Új űrállomás régi darabokból

Hogyan próbál Oroszország túlélni az ISS utáni korszakban

A közelgő ISS utáni korszakot Oroszország sokáig egy új kezdetként próbálta eladni. A Roszkoszmosz és az űrprogramhoz kötődő intézetek egy vadonatúj, moduláris orosz űrállomást álmodtak meg, a Russian Orbital Stationt - ROS, amely egyszerre ígért technológiai megújulást és politikai üzenetet: Oroszország saját erőből is képes fenntartani nagyhatalmi jelenlétét az emberes űrrepülésben.

A ROS állomás a tervek szerint szakított volna az ISS örökségével. Poláris pályára állították volna (kb. 96° inklinációval), amivel minden egyes keringés során áthaladt volna az orosz területek felett. Ez katonai, földmegfigyelési és kommunikációs szempontból is kedvezőbb lenne Oroszország számára mint az ISS jelenlegi 51,6°-os pályasíkja, amely eredetileg az amerikai együttműködésben megvalósuló Nemzetközi Űrállomás kompromisszumos választása volt, a Baikonur és Cape Canaveral közös elérhetősége miatt.

A ROS teljesen új építésű és új generációs modulokra épült volna, hatékonyabb napelemekkel, korszerűbb energiaellátással, modernizált életfenntartó rendszerekkel, hosszabb élettartamra tervezett szerkezeti elemekkel, és nem mellékesen pedig egy, az űrturizmust célzó kereskedelmi modul is a koncepció része volt. Bár kialakítását tekintve hordozta volna a Mir es az ISS orosz szegmensének örökségét, papíron egy valódi XXI. századi orosz űrállomást vetített előre.

Meglepő fordulat

Oleg Orlov, az Orosz Tudományos Akadémia Biomedikai Problémák Intézetének igazgatója a napokban egy interjúban elmondta, hogy az ROS állomás mégsem teljesen új modulokból fog állni. Annak magját a Nemzetközi Űrállomás jelenleg is használatban lévő orosz szegmense fogja képezni. Az igazsághoz, hozzá tartozik, hogy ez a verzió már jóval korábban is felmerült, tehát nem teljesen új az ötlet.

„A Roszkoszmosz Tudományos és Műszaki Tanácsa támogatta a javaslatot, és jóváhagyta egy orosz orbitális állomás telepítését az ISS orosz szegmensének részeként” – mondta Orlov.

Orlov bejelentése összefüggésben áll Denis Manturov miniszterelnök-helyettes decemberi nyilatkozatával amiben a leendő állomás pályáját az így már érthetőbb. 51,6 fokos dőlésszöggel képzeli el a korábban 96 fokos poláris pályájával szemben.

Ezek alapján tehát 2030-ban a Nemzetközi Űrállomás orosz szegmense elválik az amerikai ellenőrzés alatt álló oldaltól. Az amerikai szegmenst egy modositott SpaceX Dragon űrhajó irányított módon fogja lemanőverezni a pályáról, hogy a légkörbe visszatérve biztonságos körülmények között égjen el a Csendes-óceán távoli területe felett.

Az eredeti tervek még nagyon mással számoltak

Oroszországban azért nem mindenki örül a döntésnek

Az orosz Új Izvesztyija újság egy csípős cikkben elemezte a döntés lehetséges következményeit. A cikk felidézte Orlov 2022-es megjegyzéseit a veszélyes baktériumokról és gombákról, amelyek a Nemzetközi Űrállomáson tenyésznek az állomás hosszú élettartama alatt. A több száz látogató űrhajóstól származó mikroorganizmusok miatt akar veszélyt is jelentenek mind az emberekre, mind a leromlott elektromos alkatrészekre. Orlov akkoriban ezzel az új állomás finanszírozását próbálta igazolni. „Vajon a baktériumok és gombák hirtelen kevésbé lettek veszélyesek az elmúlt három évben?” – teszi fel a kérdést az orosz cikk.

Lehetséges, hogy a tudományos kutatásokra sem jut majd sok idő, hisz ismert, hogy az orosz kozmonauták idejük jelentős részét karbantartással és hibajavítással töltik az ISS orosz szegmensén. Szivárgások, nyomásproblémák, elöregedett kábelezés és szoftveres inkompatibilitások mindennaposak. Egy leválasztott orosz állomás esetében ez a teher nemhogy csökkenne, hanem szinte biztosan nőne, hiszen eltűnne az amerikai és európai szegmens redundanciája. Az orosz modulok öregek. A Zarya 1998-ban indult, a Zvezda 2000-ben, vagyis már negyedszázados szerkezetekről beszélünk. A Nauka modul ugyan „csak” 2021-ben csatlakozott, de fejlesztése még a 1990-es években kezdődött, és hosszú raktározási idő után, komoly problémákkal terhelten került pályára. Ezek nem friss, újratervezett rendszerek, hanem a szovjet–orosz űrtechnika hosszú átmeneti korszakának termékei.

„Eközben Oroszországnak kell majd továbbvinnie az ISS örökségét, minden problémájával együtt” – áll az Új Izvesztyija cikkében. A Vosztocsnij Kozmodrom is veszít jelentőségéből, vagyis az emberes repülésekhez szükséges indítóállásba történő beruházások kárba vesznek. De örülhetnek Kazahsztáni hatóságok, hisz továbbra is bérleti díjat kapnak Bajkonur után.

Érthetőbben: azzal, hogy marad a mostani pálya, továbbra is csak Bajkonur lesz képes kiszolgálni az állomást, miközben az elmúlt években jelentős építések folytak a Vosztocsnij Kozmodróm emberes űrrepülési képességének kiépítésében. Az új infrastruktúra már az új Angara hordozó rakétához és az új generációs űrhajóhoz készült. A már így is sokszoros csúszásban lévő programokat valószínűleg még tovább halasztják, hisz Bajkonur a jelenlegi Szojúz-Progress infrastruktúrára van berendezkedve.

Ezek egyértelműen pénzmegtakarítási lépésnek tűnnek Oroszország részéről. A háború sújtotta gazdasága miatt az ország a jelek szerint már nem engedheti meg magának a polgári űrprojektekbe történő nagyobb beruházásokat.

A változtatások indoklásakor Manturov és a Roszkoszmosz vezetője, Dmitrij Bakanov azt is felhozták, hogy a ROS-t 51,6 fokos pályája lehetővé teszi az interakciót a leendő indiai állomással, amely hasonló pályán keringhet. Talán létrejöhet némi együttműködés Indiával, de pusztán erre támaszkodni elég kétségbeesett ötletnek tűnik. India ambiciózus terveket dédelget a saját fejlesztésű és építésű állomás letrehozásával, de ezek a programok is rendkívül lassan haladnak.

Stratégiai értelemben ez az egész projekt nem előrelépés, hanem túlélési megoldásnak tűnik. Miközben Kína már rutinszerűen üzemelteti a Tiangong állomást, az Egyesült Államok pedig magánűrállomások (Axiom, Starlab, Orbital Reef) felé mozdul el, Oroszország lényegében megpróbálja megmenteni azt, ami még működik. Nem új korszakot nyit, hanem toldozva-foktizva meghosszabbítja a régit. Végeredményben ez a döntés nagyon is „oroszos” abban az értelemben, hogy a meglévő rendszer nem omlik össze látványosan, hanem improvizációval, újrahasznosítással és politikai kommunikációval tovább működik. Persze a hivatalos narratívában ez továbbra is „nemzeti űrállomás” lesz. Az orosz űrkutatásra egyfajta stagnálás jellemző, Putyinnak egyáltalán nem szívügye a terület.

Egy új állomást az évtizedek óta a repedés és a szivárgás jeleit mutató öregedő űrállomás elemeire alapozása még Oroszország űrprogramja szempontjából is figyelemre méltó, de kissé kétségbe esett lépésnek tűnik.