2024. november 21-én az Ukrán Dnyipro városában lévő gyárt ért orosz rakéta-csapásról érkezett felvetel, ami nyomán a közösségi médiába rögtön ICBM bevetésről szóló hírek röppentek fel. Az előzetesen megjelent adatok valamint a becsapódásról készült felvétel tanulsága szerint sejteni lehetett, hogy valami új típusú, de korábban még nem látott fegyverről lehet szó.

A gyár közelében élő szemtanúk arról számoltak be, hogy a támadás idején nem volt tűz, inkább valami "földrengéshez" hasonlót éreztek. Ugyanígy nem volt a hagyományos értelemben vett robbanás sem, maga a becsapódás villanásokkal járt, nem pedig nagy robbanásokkal. A romokat átvizsgálva azt jelentették, hogy a találatok nyomán porrá vált a berendezés.

 6 egymást másodpercenként követő csapás hullám érte a gyár épületet.

A felvétel vizsgálatakor minden egyes csapás hullám során 6 további izzó lövedék figyelhető meg.

A támadás után készült felvételek. - Forrás: Reuters 

Nagyon kevés felvétel látott napvilágot a találatot ért épületekről, és amit publikáltak azon se látszik a becsapódás pontja, vagy kráter.

Valamivel később maga Vlagyimir Putyin orosz elnök 2024 november 21-i bejelentése szerint az orosz fél a dnyepropetrovszki Juzsmas gépgyárra mért támadás során első alkalommal vetette be az Oresnyik névre hallgató MRBM kategóriájú, nem nukleáris robbanó fejjel ellátott ballisztikus rakétát.és elrendelte annak sorozat gyártását.

Peszkov szerint indítás előtt 30 perccel automatikusan értesítették az USA-t az indításról.

A November 24- én tett nyilatkozatában részletesebben is beszélt az Oreshnyik fegyverről;

Végül itt van az Oresnyik, a legújabb hiperszonikus csapásmérő rendszer, nem nukleáris konfigurációban. Ahogy az előbb említettem, harci körülmények között kellett tesztelnünk – szükséges volt, válaszként a Nyugat által indított rakétacsapásokra, amelyek a Brjanszki és Kurszki régiókat érték ATACMS és Storm Shadow rakétákkal.

Természetesen az Oresnyik rendszernek nincs párja a világon, és kétlem, hogy a közeljövőben bármi hasonlót látunk majd. Engedjék meg, hogy röviden elmagyarázzam a működését, ahogy azt kérték.

A rendszer tucatnyi önirányító robbanófejet bocsát ki, amelyek Mach 10 sebességgel csapódnak a célpontba, ami körülbelül három kilométer másodpercenként. A becsapódó elemek hőmérséklete eléri a 4000 Celsius-fokot – megközelíti a nap felszínének hőmérsékletét, ami körülbelül 5500–6000 fok. Ennek következtében a robbanás epicentrumában minden részecskékre, elemi részekre bomlik, lényegében porrá válik. A rakéta képes megsemmisíteni még az erősen megerősített szerkezeteket is, amelyek jelentős mélységben helyezkednek el...

... Az Oresnyik nem minősül tömegpusztító fegyvernek. Ez két fő tényezőnek köszönhető: először is, ahogy a november 21-i teszt megerősítette, a rendszer rendkívüli pontosságot mutat; másodszor, és ami a legfontosabb, nukleáris robbanófej nélkül működik, tehát használatát nem követi radioaktív szennyezés.

 Mivel sok az ismeretlen a fegyvert illetően, ebben a bejegyzésben arra teszek kísérletet, hogy a rendelkezésre álló képi anyagokra, korábbi hírszerzési elemzések alapján, és a HTKA - Magyarország legszínvonalasabb haditechnikai fórumán lefolytatott megbeszélésre támaszkodva, továbbá ez az említett Putyin nyilatkozat hivatalos leiratával  kiegészítve, a lehető legjobb közelítéssel bemutassam a fegyvert, és tisztázzak néhány a ballisztikus rakétákkal kapcsolatos fogalmat.

Tehát akkor mi is ez az Oreshnyik csapásmérő fegyver?

Az Oreshnik lényegében egy ballisztikus rakéta, bár akad néhány különbség ami egyedivé, sőt kategóriájában egyedülállóvá teszi. A fő különbség a MIRV harci rész ami ez esetben további tölteteket hordoz.

A hordozó-rakéta az amerikaiak szerint hasonló, sőt, akár megegyezhet az RS-26 rakétával” – ezt Pavel Podvig, a „Russian Nuclear Forces” kutatási projekt igazgatója nyilatkozta.

RS-26 Rubezh 

Az RS-26 Rubezh egy közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta aminek fejlesztesét több mint 13 évvel ezelőtt, 2011-ben kezdték el. Majd 2018-ban leállították – olvasható a Russianforces.org szakportálon.

Az RS-26 a Jarsz szilárd hajtóanyagú ICBM-ből származtatják. Mivel a Rubezh egy korai tesztelés során 5800 kilométeres hatótávolságú csapást regisztráltak, és ez bőven az interkontinentális rakéták hatótávolságának belépő szintje, ICBM-ként kategórizálták. Ez némileg magyarázhatja is, hogy miért gondolták az ukránok, hogy a támadás egy interkontinentális rakétával történt. Az Oreshnyik jelen konfigurációjában azonban inkább IRBM.

Oreshnyik koncepció - Forrás: Binkov's Battleground YT

Az RS-26 egy szilárd hajtóanyagú, közúti mobil indítású ICBM. A becslések szerint 12 m hosszú és 1,8 m átmérőjű. Állítólag az RS-24 Yars ICBM-re épül, méretei hasonlóak ahhoz valamint a hasonlóan szilárd hajtóanyagú SLBM Bulava-30.10-hez. Súlya 36 000 kg, és 800 kg-os nukleáris robbanófejet hordoz. Jelenleg nem világos, hogy az RS-26 egyetlen vagy több RV robbanófejet hordoz-e. Oroszország 2013-ban tesztelte a rakétát mindkét hasznos teherkonfigurációval. Az első sikertelen teszt után négy sikeres indítást hajtották végre.

 A nagy és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat jellemzően nukleáris fegyverek célba juttatására tervezték, mivel hasznos teherbírásuk már korlátozott ahhoz, hogy a hagyományos robbanóanyagok költséghatékonyak legyenek a bombázó repülőgépekhez képest.

Az Ukrajnában begyűjtött roncs egyike a képen jobbra a rakéta második/vég -fokozatának maradványa. Ez alapján a fokozat Bulkhead átmérőre 1.5m - 1.6m lehetett. Ettől az inditó fokozat valamivel vastagabb, kb max 2m lehet. És ez már a Bulava átmerője, a Rubezh 1.8méter. 

Egy másik megtalált elem amin „ИРЦУ” jelölést a Központi Automatizálási és Hidraulikus Kutatóintézet (TsNIIAG) használja, és a Votkinszki Üzem beszerzési nyilvántartásában is megtalálható, amely a „Topol-M”, „Yars” és más orosz stratégiai elemeket szereli össze. Az elem sorozat száma alapján az a Bulava (tengeralattjáróról indítható rakéta) hidraulikus rendszerének része.

Ez egybevág az amerikak azon véleményével, hogy RS26 Rubezh a hordozó. Könnyen elképzelhető, hogy annak a harmadik fokozat elhagyásával tovább fejlesztett változata.

A roncs másik jelentősebb "pók alakú" darabja már közelebb visz minket a a hordozott harci részhez. 

Ez minden jel szerint egy Post Boost Vehicle - PBV üzemanyag rendszerének maradványa.

A Post Boost Vehicle (Payload Bus) funkciója, hogy amint az utolsó gyorsító fokozat kiég és levalik, megkezdje az utolsó precíz manőverezést. Ennek célja, hogy pálya korrekciók nyomán orientálja majd elengedje a célra vezető legideálisabb pályán a visszatérő harci részt.

A  PBV tarályokban Hipergol hajtóanyagot hordoznak amik jellemzőjük, hogy az üzemanyag és az oxidálószer találkozásakor öngyulladás következik be, nincs szükség az égést megindító külön gyújtószerkezetre. Gyakran használt megoldás, ha a hajtóművet a világűrben kell beindítani. Például a hidrazin (vagy gyakrabban dimetil-hidrazin) és dinitrogén-tetraoxid (vagy ritkábban salétromsav) hipergol hajtóanyagok, keveredésükkor öngyulladás lép fel. Ezek alakja kialakításáról függően változhat. 

Minuteman III PBV - itt az oldalsó fúvokák működése is látható amivel megforgatják a fokozatot, stabilitást biztosítva. A tartályok itt hengeresek, de a funkció ugyanaz.

Peacekeeper PBV - a méret és az elrendezés különböző, a funkció ugyanaz.

PBV-re szerelt RV. A kép azért érdekes, mert jól látható, hogy maga a PBV nem egy vastag rakéta szegmens, és az is, hogy csatlakozik az RV-hez.

Egy ilyen PBV engedhette el a 6 manőverezésre önállóan képes visszatérő MIRV fejet. Közepén a kerek dóm a nyomás alatti tartály amiben az oldalán kivezetett csővek végén vannak a fúvókák.

 Peacekeeper MIRV

Az első igazi MIRV-konstrukció a Minuteman III volt, amelyet először 1968-ban teszteltek sikeresen, és 1970-ben állították hadrendbe.

A MIRV bevezetése a stratégiai egyensúly jelentős változásához vezetett. Korábban rakétánként egy robbanó fejjel elképzelhető volt olyan védelmet kiépítése amely minden egyes rakétára elhárító rakétát indít. A MIRV megjelenésével egyetlen ellenséges rakétára több elfogót kell indítani.

A MIRV fejekkel szerelt eszközök esetében minden egyes fej rendelkezik a tölteten túlmenően, inerciás navigációs berendezéssel, (Giroszkóp, magasság mérő, stb) az orientációjához fúvókákkal.

Az Oreshnyik esetében a 6 hordozót Hiperszonikus Sikló járműként kategorizálják, bár ennek ellentmondani látszik a PBV megléte hiszen a HGV-nek nincs szüksége PBV végezte korrekciós manőverre, levén azt saját maga is képes elvégezni.

A fegyver kétséget kizáróan Hiperszonikus sebességgel Mach 10 csapódott be a jelenleg ismert adatok alapján az inkább a hagyományos ballisztikus pályát követte. Ettől persze még nem lesz kevésbé veszélyesebb, de nem úgy tűnik, hogy ez valódi Hiperszonikus fegyvernek tekinthető, aminek fejlesztésében az Oroszok élen járnak, elég csak az Avangard programra gondolni. Ott a sebesség meghaladja a Mach 27-et.

Oroszországról tudjuk, hogy megoldott néhány általános fizikai problémát a hiperszonikus sebességgel repülő tárgyakkal kapcsolatban. 2018 márciusában Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette számos új fegyver bevezetését, amelyeket az Egyesült Államok rakétavédelmén való áthatolásra terveztek. Az egyik ilyen volt a most Avangard néven ismert hiperszonikus siklójármű HGV.

Hagyományos tölteteket hordó HGV koncepciót legutóbb Kína is bemutatott, így lehet némi fogalmunk egy ilyen rendszer kialakításáról;

Ugyanakkor nem látszik alátámasztva az, hogy az Oreshnyik esetében erről lenne szó, bár teljességgel nem is kizárható. Valószínűbb egy hagyományos elrendezésű 6db MIRV fej.

Oreshnyik harci rész elrendezés koncepció - forrás: Binkov's Battleground YT

Kalkulált pálya 

A célra tartó 6 MIRV valószínűleg a becsapódás előtt dobhatja a további 6 töltetét. Ezt azok szoros formációban történő becsapódása támasztja alá. Valószínűleg ezek egyfajta kinetikus nyíl lövedékek lehetnek tehát pusztán a tömegük és annak mozgási energiája végzi a pusztítást. Ez magyarázza a villanás szerű, hagyományos robbanást nélkülöző becsapódást.

Egy ilyen fegyver rendszer rendszer bevezetése kétség kívül újdonság, ugyanakkor nem teljesen ismeretlen. Kinetikus bunker romboló fegyverek régóta hadrendben vannak, az Amerikaiak pedig màr az 90-es években vizsgálták egy lehetséges hasonló elven működő Iráni Scud rakéta rendszert. 

Nehéz pontosan meghatározni milyen fegyver is az Oreshnik. Bizonyos értelemben egy fajta bunker rombolónak is tekinthető, bár a direktben bunker rombolók egy komolyabb töltettel dolgoznak, ami így nagyobb mélységű behatolást eredményez, tovabbá ott jellemzően van egy késleltetett robbanó töltet ami miután behatolt a fegyver detonál ezzel okozva a bunkerben, alagút rendszerben robbanást. Akárhogy is, a felszínen jelentkező pusztítás korlátozott, ami kiegészítve a nagy pontossággal bevethetővé teszi olyan körülmények között, ahol más hagyományos robbanó fejjel szerelt rakéta jelentős járulékos károkat okozna.

A kinetikai koncepciója nem új keletű. Energia egyenlő a tömeg felével szorozva a sebesség négyzetével.

E = 1/2 m * v^2 

Mivel hiperszonikus, és 10 Mach sebességgel találja el a célokat, még a robbanóanyag nélküli is nagyon erős, robbanásszerű hatásokat érhetnek el.

@fip7;

 A kérdés ez esetben az alkalmazott anyag keménysége. Ideális talán egy wolfram karbid hegyű, vékony acél köpenyű, belül pedig szegényített urán magot tartalmazó nyíl lövedék lehetne. Egy ilyen rúd 3km/s becsapódási sebességgel képes áthatolni az 1200 mm vastag 300 HB-s páncél acélon, vagy akár több mint 10 méternyi vasbetont is. Ha a kinetikus nyíl 50kg ez 36 esetében 1800kg, ehhez még hozzá jön a 6 hordozó, de még így is 2 tonna alatt lehet a komplett harci rész, ami bőven a Rubezh  IRBM képessége belül van, és egyúttal meg is erősíti, miért van szükséges ilyen képességű nagy teherbírású Rakétára.

@Allesmor Obrama;

Ami pedig ezen túlmutat, az a rendszer konfigurálhatósága, mert a szubminíciók méretének csökkenésével, azok száma növelhető.

Azaz, ha nincs szükség nagy mértékű penetráció, de relatíve nagyobb foltokban kell kifejteni a hatást, például egy repülőtér ellenében, akkor azt kisebb, de több ilyen töltettel is meg lehet oldani, és ez fordítva is igaz lehet, vagyis kevesebb de nehezebb töltettel preciziós valós mélységi bunker romboló képesség is elérhető.

Ezek alapján viszont az Orosz oldalról megjelent 5500Km maximális hatótáv némileg kérdőjeles.

A 800km csapáshoz tartozó mindössze 5 perces repülési idő (és persze a többi is) kicsit túlontúl optimista, hiszen Mach 10 sebességgel számol, de figyelmen kívül hadja, hogy a rakétanak azért némi időbe telik ezt a sebességet elérni.

Nevezhető-e az orosz Oreshnyik rakéta az új csodafegyvernek?

Nyilván nem, de egyáltalán nem alá becsülendő ez az új képesség ami jelenleg egyedülálló a harctéren. Védekezni se lehet könnyű ellene. A hat fő töltet initásig ugyan nem különbözik egy hagyományos ballisztikus rakétától, de ez körülbelül a repülési pálya csúcsáig igaz. Ezt követően is csak a komolyabb ballisztikus rakéták elfogóinak lehet esélye az elhárításnak, de a további al töltetek/submunition indítása után ez szinte megoldhatatlan problémának tűnik, hiszen a rakéta 36 hiperszonikus sebességű kinetikus harci fejéhez 36 elfogó rakéta kellene.

Egy érdekes körülmény, hogy pont Donald Trump korábbi amerikai elnök 2019-es döntése, hogy kivonja az Egyesült Államokat a Közepes Hatótávolságú Nukleáris Erők Szerződéséből, volt ami megnyitotta az utat Moszkva számára, hogy új ballisztikus arzenált fejlesszen ki – mondta Rjabkov. „Ha Trump akkor nem döntött volna így, akkor ma nem lenne Oresnyik a kezünkben, és korlátozottak lennének a képességeink az ilyen fegyverek fejlesztésére”.

Ha mindenképp definiálni kellene a fegyvert talán a legpontosabban jelen tudásunk szerint,  több irányítható visszatérő kinetikus tölteteket hordozó harci rész lehetne.

Multiple Independently Targetable Kinetic Submunition Carrier lehetne.

Ez egy egyedi, speciális rendeltetésű fegyver, és mint olyan új képességeket biztosít Oroszország számára. Ha pedig majd ismételt bevetésre kerül sor, a célpont jellege és annak távolsága mindenképp érdekes lessz, mert azzal jobban le tudjuk szűkíteni a fegyver tervezési filozófiája mögött meghúzódó célt. 

Nem ezzel fogja megnyerni Oroszország az Ukrajna elleni háborút, hisz most is rendelkezik mélységi csapásmérő rakétával, gondoljunk csak az Iszkander, vagy a Kindzsal-ra, és azokat se dobálják számolatlanúl, de egy új típusú hatékony és pontos csapásmérő fegyver kétséget kizáróan hasznos lehet, kérdés persze, hogy a gyártás/költségek milyen mértékűek, mert ahogy Putyin lenyilatkozta már az Oresnyik sorozatgyártása gyakorlatilag megszervezésre került és a rakétákat az orosz stratégiai rakétaerőkbe (RSVS) tervezik beépíteni. Ezzel pedig  az Oreshnyik rakéta rendszer Oroszország hosszú távú katonai stratégiájának kulcsfontosságú részévé válhat.