© Buran űrsikló 1988 Párizsi légi-kiállításon

 A projekt indulását még az Orosz Army 2020-as katonai expón jelentették be, de csak a napokban került nyilvánosságra. 

A Szovjet Buran űrrepülőgép vezető tervezője, Vlagyimir Bogrov a Zvezda orosz tévé-társaságnak adott interjújában elmondta;

Egy rakétáról indítható, alapvetően újrafelhasználható autonóm űrrepülőgép fejlesztése a cél, méretében és képességeiben Egyesült Államok Boeing X-37B-hez hasonlóan.

Az űrrepülőgép fejlesztésével, és gyártásával a Molniya iroda lett megbízva, a Szuhoj bevonásával, amire az űrhajó aerodinamikai-repülő képesség kialakításánál számítanak. A Szuhoj orosz tervezőiroda már rendelkezik tapasztalatokkal korábbi magas-légköri projektek repüléstechnikai tervezéséből.  

Az űrrepülőgépek korának új hajnala.

 De miért az érdeklődés a űrsikló koncepció iránt? A válasz viszonylag egyszerű, az űrszektor rohamos fejlődésével egyre nagyobb igény keletkezik olyan műholdas eszközök-hardverek iránt, melyek tesztelését, és épségben való visszahozását csak egy raktérrel ellátott űrrepülőgép képes ellátni.

 Bár az idők folyamán több terv, és prototípus is született ennek a koncepciónak a kiaknázására, szolgálatba csak az amerikai Space Shuttle, és az X-37B űrhajó állt. (A Szovjet Buran egyetlen repülését nem számolva)
Aktív használatban jelenleg csak a DARPA megrendelésére a Boeing által fejlesztett, és a légierő kötelékében repülő X-37B van, amiből a mai napig hatot indítottak.

© Boeing X-37B

Képességei, ahogy küldetései is titkosak. A gépről annyit tudunk, hogy tömege közel 5 tonna, 8.9 méter hosszú, 4.5 méteres szárny-fesztávú.

illusztráció

 Kína is már egy ízben tesztelt egy hasonló kialakítású újra felhasználható prototípust 2020 szeptemberében a Jiuquan űrközpontból indított Long March-2F hordozórakétával. Most az újabb generációs gép fejlesztése folyik.

© Sierra Nevada Corporation - DreamChaser

 Az amerikai Sierra Nevada Corporation 2022-re ígéri a DreamChaser űrsiklója első repülését, a szintén új ULA Vulcan rakétával. Részben a rakéta fejlesztésének elcsúszása miatt csúszott az eredeti 2020-as indítás.

Ami Európát illeti, a ESA 167 millió eurós (200 millió dolláros) szerződést kötött a Thales Alenia Űr Olaszországgal és az Avióval a Space Rider - Európa első orbitális robot űrrepülőgépének legyártására, méghozzá belátható, 2023 második felében történő indítással.

© ESA - Space Rider illusztrációja

A Space Rider egy körülbelül kisbusz méretű robotlaboratórium, amit a Vega-C rakéta indítaná, és körülbelül két hónapig maradna alacsony Föld-körüli pályán.

© Boeing XS-1 illusztráció

 Egy másik titkos projekt az XS-1 űrrepülőgép amit az amerikai hadsereg megbízásából Defense Advanced Research Projects Agency (DARPA) fejleszti, a Boeing-el. A projekt célja a szuborbitális űrsiklóval gyakori újrahasználhatóság, 10 napos forduló idő alatt. 

© ISRO RLV-TD egy HS9 szilárd-hajtóanyagú rakéta tetején.

 Indiai részről is volt próbálkozás. Indítottak is egy RLV-TD keresztelt 6.5m hosszú mindössze 1.5 tonnás tesztjárművet, de ez a prototipus nem újrahasználható, és hasznos terhet sem szállított, valamint a világűrt sem érte el. Körülbelül 70 km-es magasságban végeztek vele sikló repülést, elsősorban a szigetelő elemek tesztelését célozva. Egy űrrepülő képességű jármű fejlesztéséhez még további 10-15 évre lesz szükségük.

Forrás: ria.ru; ESA; space.com