Sanghajban egy 70 000 kiállítási tárgyat tartalmazó egész múzeum van egy embernek szentelve a "nép tudósának", Qian Xuesen-nek (magyaros átírással: Csien Hszüe-szen,)

Csien a kínai rakéta és űrprogram atyja. Részt vett Kína első műholdjait az űrbe juttató raketák, valamint az ország nukleáris arzenálját hordozó ICBM arzenál megteremtésében, amiért hazájában nemzeti hősként tisztelik. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol több mint egy évtizedig tanult és dolgozott, jelentős munkásságára csak igen kevesen emlékeznek.

Rakéta a Qian Xuesen múzeumban Sanghajban

Az 1940-es 50-es években Kína legragyogóbb tudósainak egy része az Egyesült Államokban keresett menedéket és új otthont magának, miután elüldözték hazájából. Az egyik legprominensebb ilyen eset Csien Hszüe-szen, egy pekingi, de már Kaliforniában képzett tudós története, aki társalapítója volt a NASA Jet Propulsion Laboratóriumának. Az Egyesült Államokban sokan úgy hitték, hogy Csien Kína „gonosz zsenije” volt, és az Egyesült Államokban akkoriban uralkodó, paranoiás és idegengyűlölő politika elüldözte választott hazájából.

 Csien 1911-ben született Hangcsuban egy állami tisztviselő fiaként. A sanghaji Nemzeti Chiao Tung Egyetemen (ma Shanghai Jiao Tong Egyetem) végzett. 1935-ben az Egyesült Államokba költözött, hogy a híres Massachusetts-i Műszaki Intézetben (MIT), majd később a Kaliforniai Műszaki Intézetben tanuljon Kármán Tódor professzor alatt.  Szinte tökéletes jegyei több amerikai osztálytársát is lenyűgözte.

Kármán Tódor Budapesten született 1881. május 11-én. Gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus, akit az amerikai légierő (USAF) védőszentjének becéznek, és a szuperszonikus repülés atyjaként, valamint a rakétatechnológia és hiperszonikus űrhajózás egyik úttörőjeként is ismernek.

Az űrutazás gondolatától elragadtatva a kínai újonc csatlakozott a Caltech „Suicide Squad” nevű, öttagú, rakéta kutatással foglalkozó diák csoportjához. (akkoriban meglehetősen különc csoport neve az öngyilkos osztag volt). Miután az amerikai hadsereg felismerte a rakéták fontosságát, elkezdte finanszírozni az "öngyilkos osztag ” rakéta kutatásait.

A Caltech rakétacsoport 1941-ben végezte el az első könnyű rakétával segített felszállást, egy könnyű Ercoupe repülőgéppel. (NASM)

 Az öngyilkos osztag immáron az amerikai hadsereg támogatásával, repülőgépek felszállását segítő rakéta gyorsító fokozatok fejlesztésén dolgozott. A gyorsító illetve fékező rakétákat a repülőgépeket erősítették, hogy lehetővé téve a le, és felszállást rövid kifutópályákról.

Részben katonai finanszírozás eredményeként 1943-ban Kármán Tódor vezetésével megalakult a Jet Propulsion Laboratory (JPL). Csien, Frank Malinával együtt a projekt középponti figurájává lépett elő.

 Csien kínai állampolgár volt ugyan, de ekkor a Kínai Köztársaság az Egyesült Államok szövetségese volt, így "egyáltalán nem volt gyanús egy kínai tudós az amerikai rakétakutatás középpontjában" - meséli Fraser Macdonald. Csien külön engedélyt kapott a titkos fegyverek kutatására, és még az amerikai kormány tudományos tanácsadói testületében is dolgozott.

 Csien doktorátusi tanácsadójával Kármán Tódorral, valamint, Prandtl-el 1945-ben.

  A második világháború végére Amerika egyik legjelentősebb repülőgép és rakéta szakértője lett. Ekkor az állam még olyannyira megbízott benne, hogy Kármán Tódorral együtt különleges küldetésre küldték Németországba, ideiglenes alezredesi rangban. A küldetés „Project Lusty”  célja az volt, hogy interjút készítsenek a volt náci rakéta mérnökökkel, köztük Wernher von Braun-nal, Németország vezető rakéta mérnökével. 

Május 5-én Kochl-ban Csien Wernher von Braunt és a V–2 rakéta többi fejlesztőjét hallgatta ki. Von Braun elkészített Csien számára egy jelentést „A folyékony hajtóanyagú rakéták fejlesztése és további lehetőségei Németországban” címmel, ami az USA jövőbeni űrbeli járművei fejlesztésének ütemterve lett (amelyen később többek között Wernher von Braun is dolgozott).

 Az évtized végére Csien fényesen felfelé ívelő Amerikai karrierje hirtelen megtorpant.

 Kínában Mao elnök 1949-ben bejelentette a kommunista Népköztársaság létrehozását, ami nyomán USA-ban a kínaiakat "gonosz kommunistáknak" kezdték tekintették

  Eközben a Jet Propulsion Lab új igazgatója azt feltételezte, hogy kém tevékenykedik a cégnél, és a személyzet egyes tagjaival kapcsolatos félelmét megosztotta az FBI-al.  "Megjegyzendő, hogy a gyanúsítottak mind kínai vagy zsidó származásúak voltak" - mondja Fraser Macdonald.

  A hidegháború épp csak kibontakozoban volt, és a McCarthy-korszak antikommunista boszorkányüldözése is egyre nagyobb teret kapott. Ebben a paranoid légkörben vádolta meg az FBI Csient, Frank Malinát és másokat, hogy kommunisták, és veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra. 

 A Csen elleni vádak az Egyesült Államok Kommunista Pártjának egy 1938-as dokumentumán alapultak, amelyből kiderült, hogy részt vett egy a párt által szervezett társadalmi összejövetelen. Ez az FBI gyanúja szerint a Pasadena Kommunista Párt ülése volt. Bár Csien tagadta, hogy valaha is párttag lett volna, az új kutatások szerint Frank Malinával egy időben 1938-ban csatlakozott.

  De ettől még nem feltétlenül válik az ember gonosz marxistává. Fraser Macdonald szerint ebben az időben kommunistának lenni Amerikában a rasszizmus elleni kinyilatkoztatás volt. Szerinte a csoport ki akarta hangsúlyozni a fasizmus fenyegetését, és a rasszizmus borzalmát az Egyesült Államokban. Kampányoltak például a helyi Pasadena uszoda rassz alapú elkülönítése ellen, és a kommunista találkozóikat is az ilyen szervezkedésre használták fel.

  Zuoyue Wang, a Kaliforniai Állami Egyetem történelem professzora szerint nincs bizonyíték arra, hogy Csien valaha is kémkedett volna Kínának, vagy titkosszolgálati ügynökként dolgozott volna az Egyesült Államokban tartózkodása alatt.

  Ennek ellenére megfosztották a biztonsági engedélyétől, és házi őrizetbe helyezték. A Caltech munkatársai, köztük Kármán Tódor személyesen írt a kormány vezető tisztviselőinek Csien ártatlanságát mellett kiállva, de eredménytelenül.

Csien és ügyvédje, Grant Cooper egy deportálási tárgyaláson, 1950. novemberében.

Öt év házi őrizet után, 1955-ben Eisenhower elnök úgy döntött, hogy Kínába deportálja miután egy titkos genfi egyezmény értelmében Csien hazaengedését a kínai állam kiemelt feltételül szabta az Amerikában fogva tartott hadifoglyokért cserébe. A tudós feleségével és két már amerikai születésű gyermekével hajóval távozott. A távozására várakozó újságíróknak azt nyilatkozta, hogy soha többé nem teszi be a lábát Amerikába. Ezen ígéretét betartotta. 

Amerika egyik legjelentősebb tudósa volt akkoriban, és úgy érezhette, hogy Amerika nem csak megalázta, de el is árulta - Tianyu Fang újságíró

  Csien hősként érkezett Kínába, de ennek ellenére nem vették fel azonnal a Kínai Kommunista Pártba, mivel családi háttere nem volt kifogástalan. Felesége egy nacionalista vezető arisztokrata , Csang Kaj-Sek egyik katonai tanácsadójának lánya volt, valamint Csien bukásáig ő és családja boldogan élt Amerikában - még az első lépéseket is megtette az amerikai állampolgárság igénylése felé. Amikor 1958-ban végül párttag lett, a Párt rögtön felkarolta, és mindig igyekezett a rendszer jobb oldalán tartani. Túlélte a tisztogatásokat és a kulturális forradalmat, és végül rendkívüli karriert futott be.

  Érkezésekor Kínában nem nagyon értettek a rakéta technológiához, de mindössze 15 évvel később már ő felügyelte az első kínai műhold űrbe bocsátását. Az évtizedek során új kínai tudós generációt képzett ki, és munkája megalapozta a kínai Holdkutatási Programot.

 Ironikus módon a Csien által Kínában fejlesztett rakétaprogram olyan fegyvereket is eredményezett, amelyeket később már Amerikára is veszélyt jelentettek. Csien munkássága nyomán "selyemhernyó" -rakétákat az 1991-es Öböl háborúban is használták az amerikaiak ellen, mondja Fraser Macdonald.

 Az Egyesült Államok a belföldi kommunizmus elleni kemény fellépése, és a gyanús személyek deportálásával pont, hogy hozzásegítette egyik fő kommunista vetélytársát, hogy kifejleszthesse saját rakétáit és űrprogramját, ami óriási geopolitikai baklövésnek bizonyult.

  Egy volt amerikai haditengerészeti miniszter, Dan Kimball - aki az Aerojet későbbi vezetője is volt, egyszer azt nyilatkozta, hogy "ez volt az ország legnagyobb hülyesége".

Csien leghíresebb és legfontosabb műve a Qian Xuesen pálya.

 Míg az amerikaiak többségének fogalma sincs Csienről és az amerikai űrprogramban betöltött szerepéről, Tianyu Fang szerint sok kínai-amerikai és az Egyesült Államokban tanuló kínai diák ismeri tőrténetét, hogy miért kellett távoznia, és látják a párhuzamokat a mostani eseményekkel. "Az USA és Kína közötti kapcsolatok sokkal rosszabbra fordultak, és attól tartanak, hogy ugyanazok a gyanúk utol érhetik őket is, mint Csien generációját" 

 Fraser Macdonald nézete szerint Csien története megmutatta, hogy mi történik, ha ideológiai alapon elűzik a tudást, főleg, hogy az amerikai tudomány szinte egész történetét kívülről érkező bevándorló emberek hajtották.

  MacDonald úgy véli, hogy a JPL, és Csien hozzájárulása az amerikai űrprogramhoz sokkal elhanyagolhatóbb, összehasonlítva Wernher von Braun és más német tudóséval, akiket nem sokkal a Kármán Tódor és Qian által tett látogatás után titokban vittek az Egyesült Államokba.

 Von Braun náci volt, de eredményeit mégis elismerik. Csien és mások munkásságát a JPL-nél nem. Macdonald szerint ez azért van, mert az elképzelés, hogy Amerika első életképes űrprogramját a hazai szocialisták, zsidók és kínaiak indították el, valójában nem olyan történet, amelyet az USA szívesen  hallat magáról".

  Csien élete majdnem egy évszázadon át tartott, 98 évesen hunyt el. Élete alatt Kína gazdasági és technológiai nagyhatalommá nőtte ki magát a Földön és az űrben egyaránt. Csien jelentős szerepet játszott ebben az átalakulásban. 

 Amikor Kína űr-történelmet írt azzal, hogy leszállt a Hold túlsó oldalán a Csien mentorának számító repülőmérnökről,  Kármán Tódor után elnevezett kráterben, ez talán 'kacsintás' volt arra, hogy az amerikai antikommunizmus segítette Kínát az űrbe.

Források: Wikipedia ; BBC online ; airspacemag.com