Temp-2S - az első mobil ICBM

dkd3vgxx4aa61ra.jpgA szovjet nukleáris elrettentés történetében mérföldkőnek számító Temp-2S a világ legelső mobil, szárazföldi interkontinentális ballisztikus rakétarendszere. A '60-as évek végén a szovjet hadvezetés felismerte, hogy a rögzített, betonozott indítósilók a műholdas felderítés korában rendkívül sebezhetővé váltak. Egy esetleges amerikai első csapás utáni ellencsapás garantálásához olyan interkontinentális fegyverre volt szükség, amely képes elrejtőzni az ország hatalmas, járhatatlan fenyveseiben és mocsaras vidékein.

A feladattal a moszkvai Hőtechnikai Intézetet (MITT) bízták meg Alexander Nadiradze főkonstruktőr vezetésével, míg magát a szállító- és indítóállást a kor szovjet szokásai szerint  különálló, nehézgépgyártásra szakosodott vállalatok versenyében kezdték kihelyezni.

Az előzmények és az Objekt 825 

A mobil ICBM létrehozásának fő akadályát a méretek jelentették. A korábbi, jóval kisebb hatótávolságú taktikai vagy közepes hatótávolságú rakétákat gond nélkül elvitték a nehéz harckocsikból átalakított alvázak (mint a Scud vagy Luna rendszerek), ám egy 9000 kilométeres hatótávolságú, 44 tonnás szilárd hajtóanyagú monstrum hordozására semmilyen létező katonai jármű nem volt alkalmas.

A probléma áthidalására a leningrádi Kirov Gyár (LKZ) tervezőirodája, a KB-3 kapott megbízást, ahol kifejlesztették a legendás Objekt 825 kódnevű járművet (a hozzá tartozó teljes indítórendszer katonai jelölése 15U67 volt). Mivel egyetlen alváz képtelen lett volna elviselni a rendkívüli terhelést és elfordulni az erdei utakon, a Kirov Gyár mérnökei egy teljesen egyedülálló, kétalvázas, csuklós lánctalpas szerkezetet képzeltek el.

Az Objekt 825 két különálló, nagy teherbírású lánctalpas tagból állt, amelyek futóművéhez és erőátviteli elemeihez a T-10-es harckocsi robusztus alkatrészeit használták fel. A két lánctalpas járművet maga a rakétát magában foglaló, hatalmas méretű, acélból épült hőszigetelt konténer kötötte össze. A rendszer elve az volt, hogy a két egység hidraulikusan szinkronizálva mozog, így a lánctalpak hatalmas felületen oszlatják el a súlyt, lehetővé téve a haladást a mély hóban, süppedős mocsarakban és az északi tajga úttalan vidékein is. A szállítókonténer nemcsak védte a szilárd hajtóanyagot az extrém hőmérséklet-ingadozásoktól, hanem függőlegesbe állítva indítóállásként is szolgált. Magát az indítószerkezetet és a hidraulikát a sztálingrádi/volgográdi Barrikadi (OKB-221) hadiüzem tervezte meg.

Projekt 835 modell:

Temp-2S

15Zs42 (SS-16 Sinner) ICBM

A rakéta tervezése során számos alapvető újdonságot alkalmaztak. Ilyenek voltak a repülés közben kinyíló rácsos aerodinamikai kormányfelületek, a központi üvegszálas kormányfúvókák, valamint a hajtóművek nagy szilárdságú üvegszálas burkolata.

Kifejlesztettek egy úgynevezett „hideg fokozatleválasztási” eljárást, amelynél a következő fokozat gyújtására csak azután került sor, hogy az előző fokozat már biztonságos távolságra eltávolodott. A harci fokozatot (visszatérő egységet) most első alkalommal szerelték fel szilárd hajtóanyagú hajtóművel. A rakéta a teljes üzemeltetési ideje alatt egy vastag hőszigetelő habréteggel ellátott, üvegszálból készült, hermetikusan zárt szállító-indító konténerben, tubusban (TPK) foglalt helyet.

Grid Fins - ilyen megoldást egészen a Topol raketákig alkalmazták a stabilitás végett.

A rakéta gázgenerátoros indítással, egy speciális nyomásfokozó berendezés (PAD) segítségével hagyta el a konténert. Az első fokozat hajtóműve csak aez utan indult be, aminek köszönhetően az indítóállás (PU) sértetlen és működőképes maradt.

Egyszerűen képtelenség Temp-2S rakéta indítást felkelni az interneten, de még magáról a raketaról se nagyon van kép. A tubusból TEL indítás viszont megegyezik a SS-20 Pionyer rakétákéval, szóval az alábbi egy ilyen videó szemléltetésül:

A vezérlőrendszer egy nagy megbízhatóságú, pontos és gyors digitális fedélzeti számítógépre épült, és két autonóm egységből állt: egy fedélzeti és egy földi vezérlőrendszerből. A földi vezérlőrendszer feladata az indítóállás automatikájának vezérlése, a kezdeti adatok előkészítése és a repülési feladat kiszámítása volt. A fedélzeti vezérlőrendszer tartalmazott egy giroszkóppal stabilizált platformot három irányba tájolt, nagy pontosságú gyorsulásmérőkkel (amelyek optikai kapcsolatban álltak a földi célzórendszerrel), valamint magát a fedélzeti digitális számítógépet (BCVM).

Az egyetlen kép amin egy Temp-2S indítás látható 

Mivel a fedélzeti számítógép alkatrészbázisának megbízhatósága a fejlesztés során nem volt kielégítő, a csatornákat háromszorozták (redundánssá tették), ami természetesen a fedélzeti berendezések tömegének növekedéséhez vezetett. A tömeg csökkentése érdekében a műszereket nem hermetizált kivitelben készítették el, és egy közös, hermetikusan zárt műszerrekeszben helyezték el őket. A repülési feladat kiszámításának egyszerűsítésére a funkcionális irányítási módszerrel a teljes hatótávolságon  rugalmas állásszög-programok egységes rendszerét alkalmazták. Az indítási hatótávolságot a tolóerő megszüntetésével szabályozták, amelyet a harmadik fokozat hajtóműburkolatának harántirányú átvágásával (a nyomás hirtelen elengedésével) értek el.

A rakéta két gyorsító fokozatban szilárd hajtóanyagtöltetet alkalmaztak (melyeket a ljuberci „Szojuz” NPO fejlesztett ki B. P. Zsukov főkonstruktőr vezetésével): a nagyobbik töltetet a test hengeres részéhez, a kisebbiket a mellső fenéklemezhez rögzítették, így a testet az idő nagy részében megvédték a még el nem égett hajtóanyag hőjétől. A felső fokozatok billentő vezérléséhez egy speciális, fémmentes szilárd hajtóanyagot hoztak létre, amely hexogént tartalmazott, erre azért volt szükség, mert a fő hajtóanyagban lévő alumínium kondenzálódott oxidjai eltömíthették volna a levegőszelepeket. Az első fokozat irányítását a repülés kezdeti szakaszában kinyíló rácsos aerodinamikai kormányokkal, valamint nehezen olvadó volfrám gázkormányokkal oldották meg.

 A Temp-2S rakéta robbanófeje. Fotó Yu. K. Zavalishin  - A nukleáris lőszeripar létrehozása című könyvéből.

Hogyan született meg a kerekes megoldás?

A repülési tesztek 1972. március 14-én vették kezdetüket a pleszecki tesztbázison, ahol a lánctalpas Objekt 825 prototípusai bebizonyították elképesztő terepjáró képességüket. A gyakorlatban azonban gyorsan kiütköztek a konstrukció súlyos hiányosságai.

A két lánctalpas alváz szinkronizált irányítása rendkívül bonyolult volt, a hidraulikus csuklórendszer megbízhatatlanul működött, a lánctalpak pedig hatalmas rezonanciát és rázkódást adtak át a finom elektronikus vezérléssel szerelt rakétának. Ráadásul a lánctalpas monstrum lassú volt, és óriási üzemanyag-fogyasztása miatt a stratégiai vonulási távolsága rendkívül korlátozott maradt.

Ezzel párhuzamosan a szovjet hadvezetés egy másik párhuzamos vonalat is futtatott: a Minszki Autógyár különleges tervezőirodája (SKB MAZ, Borisz Saposnyik vezetésével) megbízást kapott egy többtengelyes, szupernehéz kerekes platform kifejlesztésére. Míg Leningrádban a lánctalpakban hittek, Minszkben megalkották a hat-tengelyes, 12x12-es hajtású MAZ-547A teherautó-alvázat.

TEL evolúció 

A tesztek során nyilvánvalóvá vált, hogy a kerekes MAZ-alváz messze felülmúlja a lánctalpas Objekt 825-öt: nagyságrenddel gyorsabb volt a kiépített vagy dozerolt erdei utakon, nem rázta szét a rakétát, kevesebb karbantartást igényelt, és a kezelése is nagyságrendekkel egyszerűbb volt. Ennek eredményeként a szovjet hadvezetés törölte a lánctalpas TEL sorozatgyártását, és a kerekes platform mellett tette le a voksát.

A Temp-2S rakétakomplexum két, MAZ-547A alvázra épült járműből állott:. Egy indítóállásból (TEL) és egy szállító-betöltő járműből. Mindkét járművet speciális berendezésekkel szerelték fel, amelyek összetételét a feladatkörük határozta meg. Az indítóállás hátsó részén például olyan szerkezet kapott helyet, amely a szállító-indító konténert menetpozícióból tüzelési állásba (függőlegesbe) emelte, illetve visszaállította. Ezenkívül a járművet speciális hidraulikus támasztólábakkal (talpalókkal) is ellátták, amelyek az alváz tehermentesítésére, a jármű szintezésére (vízszintezésére) és a rakéta indításakor az indítóállás stabilitásának biztosítására szolgáltak.

A jármű elülső részében egy nagy teljesítményű motor blokkja kapott helyet. Ennek két oldalán egy-egy üvegszálból készült vezetőfülkét helyeztek el. A jármű tizenkét széles gumiabronccsal szerelt, egyesével felfüggesztett kerékkel rendelkezett, amelyek közül tíz volt hajtott. Az első három tengely kerekei kormányozhatóak voltak.

A Temp-2S politikai és katonai utóélete

Noha a rakétával 1972 és 1976 között 26 tesztet hajtottak végre, az utolsó, 1976 áprilisi teszt kudarccal zárult, a Temp-2S élete a diplomáciai porondon ért véget. A 44 tonnás, 9000 km hatótávolságú, egyetlen 0,65-1,5 megatonnás robbanófejjel felszerelt rakéta komoly fejfájást okozott az amerikai felderítésnek.

A Temp-2S első két fokozata ugyanis szinte megegyezett a szovjetek új, közepes hatótávolságú rakétájának, az SS-20 Pionyernek a fokozataival. Az amerikai műholdak képtelenek voltak megkülönböztetni, hogy a szovjet erdőkben guruló kerekes MAZ indítóközpontok a közepes hatótávolságú SS-20-ast, vagy a közvetlenül az Egyesült Államok szárazföldjét fenyegető, interkontinentális SS-16-ost hordozzák-e. A nyugati becslések szerint 1978-ban mintegy 50 darab, míg 1979-re közel 200 darab SS-16-os állhatott készenlétben, főként Pleszeckben, bár a telepítés tényét még 1983-ban sem tudta Washington teljes bizonyossággal megerősíteni.

A feszültség feloldására az 1979-es SALT-2 egyezményben a Szovjetunió végül hivatalosan vállalta, hogy leállítja a Temp-2S gyártását, tesztelését és rendszerbe állítását, és külön kötelezte magát arra, hogy nem gyártja tovább a rakéta harmadik fokozatát. 1985-re a pleszecki bázisról az összes Temp-2S rakétát és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúrát kivonták és megsemmisítették.

A képen a TR1 Temp-S

Bár az Objekt 825 sosem került sorozatgyártásba, a leningrádi és minszki mérnökök ezen a projekten tanulták meg a mobil rakétarendszerek tervezésének alapjait. Ez a kísérleti úttörő nyitotta meg az utat a ma is szolgálatban álló mobil ICBM-ek, mint a Jarsz rendszerek előtt.

Források;

Ha érdekesnek találtad a bejegyzést, oszd meg, hogy mások is megismerhessék. Ha szeretnél értesülni az újabb bejegyzésekről a rakéták világából, csatlakozz a Rocket-Science Facebook oldalához; https://www.facebook.com/profile.php?id= 61588434530894

Véleményed, észrevételeit pedig jöhetnek kommentben. Köszönöm a Figyelmet!

Címkék: Történelem Military Szovjet MAZ Haditechnika ICBM TEL Ballisztikus Temp-2S SALT SS-20 SS-16