4iG az Űrállomás bizniszben

A 4iG az Axiom Space-be történő 100 millió dollárros befektetése első pillantásra minimum furcsának tűnik, másodikra pedig kifejezetten merésznek. Egy kis ország regionális technológia vállalata még soha nem került ilyen közel ahhoz, hogy rész-tulajdonosként legyen jelen egy, az ISS utáni korszakot formáló űr-projektben. Ugyanakkor a befektetés megtérülése egyáltalán nem tűnik kockázat mentesnek, ezért ebben az írásban azt próbálom körbejárni, milyen logika állhat a háttérben, és milyen kihívások elé néz Axiom a piaci alacsony pályás űrkutatási bizniszben.

A 4iG-t aligha kell bemutatni, mára az ország meghatározó távközlési és informatikai vállalata, amely az elmúlt években gyors növekedést ért el akvizíciók és infrastruktúra-fejlesztések révén. Stratégiája viszont jóval túlmutat a klasszikus IT-szolgáltatásokon. Elég csak arra gondolni, hogy legutóbb például többségi tulajdont szereztek a Rába Nyrt.-ben, és kizárólagos képviseletet a TATRA katonai járműveinek Magyarországi értékesítésére. A részvények száguldanak, szóval "van pénz lóvéra".

Mit érdemes tudni az Axiom Space-ről

Az Axiom Space egy tipikus  „new space” startupnak indult, de mára már egy tudatosan felépített vállalat, amelynek gyökerei mélyen a NASA emberes űrrepülési programjaiba nyúlnak. A céget 2016-ban alapították Houstonban, ahol egyébként az ISS-program földi irányításának és mérnöki tudásának jelentős része is koncentrálódik. Az egyik társ alapító például az a Michael Suffredini, aki korábban közel egy évtizeden keresztül vezette a Nemzetközi Űrállomás programját a NASA-nál. Ez a személyi háttér eleve meghatározó abban, miért gondolkodik az Axiom úgy az ISS utáni korszakról, ahogyan: nem radikális szakítással, hanem kontrollált átmenettel terveznek.

Az Axiom mögött álló tulajdonosi és pénzügyi háttér stabil, de messze nem korlátlan. A vállalat magántulajdonban van, több körben vont be kockázati és stratégiai tőkét, elsősorban olyan befektetőktől, akik eleve az űripar, a védelmi technológiák és a hosszú távú infrastruktúra-fejlesztések iránt érdeklődnek. Az elmúlt években összességében több százmillió dollárnyi forrást sikerült bevonniuk, amit kiegészítenek a NASA-val kötött fejlesztési és szolgáltatási szerződések.

Kam Ghaffarian, az Axiom társalapítója, a Thales Alenia üzemében épülő  Axiom Habitat 1 moduljában (LinkedIn).

Az Axiom üzleti modelljét igyekszenek több lábra állítani, mert önmagában egy kereskedelmi űrállomás nem jelent biztos bevételi forrást. A cég már most aktív a fizetős űrhajós missziók piacán, ahol állami és privát ügyfelek számára szervez ISS-repüléseket a SpaceX Dragon űrhajóival. Ilyen misszió részese volt Kapu Tibor is iden. Ezek a missziók ugyan már most pénzt hoznak, és nem utolsó sorban tapasztalatot, de a cég kiszolgáltatottságára is rávilágít, éppen ezért a vállalat hosszabb távon a mikrogravitációs kutatásban és gyártásban lát növekedési potenciált, legyen szó gyógyszer-fejlesztésről, anyagtudományról vagy bio_-technológiáról. Emellett a manapság igen felkapott űr bázisú Data-Center bizniszbe is be kívánnak szállni, szóval vizsgáljuk meg ezeket a tevékenységeket részletében.

Kezdjük az űrállomás biznisszel.

A Nemzetközi Űrállomás egy több mint húsz éve üzemelő komplexum. Szavatossági ideje az évtized végével lejár. Az oroszok már döntöttek arról, hogy 2030-ban levalasztják az orosz szegmenst, amire új modulokkal csatlakozva önálló állomást hoznak létre. Az alacsony pályás űrállomást építést és üzemeltetést a NASA velük szemben már kereskedelmi szolgáltatókkal kívánja megoldani. Ez a modell már bevált először a teher szállító majd az emberes űrhajók esetében. Ezen a területen jelentkezett be elsőként az Axiom. 

A első modul a Habitat 1 a tervek szerint az ISS Harmony moduljára kapcsolódóan (Axiom Space) 

A terveik szerint az Axiom Station első moduljai még a Nemzetközi Űrállomáshoz csatlakoznak, kihasználva annak infrastruktúráját, működési tapasztalatait és bevált szabványait. Ezek a modulok később leválnak, és önálló kereskedelmi állomásként üzemelnek majd. Ez a modell technológiai és üzemeltetési szempontból is konzervatívabb, mint a teljesen új állomásoké, és politikailag is könnyebben eladható a NASA számára, amely érthetően a lehető legkisebb kockázattal szeretné lezárni az ISS korszakát. Ugyanakkor az ISS-re épülő átmenet nem mentes a problémáktól: az állomás öregedése, az anyagfáradás, illetve a zárt környezetben jelentkező mikrobiológiai kihívások mind olyan tényezők, amelyekkel az Axiomnak együtt kell élnie.

Az kezdeti tervek szerint az első mozdulnak már 2024ben el kellett volna indulnia.

Azota némileg át dolgozaták az állomás terveit és ütemezését is. Legkorábban 2027-28-ra készülhetnek el az első modullal. A moduláris kialakítás miatt a következő 4 szegmens már gyorsabban elkészülhet.

Igyekezniük kell, hogy tartsák az ütem tervet mert ez kezdeti lépés előny fontosnak bizonyulhat, hiszen nagyon komoly céges konglomerátumok készülnek versenybe szállni velük. Legalább még három másik privát állomás projekt van kibontakozóban.Ezek között kiemelkedő a Jeff Bezos féle BlueOrigin+Sierra+RedWire+Boeing összefogasban épülő OrbitalReef, illetve a Voyager Space / Nanoracks + Airbus + Lockheed Martin féle Starlab állomás, továbbá készül még a  modulos VAST. A két nagy projekthez képest az Axiom egy kis garázs startupnak tűnik, persze ennek lehetnek előnyei is.

Nem kívánom ezeket a projektet ezúttal részletessen bemutatni, csupán azokra a körülményekre kívánok rávilágítani, verseny előnyt, vagy éppen hátrányt jelenthet az Axiomnal szemben.

OrbitalReef - BlueOrigin+Sierra+RedWire+Boeing

Már pusztán a projekt mögött álló nevek is impozánsak. Mind olyan szereplő akik már rendelkeznek valódi űrkutatáshoz kapcsolódó tapasztalatokkal, és saját házon belüli gyártó, tesztelő kapacitással. A vetelytarsakkal szemben egyedülikent nekik van saját heavy kategóriás hordozó rakéta képességük a Blue origin NewGlenn, nem mellesleg pedig ott áll mögötte az Amazon alapító és szinte korlátlan pénzzel rendelkező Jeff Bezos. A Boeing nevét kissé megtepázta ugyan a Starlinel űrhajó körüli hibák, de ha egyszer megoldják azokat, akkor ugyancsak egyedüliként saját űrhajóval szállíthatják az embereket az állomásra. Továbbá messze nekik van pályán való navigalasban, üzemeltetésben a legnagyobb tapasztalatuk. A Sierra Spacenek ott a Derekam Chaser sikló, valamint a felfújható modulok fejlesztésében jártasak, a Redwire pedig a legmodernebb moduláris napelemeket készíti, amikkel az ISS áram ellátását már sikeresen bővitették. 

Starlab állomas - Voyager Space / Nanoracks + Airbus + Lockheed Martin

Ez a projekt más koncepciót követ, mert egy indítással egy teljes értékű állomást kívánnak üzembe helyezni. A pályára állításáról már meg is állapodtak a SpaceX-el, a legkorábbi dátum 2028! A ránézésre kis kialakítás ne tévesszen meg senkit, az az egy modul 340m³ ami kb harmada a jelenlegi ISS-nek, de ott is a lakható, használható tér kb 390m³, vagyis egyáltalán nem kicsi. Ezt a modult egyébként az ISS Columbus modult, vagy az ATV teherhajót is építő, vagyis tapasztalt Airbus végzi. Ezzel a kötődéssel kb el is dőlhetett az Európaiak jövőbeni cél állomása. Továbbá 2024-ben csatlakozótt a projekthez Kanada és Japán is, azaz az ő urhajósaik is ide várhatóak. Továbbá kapásból tudnak robotkart és teher űrhajót is biztositani az állomáshoz.

Frissítés! Pont most jelentette be hivatalosan is a Mitsubishi, hogy a fejlesztésbe és gyártásba is beszállnak. Ezzel biztosra vehető a Japaánok a Starlab felé való elköteleződése.

Haven-1 - Vast Space

Ők egy moduláris, egyforma elemekből álló, így jól bővíthető állomást terveznek. Egyszerűbb kialakítású, kezdetben persze relatív kicsi, de legalább az Axiommal szemben a főbb komponenseket maguk gyártják. Ok is a SpaceX-el terveznek indítani.

Frissítés; Január 20-án jelentette a cég, hogy megkezdődött az első modul integrációs végszerelése, és a tervek szerint az indításra 2027 első negyedévben sor is kerülhet. Ezzel akár be is előzhetik az Axiom Spacer.

Mindezeken túlmenően pedig a ott van még az is, hogy a NASA egyre inkább a Hold kutatás felé koncentrál majd, ezt erősíti a most megválasztott adminisztrátor Jared Isaacman is. A hold kutatáshoz pedig készül a nemzetközi Gateway állomás, ami a távolsága okán nem lesz direkt vetélytársa az alacsony Föld körüli allomasoknak, de az abban részt vevő országok emberes űrkutatásra rendelkezésre álló forrásait megosztja majd.

Emberes űrrepülési szolgáltatások

Valójában ez csak a jelenben értelmezhető. Az Axiom jó kapcsolatot ápol a NASA-val és a SpaceX-el, ami mindenképpen előnyös, de ez csak az ISS fennállásáig működhet, illetve a konkurencia megjelenéséig. Nincs kizárólagos szerződésük, a SpaceX bárkivel összeáll akinek van pénze. A Kapu Tibor két heti utazására költött $100 millióban minden is benne van. A axiom-4 jegyárak kb $70 millió lehetett ami 3 fizető utassal az $210m de ebből fizetni kell a kiképzést, a rakéta indítást, az űrhajót, a két heti ISS tartózkodást, és a pilótát. Ez minden jel szerint így is profitabilis, de erősen korlátozott. Nem csak a kevés tőkeerős jelentkező, de az ISS szabad dokkoló portjai is korlátozák, hogy egy évben hány ilyen missziót tudnak leszervezni. Ezen túlmenően a profitot felemészti a modulok fejlesztése, és építése, vagyis valódi, kézzel fogható nyereségt csak az állomás elkészülte után realizálható.

Data Centre üzlet 

Hogy értsük, az űrben elhelyezett adatközpont (space data center) értelme, hogy nagyon nagy sávszélességű, alacsony késleltetésű adatfeldolgozást végezzen közvetlenül az adatforrás közelében (műholdak, szenzorok), ne kelljen minden nyers adatot a Földre lesugározni, csak a feldolgozott, értékes információt. Sokan mozdulnak ez irányba, mert van benne potenciál, de jelenleg még kb 3 szorosa a kalkulált költsége az ilyen központnak. A jövőben ez persze változhat, de igazán a teher költségek a meghatározóak, vagyis az nyilván előnyben van aki rendelkezik saját hordozó rakétával.

Bővebben erről a témáról Scott Manly videóját ajánlanám.

 A Data center üzlet bár hordoz potenciált, de túl kis szereplő az Axiom ahhoz, hogy ebből a tortából érdemi szeletet vágjon ki. Nemrégiben a SpaceX már bejelentette, hogy ebbe az üzletbe is beszáll, és ezt támasztja alá a cég várható tőzsdei bevezetése, amivel a tőkét kívánják bevonni a projekthez. Nekik ezzel együtt megvan a gyártó kapacitás, a házon belüli olcsó pályára állítás képesség is. Gyakorlatilag méretükből adódóan lehalaszhatják ezt a szegmenst is, ahogy tették ezt korábban a műholdas internettel is. Emlékezzünk csak eredetileg még ok szállították pályára a OneWeb műholdjait. Időközben persze rájöttek, hogy ezt ők is tudnák, és mára ott tartunk, hogy a Starlink a legnagyobb hálózat, és nem mellesleg a cég legprofitábilisabb üzletága.

Frissítés! A bejegyzés publikálása után jött a hír, hogy a SpaceX Rideshare misszió keretében pályára állították az Axiom első két Orbital Data Center (ODC) nodes. ODC Nodes 1 és 2. Technológiai demonstrátorait.

Erről bővebben: https://www.axiomspace.com/orbital-data-center

Űrruhák (xEMU / Artemis program)

Az Axiom Space egyik legkevésbé látványos, mégis stratégiailag legértékesebb érdekeltsége az új generációs űrruhák fejlesztése és üzemeltetése. Ez az a terület, ahol a cég nemcsak „bérlőként” vagy szolgáltatóként van jelen a NASA környezetében, hanem kritikus alrendszerért felelős partnerként.

A NASA 2022-ben döntött úgy, hogy szakít a klasszikus modellel – ahol az űrruhák állami fejlesztésben készültek –, és az Artemis holdprogramhoz szükséges űrruhákat már kereskedelmi szolgáltatásként szerzi be. Ennek a programnak az egyik fő nyertese az Axiom lett. A vállalat az xEMU (Exploration Extravehicular Mobility Unit) alapjaira építve fejleszti azt az űrruhát, amelyben az amerikai űrhajósok visszatérnek a Hold felszínére.

Ez üzletileg több okból is kiemelkedően fontos. Először is: nem egyszeri eladásról van szó, hanem hosszú távú szolgáltatási szerződésről. Az Axiom nem „ruhákat ad el”, hanem, karbantartást, felújítást, modernizációt, és folyamatos üzemeltetési támogatást biztosít a NASA számára. Amíg az Artemis program fut, addig a NASA-nak szüksége van erre a képességre. Ez egy olyan láb, amely kevésbé függ a LEO-piac bizonytalanságaitól, a kereskedelmi űrállomások keresleti hullámzásától vagy az ISS kivonásának ütemétől.

Összegezve

 Bármennyire is előrehaladott az Axiom projektje, maga az üzleti modell strukturálisan hordoz kockázatot. Az Axiom olyan versenyben próbál pozíciót foglalni, ahol a riválisok mögött tőkeerős ipari konglomerátumok és mély állami kapcsolatrendszerek állnak. Velük szemben a konkurencia szereplői jóval nagyobb veszteségtűrő képességgel rendelkeznek, és hosszabb ideig képesek finanszírozni egy esetlegesen elhúzódó fejlesztést vagy piaci kudarcot.

 A talán legnehezebben kezelhető kockázat maga a piac mérete. Jelenleg nem látszik biztosítottnak, hogy az alacsony Föld körüli pályán hosszú távon eltartható lenne több párhuzamos kereskedelmi űrállomás. A potenciális ügyfélkör szűk, a belépési költségek magasak, a megtérülési idő pedig hosszú. Ez önmagában nem zárja ki a sikert, de nagyon pontos célzást és fegyelmezett költségkontrollt igényel.

Ebben a képletben kulcsszereplő a NASA. Az amerikai űrügynökség több százmillió dolláros nagyságrendben támogatja a kereskedelmi LEO-állomások fejlesztését, köztük az Axiom projektet is, ugyanakkor tudatosan ügyel arra, hogy ne köteleződjön el egyetlen megoldás mellett. A NASA az elmúlt évtizedben világosan jelezte, hogy a privát szektor bevonásában a diverzifikációt tartja a legfontosabb kockázatkezelési eszköznek, ahogy azt korábban a teherszállítás és az emberes űrrepülés esetében is láttuk.

A NASA várható igényei azonban önmagukban korlátozottak. Az ISS jelenlegi működéséből kiindulva reálisan évente nagyjából két misszióval, összesen 6–8 fős rotációval lehet számolni egy-egy kereskedelmi állomáson. Ez stabil, de messze nem elegendő ahhoz, hogy egy magánkézben lévő infrastruktúrát önállóan eltartson. Ugyanakkor a NASA egyre inkább a Hold kutatásra koncentrálna, a most megválasztott adminisztrátor is erre helyezi a hangsúlyt. Épülőben már a Hold körüli pályára tervezett Gateway állomás elemei is, amelyek a idővel és persze csak részben, de forrást és figyelmet vonhatnak el az alacsony pályás állomásoktól. Az európai oldal sem ígér komoly bővülést. Az ESA Airbus ipari kötődései miatt logikusnak tűnik a Voyager/Starlab irányába való elmozdulás, és bár Európa esetleg növelheti az éves űrhajós-létszámot, ennek mértéke várhatóan mérsékelt marad. Kanada hagyományosan követi az ESA irányát, Japán helyzete pedig egyelőre nyitott, de ott is nagyjából évi két fő körüli jelenléttel lehet számolni.

Más állami szereplők vagy saját infrastruktúrára építenek, mint Kína, vagy alternatív utakat keresnek, mint Oroszország és India. Ez tovább szűkíti azt a biztos állami keresleti bázist, amelyre az Axiom és a hozzá hasonló vállalatok támaszkodhatnak.

De mégis, hol juthat szerephez a 4iG

A jelen ismereteinkre támaszkodva a pénzügyi befektetések túlmenően valódi szerepet a 4iG az Űrállomás kommunikációs hátterének támogatásában vállalhat.

A cég stratégiai szerződést írt alá a német CPI Vertex Antennentechnik GmbH céggel. A megállapodás értelmében a CPI Vertex nyolc darab, 9–11,5 méter átmérőjű parabola antennát szállít és telepít két magyarországi földi műholdas állomáson, továbbá a kapcsolódó rádiofrekvenciás berendezéseket is biztosítja, mindezt a 4iG-hez tartozó Hungaro DigiTel szakmai irányítása alatt. Továbbá a HUSAT hálózat kiszolgálásához további sarkköri állomásokra is szükség lehet. Ezek a földi antennákat használhatják az állomással való kommunikációra. Illetve a HUGEO is szóba jöhet mint átjátszó műhold. 

A cég honlapjáról a 9 méteres turning head antenna, és a 11.5m Full motion antenna.

Mindezek fényében a 4iG számára az Axiom Space-be történő befektetés egyáltalán nem nevezhető klasszikus, alacsony kockázatú pénzügyi vállalásnak. Sokkal inkább egy hosszú távú stratégiai pozíciófoglalásról lehet szó egy olyan piacon, amelynek végső formája még közel sem rajzolódott ki. Az Axiomba fektetett tőke aligha látszik megterülni az évtized vége előtt, ezzel együtt a HUSAT programban létre jövő kommunikációs infrastruktúra fizetős felhasználója lehet.