Miért a SpaceX-et választotta a NASA a holdraszálláshoz?

nasaspacex.jpgA NASA a múlt héten jelentette be, hogy az ügynökség Artemis programjának részeként a SpaceX csillaghajóját választotta az űrhajosok Holdra szállítására. A szerződés szerint a Hold-hajó fejlesztésére az elkövetkező néhány évben 2,9 milliárd dollárt fizet a SpaceX-nek.

A megállapodás szerint a SpaceX az emberes küldetés előtt legalább egyszer még legénység nélkül teszi le a Starshipet a hold felszínére. Jelenleg a teljes Aretmis-program felülvizsgálatát végzi az Űrügynökség, és még látnak némi esélyt a 2024-es első misszió elindítására is. 

 A NASA a SpaceX koncepciójának választásával nem csak egy Hold modulhoz jut majd, hanem egyúttal a Starship programba is be fektet, és stabil készpénz-infúziót biztosít olyan technológia rendszerek fejlesztéséhez, amelyekre szükség lesz a Vörös Bolygóhoz való eljutáshoz is. 

 Ez a döntés korántsem kockázat nélküli: a NASA korábban legalább két társaságot választott ki a Nemzetközi Űrállomás kereskedelmi teher- és személyszállítási szolgáltatások biztosítására, a verseny megőrzése, és a redundancia biztosítása érdekében. Ezúttal az egyedüli SpaceX kiválasztásával a NASA minden zsetonját egy lapra teszi fel. 

 Érthető a bizalom, hiszen a SpaceX eddig maradéktalanúl teljesítette a korábbi NASA felé tett vállalásait, miközben az elmúlt 20 év alatt egy kis induló startupból a világ vezető hordozórakéta szolgáltató-társaságává nőtték ki magukat, és mára rendszeresen indítanak rakományt és űrhajósokat is a Nemzetközi Űrállomásra. 

 Ha a SpaceX-nek sikerül a tervek szerint megvalósítania a Hold rakétáját, amivel biztonságosan szállíthat embereket a Hold felszínére, akkor végérvényesen is igazolást nyer a köz és magánszféra közötti partnerségi modell életképessége, és hatékonysága. 

 A NASA pedig az Apollo-korszak holdmodulja költségének töredékével érhet el sikert, amíg a SpaceX magánvállalkozóként - független hozzáféréshez jutna a holdhoz, amely korábban szinte elképzelhetetlen volt.

Egyúttal mindkét fél egy lépéssel közelebb kerülne a Mars felé vezető úton. 

Az előzmények

 Az Apollo-program 1972-es befejezése óta nem utazott ember távolabb az alacsony Föld körüli pályán. A NASA első komolyabb kísérlete ennek megváltoztatására még 2004-es George W. Bush elnök által bejelentette Constellation program volt.

2010-ben az Obama-adminisztráció leállította a Constellationt, de a program két kulcsfontosságú eleme fennmaradt: az Orion kapszula és egy rakéta koncepció, amely a mai Űrhajó Rendszer (SLS) alapja lett. Mindkét járművet klasszikus nyitott költségű szerződéssel fejlesztették, ahol a NASA fizeti a fejlesztés teljes költséget még akkor is, ha azok jóval meghaladják az eredeti becsléseket.

 A NASA radikális szemléletű újítása ezúttal abban áll, hogy ahelyett, hogy saját holdi leszálló hajót építtetett volna, inkább úgy döntött, hogy támogatja a pályázó vállalatokat, hogy elkészítsék saját járműveiket, amelyek a vállalatok tulajdonában maradnak,  a NASA pedig fix árú leszállási szolgáltatást vásárol ezektől a cégektől. A NASA projektre szánt költségkerete ezúttal zárt, rögzített - az esetleges költségtúllépéseket a vállalatoknak kell vállalniuk. Ha pedig a szerződéses költségénél alacsonyabb áron tudják teljesíteni vállalásokat, akkor a társaság nyereségként könyvelheti el a különbözetet. A NASA sikeresen alkalmazta ezt a modellt az ISS-hez történő személy, és teherszállítási küldetések esetében.

 Azzal, hogy a NASA kiterjesztette az állami és a magánszféra közötti partneri kapcsolatok alkalmazását az alacsony földi pályán túlra is, új távlatok nyíltak meg az űrszektor szereplői előtt, amivel várhatóan az adófizetők is jól járnak majd. 

 A "Hold lander" pályázat tavalyi fordulója után az ügynökség jelentős összeggel finanszírozta a SpaceX-et, a Blue Origin-t és a Dynetics-t, hogy kifejlesszék saját  Hold-kompjukat az Artemis számára.

 A Fehér Ház erős támogatása ellenére a kongresszus tavaly ugyanakkor csak 850 millió dollárt biztosított a holdraszállók számára - messze a NASA által kért 3,4 milliárd dollár alatt. Részben a finanszírozási hiány miatt is csúszott el a NASA győztes kiválasztásával.

Egészen a múlt hétig, amikor is bejelentette, hogy all-in fognak indulni a Starshipen.

  Illusztráció - SpaceX

A NASA valószínűleg legalább két pályázót szeretett volna kiválasztani, csakhogy a rendelkezésre álló forrás miatt végül a legolcsóbb lehetőséget választották: a SpaceX-et.

 A SpaceX csillaghajóját sokkal többre tervezték, mint egy egyszerű holdraszállót. Tulajdonképpen egy végpontok közötti közlekedési rendszer, amit már a kezdetekkor az emberek Marsra szállítására terveztek. A jármű függőlegesen indul és landol, hasonlóan a vállalat Falcon 9 rakétájához. A SpaceX már évek óta dolgozik a Starship-en, prototípusokat épít és gyors ütemben el is pusztítja azokat, miközben tökéletesítik a jármű függőleges leszállását.

 Ugyanakkor annak ellenére, hogy a Starship képes az embereket közvetlenül a Földről a Holdra vagy a Marsra juttatni, a NASA ezt kezdetben nem fogja használni.

 Az Artemis számára a Starship legénység nélkül megy a hold körüli pályára. A NASA űrhajósai az Orion és az SLS fedélzetén indulnak, majd vagy közvetlenül kikötnek a Starship-el, vagy átszállnak Gateway állomáson keresztül. Először mindössze két asztronauta landol a felszínen és körülbelül egy hétig tartózkodik, majd visszaindul a Hold pályájára, hogy Orionnal visszatérjenek a Földre.

 A NASA kiválasztási dokumentumai szerint, a Starship olcsóbb és potenciálisan nagyobb képességű, mint a Blue Origin és a Dynetics által javasolt landerek. 

 Ezzel azonban még nem biztos, hogy csak a SpaceX lesz az egyedüli magáncég akivel a NASA visszatér a holdra, mert a most elnyert 2,9 milliárd dolláros szerződés csak a fejlesztési tevékenységekre, egy autonóm leszállási tesztre, és egy legénységgel végzett leszállásra vonatkozik. A NASA később egy új szerződés megkötését tervezi a hold kompokkal kapcsolatban, amire bárki licitálhat majd, így a többi csapat ha képes finanszírozni a saját teveiket, ismét versenyben lehetnek. 

 Elméletileg, ha a SpaceX csillaghajója landolni tud a Holdon, akkor embereket is oda tud szállítani, és egyáltalán nem lenne szükség az SLS-re vagy az Orionra.

 Elméletben. De még sok megoldatlan probléma és kérdőjel az új koncepcióval kapcsolatban. Több okai is van, hogy a SLS+Orion - Starship hibrid misszió mellett döntöttek. 

 Először is, ott a technikai oldal: A SpaceX még nem bizonyította, hogy megbízhatóan képes leszállítani a légkörben a Starship-el 

A Csillaghajó egy nagyságrenddel nagyobb, mint a Falcon 9, és jelentősen nagyobb sebességgel is érkezik meg a légkörbe mint a booster, a Super Heavy pedig még egyáltalán nem repült.

A NASA Orion kapszulája, ami az Apollo programhoz visszanyúló hővédő technológiát alkalmaz, már sikeresen demonstrálta a nagy sebességű visszatérést a 2014-es tesztrepülés során.

 A másik ok pedig az SLS politikai beágyazottsága.

 A szenátus által az SLS és az Orion a NASA 2010. évi engedélyezési törvényjavaslatában lett rögzítve, továbbá minden államban több tízezer ember dolgozik az építtető cégek alkalmazásában. A projekt kongresszusi támogatása az évek során továbbra is erős maradt, még akkor is, amikor késlekedések, és költségtúllépésekről érkeztek jelentésekés. 

 A NASA Artemis programja így lett a politikai és technológiai kompromisszumok ravasz keveréke. A NASA minden nagyobb vállalkozója részt vesz a programban, csakúgy, mint az ügynökség főbb nemzetközi partnerei a Gateway programon keresztül. Az Artemis magában foglalja mind a klasszikus nyitott, valamint az új rögzített árú szerződéseket a program főbb elemekre vonatkozóan, a vállalkozók pedig az ország egész területén tovább foglalkoztathatják alkalmazottaikat.

 

Forrás: NASA