Húsz éve, hogy 2001. április 23-án Umberto Guidoni ESA űrhajós volt az első európai aki a  Nemzetközi Űrállomásra utazott. Azóta az ISS rendkívüli mértékben bővült, ahogyan az Európai űrhajósok száma is, velük együtt pedig az Európai pályán végzett tudományos kísérletek is.

Az első ESA űrhajós itt még az űrsikló fedélzetén - Fotó: NASA

 Umberto első látogatására még az Űrsiklóval utazott, az akkor még csak három modulból (Unity, Zarya és Zvezda) álló ISS-re. Azóta kilenc különböző nemzetiségű, összesen 18 európai űrhajós tett látogatást a fedélzeten.

A soron következő ESA űrhajós, aki a Nemzetközi Űrállomásra repül, Thomas Pesquet már az új SpaceX Crew Dragon hajóval utazik a mostanra futballpálya méretűre nőtt ISS-re.

Európa a Nemzetközi Űrállomás működési költségeinek mintegy 8%- át biztosítja. A különleges Föld-körüli laboratórium nagy részének felépítésében is jelentős szerepet vállalt, ideértve az ESA Columbus laboratóriumát, a Cupola Obszervatóriumot, a Nyugalom és Harmonia modulokat, a Bartolomeo platformot, továbbá navigációs, kommunikációs számítógépeket az orosz szegmens számára. Idén pedig egy külső robotkart is küld az orosz modulokhoz.

A Columbus laboratórium az ESA legnagyobb hozzájárulása a Nemzetközi Űrállomáshoz, egyúttal volt az első állandó európai űrkutatási létesítmény is. A legkorszerűbb modul 75 köbméter helyet kínál, és egy teljes készlet kutatási eszközt tartalmaz. Továbbá az új Bartolomeo külső platformján  Föld megfigyelő, és egyéb technológia kísérleteket is végezhetőek.

A európai Kolumbusz modul - Fotó: NASA

 A Columbus laboratóriumában tíz, nemzetközileg szabványosított rekesz van kialakítva a kísérleti berendezések elhelyezésére - nyolc az oldalfalakon és kettő a „mennyezeten”.

Mindegyik rekesz akkora, mint egy telefonfülke, és autonóm és független laboratóriumokat tud fogadni, biztosítva a szükséges áramellátási és hűtési rendszereket. Az ESA öt tudományos berendezéssel rendelkezik a Columbuson belül:

Kolumbusz modul belseje - Fotó: ESA

A Biolab a mikroorganizmusokkal, sejtekkel és szövetkultúrákkal, sőt kis növényekkel és rovarokkal végzett kísérletekhez.

Az európai fiziológiai modul létesítménye a hosszú ideig tartó űrrepülés emberi testre gyakorolt ​​hatásait vizsgálja.

A Folyadéktudományi Laboratórium  a különböző folyadékok mikrogravitációs viselkedését vizsgálják. Az ilyen típusú kísérletek hozzájárultak jobb módszerek alkalmazásához az olajszennyezések eltávolításához.

Az európai Drawer Rack- moduláris és rugalmas kísérleti hordozórendszer a legkülönbözőbb tudományágak számára.

Az európai Transport Carrier - ami gyakorlatilag egy munkaasztal különböző feladatok előkészítéséhez.

 
Harmony modul az Nemzetközi dokkoló adapterrel. Fotó: NASA

Az olasz gyártású Node 2 modul, más néven Harmony, egy összekötő modul az Európai Columbus laboratórium, az amerikai Destiny laboratórium és a japán Kibo között. Ezen felül űrhajókhoz dokkoló portot is biztosít, éa az űrállomás robotkarjának, a Canadarm 2-nek bázispontja.

A Node-3, vagy Tranquility (magyarul: "nyugalom") modul a Nemzetközi Űrállomás harmadik összekötő modulja, amelyet a NASA kérésére az Európai Űrügynökség építette meg. Feladatai között szerepel: Oxigén-előállítás: az állomáson lévő vizet oxigénre és hidrogénre bontja. A hidrogént kiengedik az űrbe, az oxigént pedig a személyzet légzésre használja fel.

Levegő-szabályozó egység: a levegőben lévő szén-dioxid mennyiségét szabályozza, továbbá méri és bizonyos határok között tartja a hőmérsékletet és a légnyomást.

Víz-visszaforgató és vizelet-feldolgozó rendszer: az állomáson tusolásra használt vizet és a keletkező vizeletet megtisztítja, eltávolítja belőlük a szennyező anyagokat és ezzel újra biztonságosan fogyaszthatóvá teszi a vizet.

Szemét- és higiéniai feldolgozó egység: lehetővé teszi a személyzet számára a tusolást és a vécé használatát olyan módon, hogy a fedélzeten lévő víz nagy része újra felhasználható legyen. Ezzel csökkenti azt a vízmennyiséget, amit űrhajóval kell felvinni.

Node-3 modul a hozzá kapcsolt Kupolával

A Kupola modul a Nemzetközi Űrállomás egyik legnépszerűbb egysége, amelyből az űrhajósok megfigyeléseket végezhetnek. A modult az Európai Űrügynökség építette meg az Alenia Spazio céggel Olaszországban. 2010 februárjában vitte fel az űrállomásra az Endeavour űrrepülőgép az STS–130 küldetés során, ahol a Node-3 modulra csatolták.

Ezen felül az Európai űrhajósok fontos szerepet vállaltak a karbantartási munkálatokban is, legyen akár szó külső űrsétáról, vagy a belső berendezések javításáról.

Az ESA az Űrállomás utánpótlásához is hozzájárult, öt automatizált szállító-hajóval, (ATV) ami kategóriájában a legnagyobb és legsokoldalúbb űrállomás-ellátó komp volt. Segítségével az egész állomás pályáját is megemelték. Ebből a programból fejlődtek ki az olyan európai szervíz modulok, amelyeket az ESA szállít a NASA-nak Artemis Hold programban való együttműködés keretében. 

A Verne Gyula után elnevezett ATV teher-űrhajó az orosz Zvezda modulhoz dokkolva. Fotó: ESA

Az Űrállomás az idő előrehaladtával jelentősen fejlődött, hiszen az igény is töretlen a mikrogravitációs tudományos kísérletek iránt.

Az is jól nyomon követhető, hogy az Nemzeti űrügynökségek, beleértve az ESA-t is, egyre inkább elmozdulnak a kereskedelmi szolgáltatók egyre nagyobb szerepvállalása felé.

Az űrhöz való hozzáférés finanszírozása átalakulóban van. Ahogy már most is magán cégek biztosítják a személyszállítást, egyre több szolgáltatás is hasonló átalakuláson megy majd keresztül, beleértve a tudományos létesítményekhez való hozzáférésért is. 

Európának a jövőben is kiemelten fontos az  űrkutatás, de még nem teljesen világos, hogy az átalakuló szektorban milyen szerepet fog végül betölteni.

Forrás: esa.int