1965 november 26-án Franciaország pályára állította az A1 műholdat, más néven az Astérix-et. Mindez nem egészen tíz évvel azután, hogy az emberiség belépett az űrkorszakba. Franciaország mindenkit meglepett azzal, hogy a Szovjetunió 1957-es és az Amerikai Egyesült Államok 1958-as sikeres orbitális rakéta indítása után a harmadik ország lett, amely egy tárgyat a Föld körüli pályájára állított.

A műholdat először Zébulonnak hívták, a Le Manège enchanté gyermekműsor egy karaktere után. A némileg váratlan siker hatására a korabeli kommentátorok és újságíróknak azonban nem haboztak átnevezni a műholdat Astérix-re, a kicsi de erős gall karakterre, aki mindig készen áll szembenézni a nagyhatalmakkal. Végül ez a név maradt rajta.

 Astérix A1 Francia műhold Fotó: CNES

Az Astérix vagy A1, az első francia műholdat a világűrbe, a 19 méter hosszú Diamant-A rakéta indította el az algériai Hammaguir bázisról. Ezt követően, 1965. december 6-án, az első CNES tudományos küldetés is sikeres volt az FR1 műhold elindításával.

Franciaország második műholdját, az FR-1-et december 6-án indították egy Scout X-4 rakétával a kaliforniai Vandenberg légibázisról.

 A KEZDET

1959 szeptemberében De Gaulle tábornok döntése nyomán hozták létre a Ballisztikus járművek tanulmányozásáért és megvalósításáért felelős szervezetet (SEREB), aminek feladata Franciaország függetlenségének biztosítása volt a rakétákkal és az atomenergiával kapcsolatban.

 1961 decemberében a kormány döntése nyomán megalakult az Országos Űrkutatási Központot (CNES), anivel kezdetét veszi egy háromfokozatú rakéta fejlesztése a Diamant-A program. Eredetileg a hadsereg volt az irányító, azonban tárgyalásokat követően úgy döntöttek, hogy jobb lenne, ha inkább egy tudományos műholdat állítanának először alacsony Föld körüli pályára egy polgári misszió keretében, egy katonai kapszula helyett. Mivel azonban nem volt elegendő idő egy valódi, komoly tudományos műhold létrehozására, kifejlesztettek egy egyszerű rádióhullámú jeladóval ellátott szerkezetet, és egy telemetriai rendszert, ami a műhold földi pályán történő viselkedését monitorozta, valamint egy hőmérséklet érzékelő  rendszert és egy radar transzpondert. Ezzel megszületett az A1.

Francia Hordozórakéták

A Saphir VE231 (zafír). A "pierres précieuses" ("drágakövek") hordozórakéták családjának része volt.  A Saphirt 1965 és 1967 között használták 15 alkalommal. A 18 tonnás és közel 18m méter magas rakéta 365 kilogramm hasznos terhet tudott akár 1000 kilométeres távolságba eljuttatni. 

Véronique típusú rakéta az algériai Hammaguir bázison. Fotó: CNES

Az Émeraude VE121 (smaragd) A Véronique és a Vesta programok tapasztalataira épített rakéta, és bár csak egy évig használták, fontos technológiai lépcsőfoknak bizonyult a későbbi francia rakétákhoz. 

Balra a Saphir, jobbra az Émeraude rakéta. Fotó: CNES

A rakéta folyékony tüzelőanyaggal működött, 12,8 tonna üzemanyagot és oxidálószert - salétromsavat és benzin-terpentint használt, amit nyomással táplált négy Vexin-B motorral, összesen 301,55 kN tolóerőt volt képes leadni. 

Az első három indítás kudarccal zárult, azonban a két utolsó indítás - 1965. február 27-én és május 13-án - már sikeresnek bizonyult, az utóbbi  180 km magasságot ért el.

DIAMANT - ASTÉRIX

A Diamant (gyémánt) volt az első kizárólag francia fejlesztésű, és építésű indítórendszer és egyben az első műholdas hordozórakéta, az Egyesült Államok, és a Szovjetunió után.
Diamant rakéta indítása az A1 Astérix-el. Forrás: CNES

Az összeszerelt Diamant A hossza csaknem tizenkilenc méter, súlya tizennyolc tonna. A SEREB felelt a Diamant A hordozórakéta építéséért  Az A1 műholdat a Matra gyártotta. 55 cm x 55 centiméteres szerkezet súlya negyven kilogramm. Az indulás az algériai Hammaguirban található Brigitte állomásról végezték. A rakéta tartályait reggel hatkor salétromsavval és terpentinnel töltötték meg. A felszállásra 1965. november 26-án, négy órakor (párizsi idő szerint) került sor.

Körülbelül negyvenhárom kilométeres tengerszint feletti magasságban az első fokozat egy perc és harmincöt másodperc elteltével vált le; Százharminc kilométerrel a tengerszint felett pedig a második szakasz. Két perc és harminc másodperckor a rakéta orr kúpja is levállt, és néhány másodperc múlva megkezdődött a műholdas működés. Öt perccel a felszállás után a második szakasz a Földközi-tengerbe esett. A harmadik szakasz negyvenöt másodpercig működött amivel végül, másodpercenkénti csaknem 8 kilométeres sebességet, és ötszázötven kilométeres magasságot értek el.

Astérix A1 végszerelése. Fotó: CNES

Az A1 műhold azonban csendben maradt, antennái megsérültek, amikor az orr védő kúpja leoldott. A műhold pályája apogeum:ezernyolcszáz kilométer, perigeum: ötszázharminc kilométer volt. A francia műhold száznyolc perc alatt kerülte meg a Földet.

 A francia posta természetesen ezt az eseményt azzal ünnepelte, hogy 1965. november 30-án kiadott egy háromrészes emlékbélyeget.  

 A Le Bourget-i Légi- és Űrmúzeum Espace csarnokában kiállított Diamant A hordozórakéta.

 A Cité de l'EspaceToulouse-ban található Astérix műhold másolata.

 NAGYHATALMAK ÁRNYÉKÁBAN

 Amint azonban az Astérix műhold esete és általában véve a francia eredmények is mutatják, annak ellenére, hogy a hidegháború alatt a két nagy világhatalom vitathatatlanul vezető szerepet játszott az űrkutatásban, hiba lenne szem elől téveszteni az európai országokat, és különösen Franciaország képességeit. Mint nukleáris téren, a ballisztikus rakéták valamint az űr-technológiák területén. 

   A háború utáni Franciaország esetében az űrkutatásban megszerzett technológiák kulcsszerepet játszottak egy új nemzeti identitás felépítésében. Az űrkutatásnak az 1950-es évek végén bekövetkezett növekedését erősen jellemezte az általános modernizáció és Franciaország mint technológiai hatalom újragondolása, különösen a nagyobb diplomáciai és katonai autonómia megszerzése érdekében. Más szavakkal, a katonai imperatívum jellemzi kezdetektől fogva ezt az új politikai akaratot, amelyet De Gaulle vezetett be 1958-ban történt megválasztása után.

 A Diamant hordozórakéta a katonai célok és a polgári alkalmazások közötti különbséget is jól tükrözte. Még ha polgári hordozórakétáról is volt szó, technológiája nagy része a katonai szektorból származott a „drágakő” programból, amelyet Franciaország az 1960-as évek elején hozott létre.

 A Diamant hordozórakéta sikere ellenére Franciaország végül úgy döntött, hogy befejezi a nemzeti hordozórakéta-program további munkáját az európai programban való részvétel érdekében, hogy előállítsa azt, ami 1975-ben Ariane hordozórakéta lett.

Forrás:
http://nospremieresannees.fr/index.html

https://cnes.fr/fr/diamant-50-ans-revivez-cette-epopee-au-cnes