Egy sikeres rakéta indításhoz számos olyan technológiára, és alkatrész kifejlesztése is szükség van ami sosem jut az űrbe, legtöbbjük léte is alig ismert, pedig kulcs-fontosságú szerepük van.

Most egy ilyen alkatrészt szeretnék bemutatni. Az Űrsikló szilárd hajtóanyagú gyorsító rakétáit visszatartó/rögzítő robbanó-csavarokat.

(Solid Rocket Boosters Hold Down Post - SRB HDP)

Persze felmerülhet a kérdés, hogy mi érdekes van egy régóta létező csavar technikán, és mitől válik ez űr-technológiával?

Nos, egy olyan alkatrészről van szó ami igazán lenyűgöző mérnöki munka eredménye, hiszen úgy tervezték, hogy a komplett űrsiklót, annak 2040 tonnás tömegével a helyén tartsa, de egy meghatározott pillanatban, a megfelelő módon törjön ketté.

Lassított felvételek az "oldásról":

Az űrsiklót nyolc helyen a két SRB tövében rögzítik ezek a csavarok.
A rendszer relatív egyszerű és funkcionális kialakítás.

SRB HDP rendszer sematikus ábrázolása

Induláskor két pirotechnikai robbanó-szerkezet aktiválásával lehet az anyát kétfelé „törni”, lehetővé téve
a nagy feszültség alatt álló 71 cm hosszú 9 cm átmérőjű csap oldását. Mindegyik anyának két mélyedése van, ahol a NASA szabványos pirotechnikai robbanó anyagát helyezik el. (NASA Standard Detonators - NSD)
Az anyát egy "védőszoknya" (Blast Container - BC) veszi körül megakadályozva, hogy a robbanás kárt tegyen a rakétában. Minden alkatrész anyaga Inconel 718 egy nikkel-króm alapú acél ötvözet.

Múzeumok kiállítási tárgyai között is fellelhető a 37.5 kg-os rögzitő rúd.

Az első használata ennek a dizájnnak az STS-126 küldetés volt. Korábban egy komplexebb és problémásabb megoldást alkalmaztak. Az új dizájn az után volt szükség miután a korábbi indítások utáni vizsgálatok kimutatták, hogy a rendszer működésekor annak rugós "csapja" több alkalommal kilökődött, és alkatrész darabok repültek ki.

Ez a viszonylag egyszerű alkatrész is jól szemlélteti, hogy egy rakéta indításhoz milyen sok "apró" dolognak kell hibátlanul működni.

 Forrás: nasaspaceflight.com;  nasa.gov