Képzelje el, ahogy nap a látóhatár alá bukik, és a derült égbolt színe a sötét lilán és kéken keresztül feketébe fordul. Csillagok népesítik be az eget, és gyöngyházként ragyog az ezüstös hold, majd feltűnik egy üdítő ital hirdetése...

Ezt a jövőt képzelte el a PepsiCo, pontosabban a vállalat oroszországi részlege. A cég "orbitális óriásplakátot", egy kisebb műholdakból álló klasztert tervezett, amelyek formációban repülnek föld körüli pályán. A hirdetés 400 kilométer magasan keringene a Föld felett, a Nemzetközi Űrállomással azonos pályán. Kora reggel és este a műholdak kis vitorlái, amelyek fényvisszaverő Mylarból készülnek, visszaverik a nap fényét, és láthatóvá válnak a földi szemlélő számára. A mesterséges csillagkép a PepsiCo Russia Gamerek számára készült energiaitalt, az Adrenalin Rush-t népszerűsítené. 

 Látványterv - Vlad Sitnikov

 Egy orosz vállalat már tesztelt egy prototípust ami egy hélium ballon segítségével szállította reflektorait a sztratoszférába. De ez nyilvánvalóan mindannyiunk szerencséjére a legtöbb ami megvalósul majd az ötletből, ugyanis Egyesült Államokban a PepsiCo szóvivője lelőtte az ötletet, mondván, hogy az orosz és az amerikai PepsiCo alkalmazottai között félreértés történt, talán egy „nyelvi probléma” miatt.

Ilyen műholdas óriásplakátot még senki sem állított pályára. De a vállalatok évtizedek óta próbálkoznak az űrben történő reklámozással, még a Hold felszínén is. A cél, hogy minél többen lássák a hirdetéseket, ezért minden rendelkezésre álló hely potenciális reklám felület. 

A Pepsi szereti az extrém reklám felüleleteket. Pepsi Concord Fotó: Carl Ford

Pepsi égi-mániája valójában évtizedekre nyúlik vissza. Évekkel azelőtt kezdődött, hogy az ember vagy műhold elhagyta a Földet. Még az 1920-as években kezdődött amikor kisgépes repülőgép pilóták paraffinolajat kezdtek vezetni a motor kipufogócsöveibe, és akrobatikus manőverekkel fehér füst feliratokat készítettek. Az egyáltalán nem kockázat mentes "Skywriting-ot", a reklám jövőjének tekintették. Kétségkívül vonzotta a tekintetet a repülőgépes felirat. Egyedül 1940-ben mintegy 2225 írásért fizetettek 48 amerikai államban, valamintbMexikóban, Kanadában, Kubában és Dél-Amerikában. A PepsiCo a skywriting üzletág egyik legnagyobb megrendelője lett.

Suzanne Asbury-Oliver - Pepsi Skywrither (Forrás: Smithsonian)

Aztán jött a NASA, és az Apollo holdprogram, majd a 1980-as években az Űrrepülő. Az űrkutatás óriási médiafigyelmet és közérdeklődést váltott ki, amiből természetesen a márkák is szerettek volna egy szeletet. 1984-ben a Coca-Cola felkérte a NASA-t, hogy vigyen egy doboz Kólát az egyik Űrsikló küldetésére, amikor a Pepsi hallott róla, azonnal felajánlotta a saját dobozát is. 

A két cég olyan dobozokat kezdett tervezni, amelyek súlytalanságban is működnek, speciális szelepekkel a kóla adagolásához. A New York Times írása szerint a Coca-Cola fejlesztése 250 000 dollárba kerülhetett. A Pepsi ezzel szemben a cég beszámolója szerint - készen áll?  - 14 millió dollárt költött a dobozra.

A kólák végül 1985-ben repültek a Challenger űrsiklóval. A NASA már a kezdetek óta kerülte a reklámozást, és nem győzte hangsúlyozni, hogy a dobozok mérnöki-technológiai bemutatók, italos eszközök tesztjének tekinti a jövő szomjas űrhajósai számára.  A Coca-Cola és a Pepsi, mint várható volt, reklámként kezelte a küldetést.

NASA asztronauta Tony England, az STS-51F misszióspecialistája, egy Coca-Cola italt fogyaszt. Fotó: NASA

Az STS-51F  rakomány specialista Loren Acton egy Pepsivel a Challenger űrsikló fedélzetén 1985-ben. Fotó: NASA

 A  Coke 1996-ban egy másik, egyedi gyártású adagolót küldött az Endeavour űrsiklóra. A Pepsi erre reagálva nagyot emelt a téten, amikor az Orosz űrügynökséggel szövetkezett. Az kozmonautáknak űrsétájukon egy 120 cm magas Pepsi-dobozzal kellett pózolni az egykori Mir űrállomáson kívül. 

Csak találgatások vannak arról, hogy mennyibe került az ügylet a Pepsinek. A BBC, és a Wall Street Journal cikkek szerint a PepsiCo 5 millió dollárt fizetett a reklámért, de a "News of cosmonautics" című orosz folyóirat beszámolója szerint, az RKK Energia csak 600 ezer dollárt kapott. 

 A dolog ízét az adja, hogy az elkészült anyag, sosem került adásba, mert időközben a Pepsi megváltoztatta a doboz dizájnját.

 Az amerikaiakkal ellentétben az oroszok nem bánták a jövedelmező reklám lehetőségeket, különösen a 1990-es zavaros évtizedében. Így orosz űrhajósok az űrben forgattak Pizza Hut, RadioShack és egy izraeli tej-márka reklámot is.

 Az ország a Szputnyik idők óta különleges kapcsolatban áll a Pepsivel.

 1959-ben az Egyesült Államok és a Szovjetunió felváltva mutatta meg kultúráját és innovációját egymásnak. A szovjetek New York-ba, az amerikaiak pedig Moszkvába vitték legjobb termékeiket. A PepsiCo igyekezett mindent megtenni, hogy a rivális Coca-Cola beléphessen a Szovjet piacra. Ezért az amerikai kiállításon a Pepsi elnöke Richard Nixont akkori alelnököt kérte meg, hogy a szovjet miniszterelnökkel kortyoljon bele a Pepsibe. 

 Amikor Nikita Hruscsov ivott egy korty kólát, a Pepsi és Oroszország olyan kapcsolatba kezdett, amely végül az űrhirdetésekre is kiterjedt. Fotó: Getty Images

 Az így létrejött pillanatot - Nyikita Hruscsov egy pohár Pepsivel a kezében - kamerával rögzítették, és széles körben elterjedt. Ez volt a legjobb reklám, amelyet egy vállalat akkor kívánhatott a Szovjetunióban abban az időben. 

 Az 1970-es évekre Pepsi kóla szirupot küldött a Szovjetunióba, hogy az újonnan épített gyárakban hígítsák és palackozzák.  A megállapodás meglehetősen szokatlan fizetési rendszert tartalmazott.

 A szovjet rubelt nem lehetett nemzetközileg kicserélni a Kreml deviza kontrollja miatt, ami nemcsak a nemzetközi kereskedelmet, hanem a valuta külföldre vitelét is törvényellenessé tette.  Ezért cserekereskedelmet kötöttek, amelynek során a Pepsi koncentrátumot felcserélték a Stolichnaya vodkára és az Egyesült Államokban történő forgalmazásának jogára. 1 liter Pepsi koncentrátum 1 liter vodkát ért. 

 Napjainkban a kereskedelmi űrutazás előre törésével újra megnyílt a lehetőség a marketingesek előtt a kóla népszerűsítésére, de van egy bökkenő. A súlytalanságban a szén-dioxiddal dúsított italokból felszabadul ugyan, de nem távozik a gáz ahogy azt a Földön megszoktuk. Ennek következtében az űrhajósok végül több gázt nyelnek le, amitől többet kell majd böfögni. De ez sem természetes a mikro-gravitációban. 

Karl Henitze STS-51F küldetés specialista. Fotó: NASA

 Azok az űrhajósok, akiknek volt alkalma kipróbálni a Pepsi és Coke kóláit, egyáltalán nem voltak elbűvölve. A NASA egyik cég termékét sem adta az űrhajósok étrendjéhez. A Coke még 1996-ban próbálkozott kóla porral is, de az  ivózsák szivárgott és problémás volt megtölteni.

Modern Pepsi reklám:

Az üdítőipari vállalatoknak manapság  már nincs szükségük űrhajósokra, és az űrre se. A számítógépes grafika fejlődésével olyan reklámot gyártanak le amit csak akarnak, még akkor is ha ezek hamis képet festenek a termékük súlytalansági élvezeti értékéről. 

 Modern reklám a Nemzetközi Űrállomást imitálva:

Forrás: https://amp.theatlantic.com/amp/article/587608/