60 évvel ezelőtt, 1961. május 5-én Alan Shepard a Mercury Redstone rakéta fedélzetén (amelyet az amerikai hadsereg eredetileg interkontinentális rakétáknak használt) írta be magát a történelembe Amerika első űrhajósaként. Shepard az űrben a szűkös Freedom 7 kapszulával, alig több mint 15 percig tartó szuborbitális repülése során bebizonyította, hogy a NASA is képes embereket küldeni az űrbe.

Renza Emerson és Alan Shepard gyermekekén 1923. november 18-án született Alan Bartlett Shepard Jr. New Hampshire vidékén nőtt fel.  A középiskola elvégzése után az amerikai haditengerészeti akadémiára járt, és 1944. június 7-én, egy nappal a D-Day után érettségizett.  Shepard a második világháború utolsó évét egy rombolón töltötte a csendes-óceáni térségben.

 A következő 15 évben Shepard a haditengerészetnél szolgál különböző feladatokban.  Tengerészeti repülési kiképzése közben polgári pilóta engedélyt is szerzett, és számos küldetésen is részt vett a Földközi-tengeren repülőgép-hordozókon. 1950-ben az amerikai haditengerészet kísérleti programjában vett részt, különböző repülőgépek fejlesztési tesztjeiben közreműködve.  Később Shepard a pilóta kiképző iskola oktatója lett, és karrierje során több mint 8000 óra repülési időt regisztrált.

 A Rhode Island-i Haditengerészeti Főiskolán 1957-ben diplomázott, majd az Atlanti-óceán flotta főparancsnoka állományában repülőgép-készenléti tisztként szolgált.

Shepard és a NASA

1959-ben 110 tesztpilótát hívtak meg az űrrepülési programba, amelyet az új Nemzeti Repülési és Űrhivatal (NASA) indított.  Bár Shepard felkerült a listára, de meghívója nem volt ideális, ettől függetlenül végül a szervezet első hét űrhajósának egyikévé is beválasztották.

A Mercury 7 kiválasztott űrhajósai - Fotó: NASA

  A Mercury 7  csoportba, rajta kívül John Glenn, Virgil "Gus" Grissom, Donald "Deke" Slayton, Malcolm "Scott" Carpenter, Walter "Wally" Schirra és Gordon Cooper tartoztak.  E tekintélyes, magasan képzett pilóták közül Shepardot választották ki az első űrrepüléshez, Glenn volt a tartalékosa.

Az Alan Shepardot szállító Mercury-Redstone rakéta indítás 1961. május 5-én (© AP Images)

  Shepard indítását eredetileg május 2-ára tervezték, de az időjárási viszonyok miatt kétszer is átütemezték.  Május 5-én a Freedom 7 végül sikeresen felszállt, és Shepardot 15 perces szuborbitális repülést hajtott végre.  A lőrésszerű ablakok elhelyezése miatt, az első amerikai nem tudta megpillantani a csillagokat, és túl szorosan be volt kötve ahhoz, hogy súlytalanságot tapasztaljon.  A periszkóp ablakán hagyott szűrő miatt még a Földet is csak fekete-fehérben láthatta. 

A Freedom 7 a Bahama-szigetek közelében csapódott be a tengerbe, amiből a közelben tartózkodó haditengerészeti  Lake Champlain anyahajó legénysége emelte ki. 

 Shepard egycsapásra hős lett. Űrutazása után meghívták a Fehér Házba, ahol Kennedy elnök szolgálati érdem-éremmel tüntette ki, majd a küldetése sikerére nagy New York-i ticker szalag felvonulási ünnepséget rendeztek tiszteletére. 

 A sikeres küldetésre kevesebb mint egy hónappal Jurij Gagarin szovjet űrhajós első űrrepülése után került sor, és Noha Shepard repülése után is még egy jó ideig a Szovjetek diktálták a tempót a űrversenyben, a NASA letette az alapjait a későbbi sikereknek. 

  Gagarinnal szigorúan titkos szovjet repülésével szemben, Shepard teljes útját a televízió élőben közvetítette a világ számára.

 Később a  NASA Shepardot választotta az első személyzettel indított Gemini 3 küldetéséhez is, de egyik reggel szédülten és émelyegve arra ébredt, mintha folyamatosan zuhanna. Kivizsgálása során Ménière-kórt diagnosztizáltak nála.  A belső fülében folyadék gyűlt össze, növelve a félkör alakú csatornák érzékenységét és szédülést okozva.  Shepard-ot 1963-ban tiltották el a repüléstől. 

 Shepard sebességet váltott és, átvette a NASA űrhajósokkal foglalkozó irodájának vezetését.  Felügyelte az űrhajósok tevékenységét, kiképzését és ütemezését, valamint segítette a missziók tervezését.

  1969-ben Shepard egy olyan műtéten esett át, amely megoldotta betegségét, és lehetővé tette számára a teljes repülési státusz visszaszerzését.  Shepard, Stuart Roosa és Ed Mitchell eredetileg az Apollo 13-on repültek volna, de át-tették őket az Apollo 14-re, hogy Shepardnak több ideje legyen a felkészülésre. Shepardot az Apollo 14 misszió parancsnokává is kinevezték.

Az Apollo 14 űrhajósai - Fotó: NASA

 Alan Shepard 1971. január 31-én indult vissza az űrbe Cape Canaveralból. Ő és Mitchell február 7-én landoltak a Hold Fra Mauro-felföldjén. 47 évesen akkoriban Shepard a legidősebb űrhajós volt az űrprogramban.  Mielőtt elhagyta a holdat, lelkes golfozóként egy golfütővel még két labdát ütött. Az első egy közeli kráterben landolt, de Shepard szerint a második "mérföldekre" repült. 

 Shepard és Mitchell több mint 33 órát töltött a Holdon, amiből Shepard és Mitchell több időt töltött a felszínen, mint a korábbi űrhajósok bármikor. Összesen 9 órát és 17 percet, ami során közel 43 kilogramm Holdkőzetet hoztak haza, köztük két darab, 4,5 kilogrammot meghaladó sziklát.

  Az Apollo 14 után Shepard folytatta  szerepét a NASA vezető űrhajósaként, így ő lett az űrhajósok képzéséért felelős személy, és döntő szerepe volt az  űrhajósok kijelölésében.  A Gemini űrhajósai közül sokan részt vettek az Apollo-küldetéseket, ami során több Gemini-veterán még a Holdra is eljutott.

 1974-ben Shepard visszavonult a NASA-tól mint ellentengernagy.  A magánszektorban kezdett dolgozni.

Alan utolsó interjúja 1998-ból.

 Shepard 1998. július 21-én hunyt el leukémia szövődményei miatt, 74 évesen. Felesége alig több mint egy hónappal később, augusztus 25-én hunyt el.

Forrás: nasa.gov, Wikipédia, phys.org