Hétfőn lesz a Columbia űrsikló első orbitális repülésének 40. évfordulója, ami keserédes emlékeket idéz fel az emberben. Az Űrsikló program megannyi sikert tudhat magáénak, de a tragédiák árnyékot vetnek az eredményeire. 

STS-1 Columbia Space Shuttle Fotó: NASA

Az első, 1981. április 12-én indított űrsikló, ami épp Gagarin első űrrepülésének huszadik évfordulójára esett, forradalmasította az űrkutatást, bebizonyosodott, hogy működőképes az újra-felhasználható űrrepülőgép koncepciója.

 A NASA elsőként megépített űrsiklója az Enterprise csak a Föld légkörében repült. Ezt követően a Rockwell International legyártotta sorrendben a Columbia, Challenger, Discovery, Atlantis és Endeavour Űrsiklókat.

Az öt szolgálatba állt űrhajó 135 űrmissziót repült a floridai Kennedy Űrközpontból 1981 és 2011 között. 

Discovery Űrsikló Föld körüli pályán. Fotó: NASA

 A küldetések során először repült amerikai nő az űrbe - Sally Ride, és az első fekete Guion Bluford 1983-ban. De több fontos küldetés részese volt a program mint például a Hubble űrtávcső pályára állítása, és nagyjavítása valamit a Nemzetközi Űrállomás építése. 

 Az első katasztrófa 1986-ban érte a programot, amikor a Challenger röviddel az indítás után felrobbant. 

Challenger katasztrófa 1986 Fotó: NASA

 Mint később kiderült, a NASA irányítói elutasították a mérnökök figyelmeztetését, miszerint az aznapi floridai hideg idő problémákat okozhat a szilárd hajtóanyagú rakéták tömítésénél. Egy ilyen O-gyűrű tömítése vezetett végül a Challenger elvesztéséhez. 

A Columbia Űrsikló maradványai Fotó: NASA

15 évvel később a Columbia űrsikló visszatérés közben szenvedett katasztrófát, aminek az oka, az indítás során egy lehulló szigetelő-tábla a szárnyban okozott sérülésére vezettek vissza. Mindkét tragédiában elveszett a fedélzeten tartózkodó mind a hét űrhajós.

 A tragédiák rávilágítottak az Űrsikló egyik legnagyobb tervezési hiányosságára, a vészhelyzeti menekülési rendszer teljes hiányára. - Ez az egyik oka annak, hogy a NASA visszatért az űrkapszulákhoz, amik könnyebben leválhatnak az indítás során, ha szükséges.

Atlantis (1988) Fotó: NASA

 A Columbia elvesztését követően még utoljára korszerűsítette a NASA a megmaradt hajóit, mert szükségük volt a képességükre az ISS építéséhez, de már sejthető volt, hogy a programnak meg vannak számlálva a napjai. Az utolsó repülésre, az Atlantis misszió 2011. július 8-án került sor, négy űrhajóssal, elektronikai berendezéseket szállított az űrállomásra.

 Az első indulás 40. évfordulójának alkalmával, Robert Laurel Crippen  aki másodpilótája volt a Space Shuttle űrrepülőgép első útjának (STS–1), és további három alkalommal járt még az űrben, ekkor már a küldetések parancsnokaként, emlékezett vissza a repülésre, és a néhai John Young-ra, a küldetés parancsnokára. Young 2018-ban hunyt el 87 évesen.

STS-1 Columbia - John Young és Robert Laurel Crippen Fotó: NASA

"John Young volt a legjobb választás az első repüléshez, mert ő volt a legtapasztaltabb űrhajós. Négyszer repült az űrbe, és az Apollo 16-al járt a Holdon" - mondta Crippen.

"A pulzusom nem volt olyan magas, mint Crippen-é, mert én már öreg vagyok, és egyszerűen nem megy gyorsabban" emlékezett vissza az első indításra egy korábbi interjújában Young. 

 A küldetéssel az ország moráljának visszaállításában is nagy szerepe volt, hiszen a nemzet az 1980-as recesszió idején az inflációval és a munkanélküliség növekedésével volt elfoglalt, és Ronald Reagan elnök is éppen csak felépült a március 30-i merénylet után. - meséli Crippen

 Az első járatnak kevés problémája volt, szinte minden pontosan a tervek szerint alakult - mondta.

Discovery landolás közben Fotó: NASA

 John és én azt tapasztaltuk, hogy az űrsikló sikere, valahogy összehozta az országot.

Szomorú nap volt számomra amikor az Egyesült Államok 2011-ben leállította a programot, méghozzá helyettesítő járműve nélkül.

 Az űrrepülőgép első orbitális indítása felkeltette a közvélemény figyelmét, mivel az a Szovjetunióval folytatott Apollo-Szojuz űrverseny óta ez volt az  első komolyabb amerikai előrelépés az űrkutatásban. 

 Hirtelen óriási érdeklődés mutatkozott az űrrepülés iránt, mivel úgy tűnt, hogy az űrhöz való rendszeres és rutinszerű hozzáférés új lehetőségek előtt nyitja meg az ajtót. 

 Az 1970-es években a kongresszus és Richard Nixon elnök adminisztrációja alatt a NASA-nak nehéz volt finanszírozást szereznie, mivel sokan úgy gondolták, hogy a Szovjetunióval vívott űrversenyt megnyerték az Apollo 11-gyel, ezért úgy tűnt, nincs szükség újabb nagy űrhajós programra. Nixon elnök tanácsadói végül meggyőzték róla, hogy az Űrsikló fontos az amerikai előny fenntartásához. 

 A NASA a missziók átlagos költségét 450 millió dollárra tervezte, de a program 2010-re már összesen több mint 190 milliárd dollárt emésztett fel, és az átlagos indítási költség több mint egymilliárd dollár volt.

Endeavour űrsikló Los Angeles feletti megemlékező tisztelet-repülésén egy Boeing 747-es hátán Fotó: NASA

  A legtöbb küldetést (39) teljesítő Discovery, a Nemzeti Repülési és Űrmúzeum Steven F. Udvar-Hazy Központjában került kiállításra a washingtoni Chantilly-ben. 

 Az Atlantis a Kennedy Űrközpont mellett található látogatói komplexumban található. Az Endeavour a kaliforniai tudományos központban található, Los Angelesben. Az Enterprise pedig a New York-i Intrepid Sea, Air & Space Museum-ban látható.

Forrás: NASA