehet olcsó, de nem is a nyugati médiában megjelenő nevetséges száz millió dolláros nagyságrendű. Egy ilyen nagy rakéta előállítása is időigényes, már csak ezért se számítok a túl gyakori bevetésére. Ugyanakkor megvan az az előnye, hogy ellene maximum csak a legfejlettebb exoatmosferikus ABM rendszerrel lehet védekezni. Vagyis olyan elfogó kell, ami képes elérni a rakéta fejét amikor az még "egyben van". A mostani kiterjed Ukrajnát ért csapás ezzel együtt mindenképp üzenet értékű.

Ha érdekesnek találtad az Oresnyik rakéta elemzését, oszd meg a cikket, hogy mások is felfedezhessék. Véleményed, vagy akár vitás pontjaid is jöhetnek kommentben — Köszönöm a figyelmet!