Ismerd meg a szovjet "Űrkutyák" elit csapatát...
Állatok a világűrben
Jurij Gagarin, Alan Shepard, Neil Amstrong ezeket az embereket jogosan nevezhetjük az űrkutatás úttörőinek,őket még azok az emberek is ismerik akik egyáltalán nem érdeklődnek az űrkutatás témája iránt.Lajka, Belka és Sztrelka az ő nevük már jóval kevésbé ismert,pedig az ő szerepük sem kevésbé jelentős az űrkutatás szempontjából mint méltán híres "társaiké". Ebben a cikkben ezeknek a nem kellően "megénekelt hősöknek"és seregnyi társuknak állítunk "emléket" akik nem egyszer az életüket áldozták az emberiség régi álmának megvalósítása érdekében.
Ismerkedjünk meg tehát a szovjet űrkutyák elit csapatával.
Történetüket kezdjük a 1950-es évek második felében Moszkva komor utcáin, itt élte nehéz,küzdelmes nélkülözésekkel tarkított,de szabad életét, történetünk egyik,főhőse Lajka.Lajka keverék kutya lévén ,nem rendelkezett semmilyen pedigrével, és egy szép napon őt is utolérte minden kóbor kutya legrosszabb rémálma a helyi "sintérszolgálat" képében,így kis barátunk rövidesen a sintértelep "vendégszeretetét" élvezte és minden bizonnyal hamarosan dicstelen véget ért volna a földi pályafutása,ha nem szól közbe a teljes titokban gőzerővel "zakatoló" szovjet űrkutatás a Szputnyik-1 1957-es történelmi jelentőségű pályára állítása és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 40 éves évfordulója.
Lajka eredeti nevéről (ha volt neki egyáltalán ilyen) nem tudunk semmit, új gazdái Kudrjavkának, Zsucskának (Bogárkának) és Limoncsiknak (Citromkának) is nevezték. A Lajka nevet a jól felismerhető Lajka kutyafajta jegyei miatt kapta,valószínűleg egy kis terrier vér is folyt az ereiben.A leírások szerint Lajka egy nyugodt,csendes kutya volt,egy alkalommal az egyik vezető hazavitte és Lajka a vezető gyerekeivel nagyon jól eljátszott.
Térjünk ki néhány szó erejére a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ominózus évfordulójára ennek az évfordulónak Lajka sorsának szempontjából azért van különös jelentősége,mivel a Szputnyik-1 sikerén fellelkesülve,a Szovjetunió vezetői a 40 éves szovjethatalom közelgő évfordulóját méltóképpen szerették volna megünnepelni,így 1957 októberében, amikor Koroljov visszatért Moszkvába, fogadta őt Hruscsov pártfőtitkár. A beszélgetésen a szovjetek akkori első vezetője gratulált Koroljovnak a Szputnyik-1 sikeres startjához, de meglepően őszinte volt.
"Nagyszerű, gyerünk a kutyával" - könyvrészlet
"Amikor írt nekünk a szputnyikról, mi nem hittünk önnek. Azt gondoltuk, fantáziál ez a Koroljov, ... De most más a helyzet... Közeledik az Októberi Forradalom évfordulója, Szergej Pavlovics, negyven éves a szovjethatalom,... Jó volna valami az ünnepre, nemde?" Mikojan*, aki résztvett a beszélgetésen, egy olyan műholdat javasolt, amely az Internacionálét közvetítené szignálként. "Mit akarsz te az Internacionáléddal?" - vettette el az ötletet Hruscsov. "Mi lenne, ha elindítanánk egy szputnyikot egy élőlénnyel, egy kutyával?" - dobta be a gondolatot Koroljov. "Kutyával?" -merengett Hruscsov. "Ez igen, nagyszerű, gyerünk kutyával, de az ünnepre, megállapodtunk! Szergej Pavlovics, mindent kérhet, amit csak akar, de az ünnepre meg kell lennie!.Törekedni fogunk, rá Nyikita Szergejevics" - mosolyodott el Koroljov."
(A könyvrészlet forrása: Jaroszlav Golovanov: Koroljov - Tények és mítoszok, 1994, Moszkva, Nauka Kiadó.)
Az idézet könyvrészlet pontosan leírja,hogy Lajka sorsáról a Szovjetunió legfelső vezetése döntött.A hivatalos döntést a Szputnyik-2 felküldéséről,1957.október 10-én vagy október 12-én hozták meg,és mivel az idő rövidsége miatt a Szputnyik-1-nél komplikáltabb szerkezetet nem lehetett volna megépíteni, ezért egy újabb Szputnyik műhold létrehozása mellett döntöttek,és mivel erre maximum 4 hetük volt,szinte éjjel-nappal dolgoztak.
A műhold a lehető legegyszerűbb felépítésű, ám elődjéhez képest óriási szerkezet volt a maga 508,3 kg-os tömegével. A Szputnyik–2 egy 4 méter magas, kúp alakú, az alapjánál 2 méter átmérőjű szerkezet volt, amelynek belsejében gömb alakú tartályokban helyezték el a műszereket, Lajka utasterét és az életfenntartó rendszereket is. A kezdetleges életfenntartó rendszer egy oxigéngenerátorból és egy hűtőventilátorból állt. Az oxigéngenerátor állította elő a légzéshez szükséges oxigént, és a rendszer ellátta a szén-dioxid "elnyeletését" is. Emellett, hogy az állat ne hevüljön túl, egy 15 °C-on bekapcsoló hűtőventilátor indult be automatikusan.
Szputnyik-2
Az olvasóban felmerülhet a kérdés,hogy miért döntöttek a szovjetek a kutyák mellett,hiszen kézenfekvő választásnak tűnhet,hogy a kutyákkal szemben inkább kis méretű majmokat válasszanak erre a feladatra,A szovjet űrkutatás irányítói két okból választották a majmokkal szemben a kutyákat.Az első ok az volt,hogy a majmok nehezebben irányíthatóak és sokkal érzékenyebbek mint a kutyák,és a kutyákat sokkal könnyebb megtanítani, hogy hogyan "viselkedjenek" az űrrepülés közben.A második ok pedig az volt,hogy az orosz tudomány Ivan Pavlovval kezdődően nagyon részletesen tanulmányozta a kutya fiziológiáját.
Lajkát és 9 másik társát a következő szempontok alapján választották ki.Keveréknek és kóbor kutyáknak kellett lenniük,mivel ezek a kutyák jól bírták a szélsőséges körülményeket többek között az időjárás szélsőségeit a nélkülözéseket az éhezést stb,további fontos szempont,hogy "lányoknak" kellett lenniük (ennek az okára később kitérek) az életkoruknak 3-4 évesnek kellett lennie,súlyuk maximum 5 kg lehetett és a marmagasságuk maximum 35 cm lehetett, hogy elférjenek a szűkös kabinban.
Lajka teljesítménye előtt a Magyar Posta egy bélyeggel "adózott"
Lajkát és kilenc "társát" a taskenti repülőintézetbe szállították ahol megkezdődött a kiválogatásuk és "kiképzésük" ez a program Hruscsov "kitüntetett" figyelmét élvezte és hetente többször is tájékoztatni kellett őt a program állásáról.Részben emiatt is Koroljov 1957.október.26-án Taskentbe repült,hogy személyesen felügyelje a Szputnyik-2 előkészületeit.Végül három kutya kapta meg a "kiképzett űrhajós" státuszát,Lajka, Albina és Muha, és most pár szó erejéig térjünk ki a kutyák "kiképzésére",táplálására és az űrutazásuk egyéb technikai jellemzőire.
A "kiképzésüket" azzal kezdték,hogy fokozatosan 20 nap alatt egyre kisebb ketrecbe zárták őket,hogy a szűk kabinhoz szoktassák őket,testükbe pedig elektródákat ültettek és így figyelték,az állapotukat.Centrifuga teszteknek is alávetették őket,hogy a felbocsájtás során fellépő túlterhelést szimulálják,a kutyák szívverése és vérnyomása a duplájára emelkedett a tesztek során.További tesztekkel az "űrhajóban" keletkező zajokhoz szoktatták a kutyákat.Mivel a mozgásszegény környezet miatt anyagcsere problémák léptek fel náluk,így az igencsak erőltetett (szűk kabinba)szoktatás ütemén lassítaniuk kellet
Mivel az űrben a víz problémát jelent ezért a kutyák világűrben történő táplálására egy teljesen új zselé/kocsonya állagú táplálékot kellett kifejleszteniük,ami egyszerre volt a számukra táplálék és folyadékforrás is.A kutyák állítólag imádták ezt a kifejezetten a számukra készített űrcsemegét,a kiképzésük része volt az is,hogy egy adott jelre kezdjék meg a táplálkozást.A vizelet és salakanyagok ürítésének problémáját egy az állatok hátsófelére rögzített zsákkal oldották meg,és itt nyer értelmet az,hogy csak "lány" kutyákat válogattak ki a küldetésre.Mivel így sokkal egyszerűbb volt a "szaturációs" eszköz alkalmazása.
A "kabinba" egy etetőrendszert is beépítettek ami három hétre elegendő mennyiségben de napi adagokban adagolta a táplálékot Lajka számára.A kabinban Lajkának lehetősége volt felállni,lefeküdni,leülni és egy kis mértékben előre hátra mozogni is.
1957.november 1-én éjszaka elhelyezték a rakétára a "kutya kabint",de már ekkor elkezdődtek Lajka megpróbáltatásai mivel a startot egy műszaki meghibásodás miatt el kellett halasztani és Lajka három napig a hideg kabinba volt bezárva. Végül november 3-án Lajkával a fedélzeten elindult a hordozórakéta,az első hibák már ekkor előjöttek,az orrkúp ugyan levált,de a hőmérséklet érzékelő rendszer meghibásodott és még a műhold szigeteléséből is levált néhány helyen a szigetelőanyag,így aztán rövid idő alatt 40 °C-ra emelkedett a hőmérséklet a kabinban.Az érzékelők szerint a felbocsájtáskor Lajka légzésszáma megháromszorozódott a szívverése a start előtti 103-ról 240-re ugrott fel,és csak három órányi repülés után állt vissza a szívverése a 100-as szintre,Ebből két következtetést vontak le:
Egy élő szervezet képes túlélni az indítást és a súlytalanság sem öli meg, illetve Lajka szívverésének a földi tesztekhez képest háromszor lassabb normalizálódása azt mutatta,hogy az állat jelentős stresszként élte meg a kilövést.
A kilövés követő hetedik órától azonban már nem érkeztek életjelek ,valószínűleg a műhold túlmelegedése miatt Lajka elpusztult,az igazság az,hogy mivel a Szputnyik-2 nem volt alkalmas arra,hogy egyben vissza tudjon térni a földre,ezért a szovjet tudósok azt tervezték,hogy egy hét repülés után mérget adagolnak Lajka táplálékába,hogy így minimális szenvedéssel haljon meg.
A Szputnyik-2 ami így Lajka koporsója is volt 1958.április 14-én visszatért a Föld légkörébe és elégett.
Lajka halála azonban fontos szolgálatot tett,az emberes űrrepülések megvalósítása érdekében.Emlékét és az űrkutatás érdekében tett "szolgálatait" a a moszkvai katonai repülési és űrkutatási orvostudományi intézet közelében egy Lajka szoborral ismerték el, ugyanúgy ahogyan Kréta szigetén is ahol egy emlékművet kapott.
Sőt 2013. január 22-én Londonban mutatták be Russell Hepplewhite brit zeneszerző Tim Yealland szövegére, az English Touring Opera megrendelésére írt Lajka, az űrkutya című operáját, mely bekerült az Armel Operaverseny és Fesztivál Szeged 2013-as programjába.
Lajka emlékműve Krétán a Homo Sapiens múzeumban
Lajka tragikus sorsa után ismerkedjünk meg két újabb szovjet "űrkutyával", név szerint Belkával (Mókus) és Szterkával (Kisnyíl) őket ugyanúgy mint Lajkát az "utcáról" válogatták be az űrutazó kutyák elit csapatába.Őket azonban már Lajkával ellentétben páros repülésre készítették fel és az ő űreszközük már alkalmas volt a földre való visszatérésre.
Eredetileg négy kutyát választottak ki az űrrepülésre Belkat, Zvezdocskat, Csernuskat és Sztrelkat,közülük választották ki végül Belkát és Sztrelkát.
A két kutya felkészítése után a Szputnyik-5 "űrhajó" indítását 1960 augusztus 17-re tűzték ki,augusztus 16-án az űrhajót az indítóállásba vitték, de ekkor a hordozórakéta fő oxigénszelepe meghibásodott ezért a kilövést elhalasztották,A szelepet nagyon gyorsan pótolták a cseredarabot repülőgéppel,hozták Kujbisevből (ma Szamara néven ismert).Végül a Szputnyik-5 a fedélzetén Sztrelkával és Belkával valamint 40 egérrel 2 patkánnyal és néhány növénnyel , augusztus 19-én sikeresen elstartolt és a gyakorlatilag eseménytelen repülés után augusztus 20-án a leszálló űrkapszula sikeresen földet ért.
És amint a kutatók kinyitották az űrkabin ajtaját nagy örömmel konstatálták ,hogy Sztrelka és Belka jól van és boldog ugatással üdvözölték az embereket.Annyira jól voltak ,hogy a sikeres landolásukat követően két nappal egy sajtókonferencián még össze is marakodtak.Ők voltak az első élőlények (ha a rágcsálókat nem számítjuk) akik túlélték az űrutazást és épen és egészségesen visszatértek a földre.
De Belka és Sztrelka története itt nem ér véget sikeres küldetésük után már már sztárként bántak velük a szovjet propaganda kimaxolta a sikeres küldetésükben rejlő lehetőségeket.Még egy TV műsorban is szerepeltek Van Cliburn amerikai zongoraművésszel együtt.
Sőt űrkutyáink a nagyhatalmak politikai színpadára is felléptek,történt ugyanis,hogy 1961 júniusában Hruscsov és Kennedy Bécsben találkozott,és az egyik vacsorán Hruscsov és Kennedy felesége egymás mellett ült,és Hruscsov eldicsekedett azzal,hogy(az addigra már világszerte ismert) Sztrelka nemrégen 6 kiskutyának adott életet, Jacky Kennedy pedig némileg tréfásan megkérdezte Hruscsovtól,hogy nem kaphatna egy kiskutyát a hatból.Természetesen Hruscsov nem szalasztotta el a kínálkozó alkalmat és az ominózus vacsorát követően két hónappal a washingtoni szovjet nagykövet egy űrkutya kölyköt nyújtott át Jacky Kennedynek.
Sztrelka és Belka végül tisztes öreg kort megélve a moszkvai állatkertben halt meg.és haláluk után a Űrutazási Múzeumban kerültek kiállításra
Ha számszerű mérleget vonunk a szovjet "űrkutyák" küldetéseivel kapcsolatban akkor a következő számokat látjuk.
A szovjet rakéták (100 és 500 km közötti repülési magasság között) 29 alkalommal "szállítottak" kutyákat és közülük 15 kutya pusztult el. A rekordot Otvazhnaya nevű kutya tartotta aki 5 alkalommal repült.
Otvazhnaya Zhemchuzhnaya "űrnyúl" társaságába
Nem hagyhatjuk ki már csak a híres kutya-macska barátság miatt sem,hogy a franciák 1963 október 18-án a Veronique rakétával lőtték fel Félicettét a macskát ,Félicett sikeresen átvészelte a mintegy 13 percig tartó űrutazást ami voltaképpen egy űrugrás volt,mivel a Felicette nem "állt pályára",de így is 152 km magasságba jutott fel,és 5 percig a súlytalanság állapotába került, de még így is jelentős jelentős erőhatásokat kellett elviselnie az indítás során 9,5 G kellett elviselnie,és még a visszatérés során is az ide oda pörgő rázkódó szerkezetben 7 G erőhatások érték.Félicette-ről hamar elfelejtkezett a világ,mivel a francia űrügynökség jó okkal nem csapott körülötte nagy médiafelhajtást,hiszen szegény macska az agyába ültetett elektródákkal nem volt túlságosan szalonképes,és szegény Félicette alig két hónappal élte túl az "űrutazását" mivel elaltatták,hogy boncolással vizsgálhassák meg milyen hatással volt az agyára az űrben töltött idő.
Az utolsó kutyás szovjet űrrepülésre és így a történelem utolsó kutyás űrrepülésére 1966.február 22-én került sor ekkor Vetyerok "Könnyű szellő") és Ugoljoka ( "Parázs") indult űrrepülésre a Kozmosz 110 fedélzetén, összesen 21 napot töltöttek Föld körüli pályán, majd március 16-án rendkívül kimerülten,szinte csupaszon (mivel a szőrük sok helyen kihullott) és fekélyekkel borítva tértek vissza a földre. 1971 júniusáig, a Szojuz 11 küldetéséig nem sikerült felülmúlni ezt a rekordhosszúságú űrrepülést, és a mai napig ez az "űrkutyák" leghosszabb űrrepülése.
Forrás:rg.ru,roskosmos,űrvilág,balalajka,Wikipedia,Index
