Azt tapasztalom, ha műholdas megfigyelés kerül szóba, nem meglepő módon az átlag embernek nincs sok fogalma arról mi fán is terem. Jó eséllyel láthatta mondjuk az 1998-as "A Közellenség" című filmet Will Smith főszereplésével, amiben több alkalommal a kormányzati szervek használnak műholdas követést, amihez elég csak a koordinátáit megadni a kezelőnek, és már érkezik is a videó felvétel. Talán nem rontom el nagyon, az egyébként nem rossz film élvezetét, ha elárulom - az abban bemutatott műholdas technológia igencsak sci-fi jellegű. Persze a bemutatott eszközök alapvetően léteznek, de nem pont így, nem pont ebben a formában és nem hogy 25 éve, hanem így még ma sem.

A hidegháborús űrverseny kapcsán eszünkbe juthatnak az első műholdak,az emberes űrrepülés kezdete, az ahhoz kapcsolódó rekordok, a Holdra lépés, és ami ezeket lehetővé tette, az egyre nagyobb és erősebb hordozó raketák fejlesztése. Az űrkutatás hősies pillanatai kapcsán könnyű elfeledkezni azonban, hogy bár önmagukban ezek békés küldetések voltak, a fő hajtóerőt nem pusztán egy nemes, az emberiséget szolgáló cél jelentette, hanem jól felvázolt az ellenség elpusztítását célzó katonai szemben állás. Elég csak arra gondolni, hogy a komolyabb raketákat kifejezetten atom töltet célba juttatására tervezték. Szovjet és Amerikai oldalon az első orbitális képességű rakéták mindössze némileg átalakított Interkontinentális Ballisztikus raketák voltak. A katonaság ugyanígy motorja volt a műholdas képesség fejlesztésének, legyen szó kommunikációról, vagy Föld megfigyelésről egyaránt olyan képesség amire hatalmas igény napjainkban is.. A a műholdak megjelenésével együtt megszületett az igény a saját, de különösen az ellenséges objektumok - kémműholdak nyomkövetésére is.

A Minotaur-I alapját a hidegháborús időszak alatt kifejlesztett interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) jelentették. Az 1991-es START I és a későbbi nemzetközi megállapodások keretében az USA és Oroszország megállapodott a nukleáris fegyverek és a hozzájuk kapcsolódó technológia, például az ICBM-ek csökkentésében. Ez az új helyzet megnyitotta az utat a békés célú felhasználás előtt, mivel a leszerelt rakéták még bőven működőképesek voltak.

Remélem nem vagyok egyedül azzal, hogy élvezettel böngészen a különböző űrkutatáshoz kapcsolódó statisztikákat. Nos, a hozzám hasonló elvetemült olvasók örömére hoztam egy nagy adag statisztikai adatot a 2024-es rakéta indításokról, a szállított terhekre és az emberes űrutazásra, és az űrszemétre külön kitérve.

Már évekkel ezelőtt megfogalmazódott bennem, hogy Magyarországnak, pontosabban a Magyar Honvédségnek szüksége lenne némi műholdas felderítő képességnek. Erről a HTKA Fórum felületén több izben is hangot adtam. Legyen az Optikai vagy radar műhold, számos területen lehetne alkalmazni. Különösen a Magyar űrhajós pár hetes Nemzetközi Űrállomáson való reptetésére elköltött 100 millió dollár kapcsán merült fel bennem, hogyan lehetne ezt az összeget értelmesebben elkölteni. - Na jó, ezzel nem azt akarom mondani, hogy az teljesen értelmetlen lenne, de meggyőződésem, hogy az ország a költségvetés és a honvédelem jelenlegi állapotában az inkább egy fajta luxus-PR kiadás.

A cím nem elírás! Első ízben nyílt lehetőség az átlag ember számára, hogy megpillantson egy Föld körüli pályán dolgozó katonai besorolású titkos, kifejezetten más titkos katonai műholdak megfigyelésére tervezett műholdat. És ezt egy kifejezetten műholdak megfigyelésére készített műhold tette lehetővé.

2024. november 21-én az Ukrán Dnyipro városában lévő gyárt ért orosz rakéta-csapásról érkezett felvetel, ami nyomán a közösségi médiába rögtön ICBM bevetésről szóló hírek röppentek fel. Az előzetesen megjelent adatok valamint a becsapódásról készült felvétel tanulsága szerint sejteni lehetett, hogy valami új típusú, de korábban még nem látott fegyverről lehet szó.

Sikeresen pályára állt a Japán Űrkutatási Ügynökség legujabb ALOS-4 SAR Föld megfigyelő műholdja. Az indítást a Tanegasgima űrkikötőből Július 1-én került sor. A két fokozatú H3 hordozórakéta a terveknek megfelelően repült, és az ALOS-4 körülbelül 16 perc 34 másodperccel a felszállás után vált le a JAXA közleménye szerint. Az ALOS-4 napelem-tábláit sikeresen üzembe helyeztèk, amint az ausztráliai JAXA Mingenew állomáson keresztül kapott telemetriai adatok is megerősítettek.

Elég csak a jelenleg is zajló konfliktusokra gondolni, hogy érzékeljük az optikai hírszerző/felderítő műholdak nyújtotta képességek fontosságát, legyen szó a tengeri hajózás nyomon követéséről, szárazföldi katonai felderítésről, vagy akár katasztrófa sújtott területek feltérképezéséről. Amíg az űrrepülés kezdetén ezen képességek kizárólagosan csak az Amerikai illetve Szovjetek számára voltak elérhetőek, manapság minden magára valamit is adó ország rendelkezik optikai műholdas felderítéssel. Kína ezen a területen mára technológiailag és számosságot tekintve is az élvonalban tartozik.

November 21-én Észak-Korea pályára állította a Malligyong optikai kém műholdját, majd mindössze pár nappal később már azzal dicsekedtek, hogy az új műhold fényképeket készitett az Amerikaiak Hawaii bázisán állomásozó anyahajóiról.