A hidegháború éveiben a űrkutatást a Szovjetunió és Egyesült Államok is a rendszerük katonai képességeinek és technológiai fölényének bemutatására használta. Az Oroszok sok elsőség után csatát vesztettek amikor az amerikaiak elsőként értek a holdra, de ekkor még ereje teljében volt a szovjet űrprogram, aminek következő jelentős lépése az első űrállomás pályára állítása volt. 

Illusztráció a Szaljut 1-ről.

Az alacsony Föld körüli pályán lévő tartós emberi jelenlétet biztosító állomás gondolatát mindkét nagyhatalom fontolgatta már egy ideje, és készültek is tervek, elsősorban katonai céllal. A szovjetek ugyan ekkor még nem adták fel a Hold programukat, de a felső vezetés a gyorsabb sikerrel kecsegtető űrállomás tervére is zöld utat adott.

Így került megépítésre a Szaljut „tisztelgés” aminek nevével tisztelegtek az űrhajós Jurij Gagarin egy évtizeddel korábbi első repülése előtt.

Szaljut 1 a Szojúzról fényképezve Fotó: Roscosmos

 A henger formájú Szaljut 1 három nyomástartó rekeszből állt, és egy nyomás nélküli blokkból, ami a motorokat és a vezérlőberendezéseket tartalmazta. A 19 tonnás, 15,8 méter hosszú és 4,2 méter átmérőjű űrállomásnak, két dupla napelem tábla biztosította az áramellátását. A belsejében 99 köbméternyi tér állt az űrhajósok rendelkezésre.

A Szaljut 1-et szállító Proton-K rakéta

Az állomás 1971. április 19-én indult Bajkonurból egy Proton hordozórakétával. Két nappal később a Szojuz 10 fedélzetén indult az első három fős legénység, azzal a szándékkal, hogy 30 napig tartózkodjanak az állomáson. Az űrhajósoknak ugyan sikerült a dokkolás a Szaljut 1-el, de nem tudtak bejutni a hajótestbe az elválasztó ajtóval felmerült probléma miatt. Így végül korán és sikertelenül indultak haza.

A visszatérési folyamat során egy meghibásodás mérgezővé tette a Szojuz 10 levegőellátását, és az egyik űrhajós elvesztette az eszméletét, de mindhárman életben maradtak, maradandó károsodások nélkül.

A következő legénység a Szojuz 11 fedélzetén 1971. június 6-án indult az állomáshoz. Ezúttal a dokkolás és a zsilipajtó is rendben működött, így végül 22 napot töltöttek Föld körüli pályán, miközben számos tudományos kísérletet hajtottak végre.

A tragikus sorsú Szojuz 11 legénysége Fotó: Roscosmos

 A visszatérés azonban tragédiába torkollott. A leszállás látszólag a tervek szerint, simán lezajlott, de a kabint kinyitva azonban az űrhajósokat holtan találták. A vizsgálat során megállapították, hogy a visszatéréskor az űrhajó légnyomás-kiegyenlítő szelepe meghibásodott, a levegő kiszökött és az egyszerű ruházatot viselő asztronauták megfulladtak. Azóta előírás, hogy az űrhajósoknak az indítás és a landolás során is viselniük kell a nyomástartó űrruhát. 

A programot a tragédia miatt felfüggesztették, a Szojuzokat pedig  áttervezték.

A Szaljut 1-et végül 1971. október 11-én a hajtóműveivel letérítették a pályáról, és végül Csendes-óceán térségében a légkörben megsemmisült.

A sokféle probléma ellenére, a Szaljut 1 komoly előrelépés volt az űrben való hosszú távú tartozkodás felé. Az űrben töltött 175 napja alatt csaknem 3000-szer kerülte meg a Földet. 

Forrás: Roscosmos, Wikipedia