A Japán Aerospace Exploration Agency (JAXA) három intézmény, nevezetesen az Űr- és Csillagászati Tudományok Intézetének (ISAS), a Japán Nemzeti Repüléstechnikai Laboratóriumnak (NAL) és a Japán Nemzeti Űrfejlesztési Ügynökségnek (NASDA) egyesülésével jött létre. Alapvető feladataként jelölték ki, hogy támogassa a japán kormány általános repülőgép-fejlesztését és -hasznosítását. A JAXA integrált műveleteket hajt végre az alapkutatástól és fejlesztéstől a felhasználásig.

2013-ban az alapításának 10. évfordulója alkalmából a JAXA létrehozta a vállalati szlogenet, az "Explore to Realize"

A JAXA idén ünnepli első sikeres műhold küldetésének 50. évfordulóját, ennek alkalmából készült a szigetország űrtevékenységének összefoglaló videója.

 

 Japán rekordösszegű, 449,6 milliárd jen (4,14 milliárd dollár) űrkutatási költségvetést tervez a 2021-es pénzügyi évben, ami 23,1 százalékos növekedést jelent.

Ebből 51.4 milliárd jent ($472 millio) fordítanak az Artemis Hold programra.

18,9 milliárd jen $173millió a H3 rakéta fejlesztésére megy.

További 80 milliárd jen $733millió a nemzeti hírszerző műhold programra - Information Gathering Satellite (IGS).

Valamint, és számomra ez némi meglepetés, 37 milliárd jent 339millió dollárt terveznek a HTV-X új űrállomás utánpótlási jármű fejlesztésére.

A jelenleg használt jármű a H-II eddig 8x dokkolt az ISSre a 2009es első repülése óta, tehát nem egy elavult technikáról van szó.

 

Persze az új verzió könnyebb lesz így több hasznos teherrel indulhat. A HTV-X már támogatja az áramellátást igénylő rakományokat is, például fagyasztókat és kisállattenyésztő ketreceket, amelyeket nem lehetett tárolni a Kounotoriban. Továbbá rendelkezik majd egy oldalsó nyílással is, amely lehetővé teszi a rakomány késői berakodását, például friss ételeket és kísérleteket. A jelenlegi HTV nem rendelkezik ilyennel.

Még nem nagyon esett szó a rohamosan bővülő kereskedelmi rakétapiac egyik új indulójáról, akik nagyon hamar komoly résztvevői és kihívó lehetnek a RocketLabnak és a más a kategóriában jelenlévő szolgáltatónak.

A 2014ben alapított Firefly Aerospace-ről és az Alpha rakétájukról van szó, ami képességeit tekintve igen jól pozicionáltnak tűnik az 1000 kilogrammos LEO képességgel és a hozzá tartozó 15 milliós árcédulával.

A Firefly egy Amerikai magáncég, amelynek központja Ukrajnában és az USA-ban található. Az amerikai Texas államban végzik a rakéták tényleges gyártását, a vállalat ukrán kozpontjában pedig a kutatás és fejlesztés zajlik.



A rakéta kétrészes LOX/RP1Reaver hajtóművekkel felszerelt, 29méter magas 1.8méter átmérővel rendelkezik.



Tom Markusic CEO több mint 20 éve dolgozik az űriparban, az amerikai légierőnél, a NASA-nál, a SpaceX-nél, a Blue Originnél, majd a Virgin Galacticnál dolgozott. Kiemelte munkáját a SpaceX texasi tesztelő létesítményének igazgatójaként, ahol segített Elon Musk cégének a Falcon 1 rakéta fejlesztésében.
Talán nem is véletlen, hogy méretben és képességeit tekintve is van hasonlóság a két rakéta között.



A cég 2021re már 3-4 indítással számol, és a fejlesztések sem állnak le, mert tervben van egy 3 gyorsítófokozattal rendelkező változat, valamint egy újrahasznosítható spaceplane is.




https://firefly.com/

https://www.cnbc.com/2020/10/21/firefly-aerospace-aims-for-first-rocket-launch-in-late-december.html

A fordítóból kihámozva, ezekkel a rakétakonceptekkel terveznek.

Helyben leszállni képes rakétával indulnak (SpaceX F9, és SuperHeavy koncepció) a narancs színű Hidrogén, a fekete Metán alapú. (A H2 gondolom a már meglévő nagyobb tapasztalat miatt) késöbb teljesen karbonsemleges LNGre váltanak.
Ezek első repülési 2030tól.

 5.2m átmérő

 64m magas Hidrogén, 61m Metán core.

Az egy boosteres H2 verzió

15t LEO és 4.2t GTO
A metán verzió
20t LEO és 6.8t GTO

Képességeiben így a SpaceX Falcon9 hasonló, a Metán annál valamivel erősebb alacsonyabb, de vastagabb rakétáról beszélhetünk.

A 3core 'SuperHeavy' válltozat
Hidrogén LEO 26t GTO 8.1
A metán LEO 54t GTO 21t
Lunar Transfer Orbit 16t

Később ehhez a rakétához készülne egy kis Starship típusú újrafelhasználható teher, és emberes űrrepülőgép. 

Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy 1 kg rakománynak az állomásra tartó, „upmass” szállítási költsége 3000 dollárról 20 000 dollárra nőtt.
1kg az állomásról történő visszahozatalának, a "downmass" költsége 6000 dollárról 40 000 dollárra emelkedett.
Egy asztronauta egy órás munkaideje, a korábbi 17 500 dollárról, most 130 000 dollárba kerül.

Valószínűleg ezzel reagál a NASA a 2021-es pénzügyi év utolsó Kongresszusi előirányzat-tervezetét kísérő jelentésre, amely a NASA-nak mindössze 17 millió dollárt biztosított a LEO-val kapcsolatos kereskedelmi tevékenységekre, szemben a 150 millió dolláros kérésével.

A jelentés azt is megtiltotta a NASA-nak, hogy finanszírozási támogatást adjon „minden olyan projekt költségeihez, amelyet elsősorban marketing, reklám vagy szórakoztatási célokra szánnak”.
Ez alighanem kritikaként fogalmazódott meg az NASA olyan kereskedelmi kezdeményezésére mint, például az Estée Lauder kozmetikumok repülésére az állomásra egy fotózás kedvéért vagy egy film forgatásának lehetőségére Tom Cruise főszereplésével az állomáson.

Az Avio által kifejlesztett európai hordozórakéta következő generációja a Vega C készen áll az első repülésére.

Az új rakéta erősebb, mint elődje, az alacsony földi pályán akár 2300 kilogrammot is képes eljuttatni, ami körülbelül 60% -kal több, mint az előző verzióé. A Vega C azonos konfigurációjú, mint a Vega, három szilárd üzemanyagú fokozatból és egy folyékony meghajtású záró fokozatból áll.

https://youtu.be/aputedKT2Rc

Az Avio a Vega C kicsinyített verzióját is fejleszti, Vega C Light néven. Ez a rakéta az olyan hordozórakéták piaci szegmensében fog versenyezni, amelyeket néhány száz kilogramm vagy ennél is kisebb hasznos teherekre szánnak dedikált föld körüli pályára

Orosz forrás szerint megállapodtak a Yenisei végső dizájn koncepcióban.

Hat oldalsó booster kerül a központi core modul köré - mindegyik Metánt használó RD-182 motorral szerelve. Az első fokozat elemei újrafelhasználhatóak lesznek. A második fokozathoz az RD-0169 adja az alapot"

Az RD-0169 motort kap a szintén újrafelhasználható közepes osztályú Amur rakéta az RD-182 helyett.

Ha hinni lehet ennek,és a koncepció valóban a SpaceX megoldásait másolja majd, amire jó esely mutatkozik, akkor a Yensei a 7 részből álló első fokozatával akar majd egyszerre leszállni? Még a SpaceX is egyszerre max két boosterrel landolt. Egyáltalán vissza tudják venni tolóerőt kellően ezeken a motorokon, vagy alapból suicide burn landolással terveznek?
A 6+1 első fokozaton ezek szerint 28landing leg, és 28 Grid Fins lesz?
Micsoda egy szörnyetegnek igérkezik...

Persze lehet ez egész csak spekuláció.

A Rocket Lab bejelentette, hogy tőzsdére lép. A társaság tárgyalásokat folytat a Vector Acquisition Corp.-al egy olyan üzletről, amely mintegy 4,1 milliárd dollárra értékelné a céget adóssággal együtt. A Vector-al kötött megállapodás várhatóan további 470 millió dolláros befektetői forrás bevonást is tartalmaz.


Továbbá a Rocket Lab ismertette az új közepes osztályú Neutron néven futó újrafelhasználható hordozó rakéta terveit.

A Neutron 40 méter magas kétfokozatú hordozórakéta lesz, 4,5 méter átmérőjű fairingel és 8000 kg kapacitással alacsony földi pályára. A Neutron újrafelhasználható első fokozatot használ majd, amelyet óceánplatformon történő leszálláshoz terveztek. Az eredetileg műholdas hasznos teherekre tervezett Neutron képes lesz a Nemzetközi Űrállomás (ISS) utánpótlására és emberi űrrepülési küldetésekre is.
Az első indítása várhatóan 2024 tervezik.

Az Indiai Polar Satellite Launch Vehicle (PSLV) sikeresen indította a Brazil Amazônia-1 műholdat valamint pár cubesatot 752 km napszinkron pályára. Ez az első földmegfigyelő műhold, amelyet Brazília fejlesztett ki.

Az Arktika (Арктика, jelentése „sarkvidéki”) műhold időjárási küldetéseket hajtanak végre, Oroszország legészakibb régióinak további lefedettségével. Ennek a programnak az Arktika-M komponense kifejezetten a meteorológiára összpontosít, a műhold több spektrumú képalkotó berendezésével elősegítik a régió meteorológiai előrejelzéshez szükséges adatok gyűjtését. Továbbá a távoli felszíni meteorológiai állomások adatait és a vészjelzéseinek továbbítására is képes.

A szatelit Molniya pályára ( nagy excentricitású, elnyújtott ellipszis alakú orbitális pálya) áll, amelyen lehetővé teszi az űrhajónak, hogy ideje nagy részét magasan az Északi-sark felett töltse.