Az indítás minősített jellege miatt, nyilvánosan nem tudni, mit szállított a rakéta, a tömege azonbam nem lehetett 580 kg több, ami a Minotaur I maximális teherbírása.

Az National Reconnaissance Office - NRO (Nemzeti Hírszerző Iroda) hagyományainak megfelelően a küldetés jelvénye utalás a misszióra. A NROL-111 esetében  egy vaddisznót ábrázol pilóta felszerelésben.

 Ezenkívül a három nagy csillag a háttérben, a fedélzeten lévő három műholdat jelképezi.

NROL-111 küldetés jelvény - Forrás: NROL

A rakéta Június 15-én, kedden indult titkos útjára a Közép-atlanti regionális űrállomásról a virginiai Wallop szigetről. 

2 óra 35 perces időjárás miatti késést követően 13:35 beindították az első fokozat M55A1-es motorját ami 891 kN tolóerőt produkálva pillanatokon belül magasba emelte 36 000 kg-os járművet.

Az indításkor kerül sor az erre a rakétára egyedüliként jellemző "hámozásra". A Sárga színű takarót - amely az első és a második szakasz hővédelmét szolgálja amíg a rakéta a kilövő-álláson várakozik, kábelekkel van a földhöz rögzítve. A Minotaur nagy tolóerő-tömeg képessége miatt ezért szinte lerobbant a takaró, valójában inkább le-hámozódik - Innen ered a "Banán rakéta" csúfnév. 

Minotaur I - NROL-111 küldetés

A Minotaur rakétacsalád kiterjedt múltra tekint vissza az űrrepülések terén, amelyeket először az Orbital Sciences Corporation fejlesztett ki (ma Northrop Grumman része) 

 A rakéta a bevált orbitális űrrepülési technológiák és a kormány által  leszerelt ICBM Interkontinentális Ballisztikus Rakétáknak kombinációját használja. 

 A Minotaur-C (korábban Taurus) hordozórakéta utódja, a Minotaur I egy a Minuteman II-ből származó M55A1 első és egy SR19 második fokozatból áll. A fokozatot a már megszűnt Thiokol gyártotta, ma ATK Launch Systems, amely egyesült az Orbital Sciences-szel, így létrejött az Orbital ATK ... amelyet aztán a Northrop Grumman vásárolt meg. Az első szakasz 891 kN képes leadni, míg az Aerojet Rocketdyne által gyártott második szakasz 268 kN  tolóerőt. 

Minotaur I indítás 2017-ben.

 A GAO 2017-es jelentése szerint mindkét motor 4 277 510 dollárba kerül. (inflációval korrigálva) Ez magában foglalja a felújítást, a szállítást és a misszióval kapcsolatos egyéb költségeket.

 A HTPB (hidroxil-végű polibutadién) szilárd rakéta-hajtóanyagot használnak a harmadik fokozat  Orion 50XL, és a negyedik fokozat Orion 38 egységei. 

  Egy további, hidrazin-meghajtású többszöri gyújtásra képes ötödik fokozat is elérhető - HAPS (Hydrazine Auxiliary Propulsion System) néven, ha nagyobb pontosságra van szükség, vagy ha több manővert kell végezni a műhold pályára állításához.

 Az opcionális ötödik szakaszt nem használják a mostani küldetésnél.

Forrás: NROL, spacenews.com