Húsz évvel ezelőtt égett el a légkörben a Mir űrállomás

2001 március 23-án először hajtottak végre ilyen nagy űrobjektum ellenőrzött biztonságos pályáról való eltávolítását. Az állomás tömege ekkor 140 tonna volt.

A Mir volt az első moduláris alapon épített űrállomás, ami hét részegydégből épült, a Kvant-1, a Kvant-2, a Kristall, a Spektr, a Priroda és egy dokkoló modulból.

A Mir állomás eltávolítása három szakaszban történt. Az első szakaszban a pályát 220 km-re csökkentették a Progress M1-5 teherhajó hajtóművének segítségével. A második szakaszban tovább csökkentették a magasságát 165 km-ig. A harmadik szakaszban a Progress hajtómű utolsó fékezéséből állt, amely 22 percig tartott. Az utolsó szakaszban az állomás belépett a légkör sűrű rétegeibe, és moszkvai idő szerint 9 óra 01 perckor a Csendes-óceán déli részén, a hajózás elől elzárt óceán területén zuhant le.

A Mir állomást utoljára egy amerikai megfigyelő állomás észlelte a Kwajelin-szigeten. Magassága ekkor körülbelül 110 kilométer volt, és az MCC ballisztikája által jósolt pályán haladt lefelé. 

A Mir orbitális állomás egy több célú orosz, később nemzetközi központként több mint 15 éven keresztül az egyetlen űrlaboratórium volt a világon. Ez idő alatt több mint 23 ezer tudományos kísérletet végeztek a fedélzetén.

Az első expedíció, amely Leonid Kizim parancsnokból és Vlagyimir Szolovjov repülőmérnökből állt, 1986. március 15-én érkezett az állomásra a Szojuz T-15 űrhajóval, az űrhajósok több mint négy hónapig (125 napig) dolgoztak az állomáson. 1987 óta nemzetközi programokat is végrehajtottak, látogató expedíciók keretében más államok űrhajósainak részvételével. Valerij Poljakov űrhajós folyamatosan 438 napot töltött a pályán (1994. január 8-tól 1995. március 22-ig), ami még mindig rekordnak számít.

Az orbitális komplexumról 78 űrsétát hajtottak végre, összesen 359 óra és 12 perc időtartammal. A Mir működése során 105 repülés irányult az állomásra, 31 emberes és 64 teher  (Szovjet, majd Orosz), valamint 10 amerikai transzfer (9 dokkoló és egy űrrepülős).

 

A több mint 15 éves élettartam során dolgozták ki elsőként az űrállomások üzem-képes állapotban tartásának technológiáját a vészhelyzetek elhárításának protokolljait, a személyzet biztonságának és az állomás túlélhetőségének feltételeit.

 

Forrás: roscosmos.ru