Az 1969-es Mariner 6 és 7 küldetés sikereit követően a NASA következő célja a Mars kutatásban az volt, hogy szondát állítsanak a Vörös Bolygó körüli pályára. A szovjetek még ambiciózusabb tervel készültek a Bolygó meghódítására, egy leszálló egység, és az első robot járművet küldték a Marshoz.

A Mariner szonda illusztrációja. Fotó: NASA

A Mariner-Mars 1971-es projektet, a NASA kaliforniai Pasadenában működő sugárhajtómű laboratóriuma (Jet Propulsion Laboratory - JPL) irányított. A Mariner 8-as és 9-es, kamerákkal és egyéb műszerrel felszerelt űrhajók Mars körüli elliptikus pályákra tervezték, hogy a bolygót legalább 90 napon keresztül tanulmányozzák.  A két űrhajónak egymást kiegészítő, és egymást átfedő küldetései is voltak, az egyik a bolygó felszínének akár 70% -át is feltérképezte, míg a másik a bolygó légkörében és felszínén bekövetkezett időbeli változások rögzítésére összpontosított.  A Mariner 8 indításának kudarcát követően a Mariner 9 átvette mindkét űrhajó együttes célkitűzéseit. A Mariner 9 végül sikeresen indult 1971. május 30-án, és 1971. november 13-án állt a Mars körüli pályára.

Balra a Mariner 8, jobbra a Mariner 9 indítása az Atlas rakétával. Fotó: NASA

A Mariner 8, 1971. május 8-án, Floridából egy Atlas-Centaur rakétán szállt fel a Cape Kennedy légierő bázisáról, a mai Cape Canaveral űrállomásból. A Centaur felső fokozat nem sokkal az első fokozat leválása után meghibásodott. A Mariner 8 végül az Atlanti-óceánba zuhant. A mérnökök a meghibásodást az áramköri kártya egy hibás diódájának tulajdonították.  A földi személyzet módosított áramkört szerelt a Mariner 9 Centaurba, a második űrhajó pedig problémamentesen indult május 30-án, megkezdve 167 napos útját a Marsig.  

Mariner 9 marsi pályája. Forrás: NASA

A Mariner 9 eszközei a következőkből álltak:

• Széles látószögű és keskeny látószögű televíziós kamerák a bolygó felszínének képalkotására. 
• Infravörös interferométer-spektrométer, amely információt ad a marsi légkör szerkezetéről;
• Infravörös radiométer, amely információt szolgáltat a marsi talaj fényerő-hőmérsékletéről;
• Ultraibolya spektrométer a felületi és a légköri összetétel meghatározásához.

November 13-án a Mariner 9 elliptikus pályára állt a Mars körül, ezzel ez lett az első űrhajó egy másik bolygó körül. A szonda 1972. október 27-ig működött, jóval túllépve a tervezési élettartamát, 7 329 képet készített a bolygóról és feltérképezte a felszínének 85% -át.

Mars 2 és 3 Szonda, a leszálló egységgel és az orbitális modul tetejére szerelve.

A Mariner 9 nem egyedül utazott a Marsra. A Szovjetunió három szondát indított el, köztük orbitális és leszálló egységet, ami a felszínen PrOP-M minirovereket telepítenek.  Az első, május 10-én indult a kazahsztáni Bajkonur kozmodromból, de sosem hagyta el a Föld pályáját. A szovjetek Koszmosz 419-nek hívták, hogy elrejtsék valódi identitását. 

A Mars 2 és 3 leszálló egysége.

A május 2-án, illetve 28-án indított Mars 2. és 3. kombinált keringő és leszálló űrszonda sikeresen elhagyta a Föld pályáját, és megkezdte bolygóközi útjait.  A Mars 2 1971. november 27-én ért célba, de túl meredek szögben elengedte érkezett, és végül a felszínbe csapódott, így ez lett az  első űrhajó, amely a Mars felszínére "ért".

A Szovjet Mars 2 és 3 rover modell a Szentpétervári múzeumban.

A Mars 3 1971. december 2-án érkezett meg, és landolójával, végrehajtotta az első "puha" leszállást a Marson a Ptolamaeus-kráterben.

Illusztráció a lépegető rover felszínre helyezéséről.

A leszálló egység azonban  20 másodperc múlva abbahagyta az adást, és többet nem adott vissza használható adatokat, nem tudta telepíteni a PrOP-M rovert. A Mars 3 Orbiter egy részben használható, de nagyon elliptikus pályára állt a Mars körül. 

Ez az orosz nyelvű, de angol felirattal ellátott videó bemutatja, hogy mit a Mars szondákat és küldetésüket. 

Forrás: https://www.nasa.gov/feature/50-years-ago-mariner-9-launches-to-orbit-mars