Van valami hátborzongatóan lenyűgöző abban, amikor a hidegháborús technológia elméleti számításai valósággá válnak. Egy ilyen éles tesztre került sor 64 éve, 1962. május 6-án amikor amerikai haditengerészet a Fregatt madár "Frigate Bird" hadművelet során egy 600 kilotonnas nukleáris robbanofejjel szerelt tengeralattjáróról indított ballisztikus rakétát.

A REMRED Technológia Fejlesztő Zrt., a 4iG Csoport űr- és védelmi technológiai portfóliójának meghatározó vállalata, nemzetközi konzorcium élén, konzorciumvezetőként irányítja az Európai Űrügynökség (ESA) holdprogramjához kapcsolódó MoonRAD küldetést.

Általában nem szoktam különösebben lázba jönni az n+1-edik optikai kémműhold indításától. Ezek természetüknél fogva a „szigorúan titkos” besorolásúak, így a publikum többnyire csak egy szűkszavú közleményt kap a sikeres startról, jobb esetben egy fotót a bcsomagolt műholdról, de ügyelve nehogy véletlenül is látszódjon bármi érdekes technikai részlet. Most viszont érdemes megállnunk egy pillanatra, mert a napokban egy kínai Hosszú Menetelés-6-os fedélzetén pályára állt Pakisztán legújabb szeme, a PRSC-EO3.

Még most is derülnek ki újabb részletek a szovjet űrprogramok költségeire vonatkozóan, köszönhetően azoknak a dokumentumoknak, amelyeket Vadim Lukasevics hozott nyilvánosságra a közösségi médiában. Ezek között akadt egy Buran-programról szóló, 1990-ből vagy 1991 elejéről származó jelentés pénzügyi része is – egy addig sosem látott belső összegezés, amely a szovjet űrsikló-program első tizennégy évének ráfordításait tartalmazza.Hirtelen sokkal pontosabban láthatjuk, mennyit is forditott valójában a Szovjetunió erre a gigászi projektre. De mit jelent ez a szám a szovjet költségvetés kontextusában. Vajon a Buran (és az Energija-rakéta) fejlesztése hozzájárult-e a Szovjetunió gazdasági összeomlásához?

Alig néhány hete, hogy elkészítettem az Iráni hírszerző műholdas képességeket bemutató bejegyzést, de most megint elő kell vegyem a témát mert a Financial Times kijött egy elég megalapozottnak tűnő cikkel, amiből érdekes részletek derülnek ki egy Kínai műhold Iráni szolgálatba állításáról.

Magyarország űrtechnológiai történetének egyik legjelentősebb fejezete nyílt meg nemrég, amikor J.D. Vance amerikai alelnök budapesti látogatása során a 4iG Űr és Védelmi Technológiák Zrt. (4iG SDT) több stratégiai szerződést is aláírt vezető amerikai védelmi és űripari vállalatokkal. Bár a közlemény politikai és gazdasági keretei is figyelemreméltóak, ugyanakkor ez a bejegyzés inkább az együttműködés műholdas technológia aspektusára fókuszál.

Az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) rendszeresen publikál olyan műholdképeket, amelyek kulcsfontosságú célpontokat ért sikeres Iráni csapások mutat be. A nagy felbontású képeket látva, adja magát a kérdés, hogy képes-e Irán saját felderítő műholdjai ilyen minőségre, vagy kereskedelmi szolgáltatást használtak?!

A jelenleg is zajló közel-keleti konfliktus kapcsán sok szó esik Irán rakétacsapásairól, de ezek között van egy típus, ami igazán figyelemre érdemes. Na, neem azért, mert ez lenne a leggyorsabb vagy a legmodernebb, hanem mert brutálisan „őszinte” fegyver, egy egészen más filozófiát képvisel: ha eltalál valamit, az ott megszűnik problémának lenni. 

Elsőre talán furcsának tűnhet hogy miért foglalkozik egy rakéta technológiai tematikájú oldal a tengeralattjáróról indítható tengeralattjáróknelleni fegyverrel, de a rakéta technológiát bizony ezen a területen is alkalmazzák. A SUBROCK ráadásul egy igazi hidegháborús kuriózum.

1959 nyarán különös jelenet játszódott le az Atlanti-óceán partján. Egy amerikai tengeralattjáró fedélzetén a haditengerészet éppen egy nukleáris robbanófej hordozására tervezett robotrepülőgépet készített indításra. A különbség csak annyi volt, hogy ezúttal nem fegyvert töltöttek a rakétába, hanem… leveleket.