Hogyan segítették a kaliforniai szörfösök az Apollo rakéta megépítését

A rakéta mérnököknek a hullámlovasok tapasztalatára és ügyességére is szükségük volt a projekt sikeréhez.

A NASA 1960-as években indult Apollo Hold programjához tervezett Saturn-V rakéta S-II második fokozatának megépítésével megbízott North American Aviation projektmérnöke, Donald Binns beszámolójából egy különleges történetet is kiderül a rakéta építés rejtelmeiről. Akkoriban NAA mérnökei még nem rendelkeztek tapasztalattal a rakéta üzemanyag tartályának szigetelésében.

Saturn S-II rakéta fokozat

Ez a fokozat két nagy tartályból állt, felül egy hidrogén tartályból, alatta pedig a folyékony oxigén tartályból, amelyek 60 tonna, illetve 358 tonna üzemanyagot tartalmaztak.

Közös válaszfal szerkezete

A súly megtakarítása érdekében a mérnökök döntöttek, hogy eltávolítják az egyik kupola alakú tartály-falat, így a hidrogéntartály falát közvetlenül az oxigéntartály falához támasztották, amivel csak egyetlen válaszfal választotta el a két folyékony tüzelőanyagot. Ez újabb problémát okozott, hiszen a két folyadékot 70 Celsius fokkal eltérő hőmérsékleten kellett tarolni. A két tartály közötti hőátadás megakadályozása érdekében a köztük lévő falat pedig szigetelni kellett.

A könnyű fenolgyanta szigetelőanyagot vákuumkamrákban próbálták ragasztani, lehetővé téve a rétegek 'rá-szívását' a ragasztóval bevont fémre, de a mérnököknek számos technikai problémája akadt a vágással, a formázással és az anyag a tartály falának féméhez való ragasztásával. A kezdeti szakaszban igencsak meggyűlt a bajuk a méhsejt szigeteléssel, ami gyakran levált a felületről. Több különböző eljárást alkalmazva sem jutottak tartós és megbízható megoldásra. A mérnökök végül beismerve kudarvukat, extra segítséget kértek.

Az alkalmazott méhsejt szerkezetű szigetelő anyag.

Végül a legvalószínűtlenebb helyről érkezett szakértelemmel kerekedtek felül a problémán.

A fokozatot a dél-kaliforniai Seal Beach közelében gyártották. A parti város a hullámlovasok közkedvelt helye volt, és az NAA mérnökei közt akadt aki felfedezte, hogy a szörfösök hasonló méhsejt szerkezetű anyagot használnak a szörfdeszkák gyártásában, és nagyon ügyesek voltak ennek az anyagnak az alkalmazásában. Végül a cég a szörfösöket bízta meg a szigetelés ragasztásával, akik bebizonyították, hogy rendelkeznek a megfelelő technikával, amelyek megoldják problémát. Saját készítésű eszközeikkel, és kézzel vitték fel a ragasztó anyagot a felületre. A többi pedig már történelem.

Az Apollo program látványos sikert ért el, amikor 1969 júliusában először Neil Armstrong, majd Buzz Aldrin léphetett a Hold felszínére.

Binns visszaemlékezése szerint: „Az egyetlen hátránya ezek a srácok alkalmazásában az volt, amikor a parti térségben nagy hullámok alakultak ki, mert olyankor hirtelen óriási hiányzási alakult ki köztük. Mégiscsak a hullámok szerelmesi voltak. Ez némi nézeteltéréshez vezetett a mérnökök és a szörfösök között, de ennek ellenére projekt időben, és a NASA szigorú előírásainak megfelelően befejeződött.