November 21-én Észak-Korea pályára állította a Malligyong optikai kém műholdját, majd mindössze pár nappal később már azzal dicsekedtek, hogy az új műhold fényképeket készitett az Amerikaiak Hawaii bázisán állomásozó anyahajóiról.

Az elszigetelt és szankciókkal sújtott országból érkező kormányzati hírek a nyugati médiában korábban jellemzően igen kritikus és olykor kifejezetten gúnyos hangnemben jelentek, nem egyszer megkérdőjelezve azok szinte minden állítását, ugyanakkor látva az ország elmúlt évtizedben mutatott rakéta technológiában elért eredményeit, már nem lehet csak simán legyinteni azokra. Persze Phenjan direktben csak az erősen kontroll alatt álló állami propaganda gépezeten keresztül publikál híreket, amiket nyilván érdemes továbbra is fenntartással kezelni. Ebben az írasban annak igyekszem utána járni, hogy megállnak-e az Észak-Koreai műhold kapcsán megjelent közlemények, és ha igen milyen valós poteciált is jelenthet ez a fajta új képesség.

A katonai célú műholdas hír-szerzés eleve egy titkos műveleti terület, ráadásul az Észak-Koreai körülmények miatt sok esetben csak közvetett mód áll rendelkezésre az állítások elemzésére. Ugyanakkor arra is felhívnám a figyelmet, hogy ezen közvetett bizonyítékok nagy számú elemző apparátus, fénykép-elemzők, műholdas megfigyelők, rádió amatőrők, egyéb szakértők, stb népes táborának eredménye, és az azokból levont következtetések logikailag megalapozottak. Ha később igazolhatóan tévesnek is bizonyulna némely állítás, az valószínűleg a jelenleg rendelkezésre álló korlátozott információkból következhet.

Ismerkedjünk meg az ország Rakéta és Űrprogramjával.

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) űrprogramjának kezdete a katonai rakéta-program kibővítésének tekinthető. (Csak megjegyezném nem volt ez másként korabban az Amerikai vagy Szovjet űrprogram indulásakor sem, de valahogy erről el szoktak feledkezni amikor az ÉK űrprogram és a katonai ICBM-ek összefonódását kritizálják.)

A Koreai Űrtechnológiai Bizottságot (KCST) valamikor az 1980-as években hozták létre. Ez az ügynökség volt felelős a kutatásért, a műholdak gyártásáért és kilövéséért, valamint az ország rakétakilövő állomásainak irányításáért. 2013. április 1-én megalakult a National Aerospace Development Administration (NADA), amely a KNDK központi intézményévé vált az összes űrfejlesztési projekt megszervezésére. Ezt idén átnevezték The National Aerospace Technology Administration NATA-ra, és az Űrügynökség még egy Twitter (X) fiókot is indított.

Egy önálló cikket èrdemelne az Észak-Korea rakéta fejlesztési törekvéseinek bemutatása, ezúttal legyen elég a rövidített verzió. A rakéta fejlesztèseiknek az adott komolyabb lökést amikor a Yom Kippur háborúban vadászgép támogatásért cserébe Egyiptomtól pár Scud rakétát kaptak. Ennek a technológiának az alapjaira egy sor közepes és nagy ható-távolságú rakétát voltak képesek kifejleszteni. Az igazán komolyabb Hwasong-15, 17 rakéta családhoz pedig már modernebb tisztázatlan forrásból szerzett volt szovjet hajtómű technológiát is felhasználtak. Ennek nyomán az ICBM képességük az azombombával mára már potenciális veszély forrást jelent az Amerikai területekre is. Csak idén 10 ICBM indítást hajtottak végre amiből ráadásul három már a gyorsabb reagálású szilárd hajtóanyagú Hwasong-18 volt.

A rakéta program előre haladása nyomán 1998. szeptember 4-én az észak-koreai hatóságok jelentették, hogy sikeresen felbocsátották első mesterséges műholdjukat, a Kwangmyongsong-1 időjárási műholdat (Fényes csillag-1) a három fokozatú Unha-3 hordozórakétával. Ez a küldetés azonban bizonyítottan még nem járt sikerrel, a műhold nem érte el a Föld körüli pályát. Az első valóban sikeresen indítás 2012. december 1-jén, negyedik nekifutásra jött össze, amit 2016-ban megismételtek a Kwangmyongsong-4 műhold alacsony földi pályára való állítással. Kicsit árnyalja a képet, hogy az eszköz ezúttal elérte ugyan a pályát, rádiós-életjelet vagy manővert azonban egyszer sem adott. Persze ez nem akadályozta meg a rezsimet, hogy az állami médiában ezt a körülményt elhallgatva, hatalmas és teljes sikerről számoljon be. A műhold egyébként pont az idén égett el a Föld légkörében.

2023 Május 31-én mutatkozott be az ország új fejlesztésű Chollima-1 hordozórakétája, amivel Kim már az ország első dedikált optikai hírszerző műholdját a Malligyong-1-et kívánta pályára állítani. Ez a próbálkozás is kudarcot vallott. Az észak-koreai hírügynökség szerint a meghibásodás a Chollima-1 rakétán használt új hajtómű megbízhatóságából és az üzemanyag instabil jellegéből adódott. Az augusztus 24-én végrehajtott második indítás a harmadik fokozat önmegsemmisítő rendszer hibája miatt vallott kudarcot.

A szokásos mindent sikerként kommunikáló hangnemben érezhető fordulat állt be az indítások kapcsán. Az észak-koreai állam szokatlanul őszintén vállalta a rakéta kudarcait. Nem hangzott el hamis állítás sikerről, és a világot sem tartották homályban, hogy találgassanak szándékairól. Nem volt kísérlet hamis öndicsőítésre. Ez a fajta, a kudarcot őszintén elismerni képes hangnem szokatlan módon az egyik őszi kongresszuson is visszaköszönt, amin maga Kim is beszélt erről. Alkalmazott gyakorlattá vált az is, hogy az indítások előtt kiadnak általános navigációs figyelmeztetést is.

Nem kellett azonban sokat várni az újabb próbálkozásra, ugyanis november 21-én a Chollima-1 már hibátlanul működött és pár manővert követően sikeresen pályára állította terhét.

Az indítás előtt még Szeptember 13-án Kim Dzsong Un találkozott Putyin orosz elnökkel az orosz Távol-Keleten található Vosztocsnij kozmodrom űrkikötőben. Arra a kérdésre, hogy Oroszország segít-e Észak-Koreának műholdakat építeni, Putyin azt válaszolta: „Ezért jöttünk”. Persze egyik ország sem adott pontosabb tájékoztatást arról, hogy a későbbiekben milyen típusú, űrrel kapcsolatos együttműködés alakult ki közöttük, ha egyáltalán létre jött ilyen megállapodás. November elején dél-koreai tisztviselők azt jelentettèk, hogy „a jelek szerint Észak-Korea technikai segítséget kap Oroszországtól” a műhold kilövésével kapcsolatban. A fellövést követően a dél-koreai hírszerzés szerint az északiak tervrajzokat és adatokat osztottak meg a második indításnál használt járműről amit az Oroszok kielemeztek.

Thae Song, az észak-koreai Űrtudományi és Technológiai Bizottság elnöke az oroszországi küldöttség között volt ami arra utalhat, hogy megvitatták az űrrendszerek, például a kém műholdak lehetséges orosz közreműködését is.

Érdemes megjegyezni, hogy Dél-Korea azonban következetesen megpróbálja lekicsinyelni az észak-koreai technológia és hordozók képességeit, valamint semmi érdemi forrással nem támasztották alá az orosz támogatást, amely lényeges szerepet játszott volna a sikeres műholdindításban. De még ha Oroszország nyújtott is segítséget, nagyon valószínűtlen, hogy bármilyen új felszerelést vagy technológiát szállíthatott volna Észak-Koreának, és a Chollima-1 SLV-n vagy a műholdon megfelelő módosításokat lehetett volna eszközölni és azokat ellenőrizhették volna a szeptember 13-i Kim-Putyin csúcs-találkozó és a november 21-i kilövés közötti viszonylag rövid idő alatt. Így azon külső állítások miszerint a harmadik indítás sikere „az orosz segítség közvetlen eredménye”, elég valószerűtlen. A siker sokkal inkább Észak-Korea saját mérnöki és fejlesztési munkájának volt köszönhető.

Amilyen gyorsan és szokatlan őszintén kommunikálta a korábbi indítások kudarcait, legalább olyan furcsa volt amikor November 25 közleményben jelentették, hogy amerikai és Dél-Korea katonai támaszpontokról készítettek felvételeket a műholdal.

Felmerülhet a kérdés, mi ebben a furcsa?

Az időzítés mindenképpen, hogy ilyen gyorsan tudtak használható képet készíteni. Az optikai műholdaknak az indítást követően jellemzően több hetes kalibrálási teszt fázist kell teljesíteniük. A csillag figyelő hely-meghatározó rendszert, a reakció kerekkel való műholdas orientációt és az optikát, működtető rendszert, mind tesztelni kell, hogy tudja az eszköz hol van, merre néz. Nekik meg ugye ráadásul ez az első ilyen optikai műhold irányítás valamint annak kommunikációs linkjéhez már csak Földrajzilag is sokkal korlátozottabb hozzáférési ablak áll a rendelkezésre, ami így tovább nyújtja a tesztet.

Pl; az Izraeliek egyik újabb műholdját az indítás után két héttel aktiválták, utánna indultak a tesztek és hetekkel később lett szolgálatba állítva.

De a legárúlkodóbb körülmény, hogy a mai napig nem észleltek semmilyen rádiós jelet az objektum irányából. Rádiós amatőrők csoportja nagy lelkesedéssel es komoly hardveres háttérrel az első pillanattól fülel a műhold irányából érkező lehetséges rádió jelekre a különböző csatornákon és frekvenciákon, de ez idáig egy gyenge pittyegés annyi se érkezett az eszköz irányából. Felmerült, hogy talán csak amikor az ország felett halad el az eszköz akkor sugároz, de ezt a szomszédos Dél-Koreai és Japán megfigyelők cáfolták, lévén ők sem észleltek semmilyen rádiós jelet.

A műholdaknál az a gyakorlat, hogy a "placeholder" alap-jel folyamatos sugárzású, és amikor létre jön a kapcsolat a Földi állomással akkor nyit nagyobb sáv szélességű csatornát. Ezt láthatjuk a nemrég indult katonai Orosz műhold, de akár a titkos Kínai robot űrsikló esetében is.

Egy további érdekes körülményt maga Kim szolgáltatta amikor meglátogatta a légierő főhadiszállását, ahol Dél-Korea nagyméretű térképeit és műholdképeit nézegette. Az eseményről publikált felvételeken az látható amint Kim Kwang Hyok a légierő parancsnoka megmutatja Kim Dzsong Unnak a műhold képeket.

A Kim lába alatti padlóképernyőn megfigyelhető egyik műholdkép az Egyesült Államok Korea Terminal High-Altitude Area Defense (THAAD) ütegéről készült a ROK délkeleti részén, Seongju megyében.

A Kim lába alatti felvételen látható Seongju THAAD bázison lévő klubház épülete sötét tetővel rendelkezik, amit 2018 májusa óta átépitettek és világos burkolatot kapott. Mindez látható a Google Earth műholdas felvételein is.

Nyilván ez is közvetett bizonyíték, de talán jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért öt éves felvételeket nézegetnek amikor ugye ott az új műhold? Persze nem általános a katonai műholdak készítette képek publikálása, de nem is lenne példa nélküli, és mindenképp komoly bizonyíték lenne a valódi műholdas képesség meglétére.

Most, hogy egy hónap is eltelt már az indítástól, és továbbra sem "hallani" a műholdról, nem észlelni pálya manővert, nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a műhold halott, vagy legalább is nem aktív. Az is lehetséges, hogy a megelőző két sikertelen indítás miatt egyszerűen nem is tettek már valódi hardvert a raketára, hisz az mégiscsak drága mulatság, aligha áll belőle nekik halomba, és azt inkabb egy súly-makettel helyettesítették.

Észak-Korea jelenlegi optikai műholdas technikája, egy működő eszköz esetében is reálisan csak szerény mértékben járulhat hozzá a többi hírszerzési információhoz. Ésszerű feltételezés az is, hogy Phenjan könnyen nagyobb felbontású, jobb minőségű műholdképekhez juthat kínai vagy oroszországi kereskedelmi és katonai forrásokból.

Egy önálló műhold eleve korlátozottan használható önmagában. Optikai műholdnál korlátozó tényező vizsgált terület napi megvilágítottság de az időjárás (felhőzet) valamint a pálya folytán az adott terület felett való átrepülés gyakoriságának hiánya is szűkíti a használhatóságot. Ezzel ők is tisztában lehetnek, így nem is kellett sokát várni, hogy Észak-Korea bejelentse azon szándékát, hogy „rövid időn belül több felderítő műholdat is felbocsát”, valamint, hogy „több különböző tipusú felderítő műholdat kívánnak felbocsátani, azokat különböző pályára állítani és kombinált módon működtetni”. Ez azt is jelentheti, hogy Észak-Korea a jövőben radar vagy esetleg infravörös képalkotó műholdakkal is próbálkozhat majd. A műholdas potenciál növeléséhez nagyobb műholdakra amihez nagyobb kapacitású rakétára is szükségük lehet. Könnyen előfordulhat, hogy erre sem kell sokáig várni, hiszen a Sohae-i űrkikötő 2022 márciusa óta átépítés alatt áll, amin talán egy nagyobb hordozórakéta előkészítési munkálatai zajlanak.

Phenjan szinte biztos, hogy sok éven át keményen dolgozott a saját rakéta és műholdas technológiáján. Ugyan állítasaikkal szemben minden jel arra utal, hogy egyenlőre még nincs üzemelő katonai műholdjuk, az is látható, hogy már igen közel állhatnak hozzá. Minden egyes indításssal egyre több tapasztalatra tesznek szert a saját, hordozó-rakétáik és műholdjaik üzemeltetésében, amivel egyre közelebb kerülnek a saját műholdas hírszerző képesség megteremtéséhez.

+ Szerkesztve 2024. 02. 28;

Életjelet mutatott az Malligyong-1 műhold. Hosszú hallgatás után, február 20-24 között több lépcsőben a Föld közeli (Perigee) pályáját emelte meg 8km-el. Ilyen pálya korrekciós manővert első ízben figyeltek meg Észak-Korea műholdnál. A manőver pedig egyértelmű bizonyítéka, hogy irányítás alatt a szerkezet.