Még most is derülnek ki újabb részletek a szovjet űrprogramok költségeire vonatkozóan, köszönhetően azoknak a dokumentumoknak, amelyeket Vadim Lukasevics hozott nyilvánosságra a közösségi médiában. Ezek között akadt egy Buran-programról szóló, 1990-ből vagy 1991 elejéről származó jelentés pénzügyi része is – egy addig sosem látott belső összegezés, amely a szovjet űrsikló-program első tizennégy évének ráfordításait tartalmazza.Hirtelen sokkal pontosabban láthatjuk, mennyit is forditott valójában a Szovjetunió erre a gigászi projektre. De mit jelent ez a szám a szovjet költségvetés kontextusában. Vajon a Buran (és az Energija-rakéta) fejlesztése hozzájárult-e a Szovjetunió gazdasági összeomlásához?

Alig néhány hete, hogy elkészítettem az Iráni hírszerző műholdas képességeket bemutató bejegyzést, de most megint elő kell vegyem a témát mert a Financial Times kijött egy elég megalapozottnak tűnő cikkel, amiből érdekes részletek derülnek ki egy Kínai műhold Iráni szolgálatba állításáról.

Magyarország űrtechnológiai történetének egyik legjelentősebb fejezete nyílt meg nemrég, amikor J.D. Vance amerikai alelnök budapesti látogatása során a 4iG Űr és Védelmi Technológiák Zrt. (4iG SDT) több stratégiai szerződést is aláírt vezető amerikai védelmi és űripari vállalatokkal. Bár a közlemény politikai és gazdasági keretei is figyelemreméltóak, ugyanakkor ez a bejegyzés inkább az együttműködés műholdas technológia aspektusára fókuszál.

Az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) rendszeresen publikál olyan műholdképeket, amelyek kulcsfontosságú célpontokat ért sikeres Iráni csapások mutat be. A nagy felbontású képeket látva, adja magát a kérdés, hogy képes-e Irán saját felderítő műholdjai ilyen minőségre, vagy kereskedelmi szolgáltatást használtak?!

A jelenleg is zajló közel-keleti konfliktus kapcsán sok szó esik Irán rakétacsapásairól, de ezek között van egy típus, ami igazán figyelemre érdemes. Na, neem azért, mert ez lenne a leggyorsabb vagy a legmodernebb, hanem mert brutálisan „őszinte” fegyver, egy egészen más filozófiát képvisel: ha eltalál valamit, az ott megszűnik problémának lenni. 

Elsőre talán furcsának tűnhet hogy miért foglalkozik egy rakéta technológiai tematikájú oldal a tengeralattjáróról indítható tengeralattjáróknelleni fegyverrel, de a rakéta technológiát bizony ezen a területen is alkalmazzák. A SUBROCK ráadásul egy igazi hidegháborús kuriózum.

1959 nyarán különös jelenet játszódott le az Atlanti-óceán partján. Egy amerikai tengeralattjáró fedélzetén a haditengerészet éppen egy nukleáris robbanófej hordozására tervezett robotrepülőgépet készített indításra. A különbség csak annyi volt, hogy ezúttal nem fegyvert töltöttek a rakétába, hanem… leveleket.

1982-ben a világ már túl volt az űrverseny leglátványosabb korszakán. Több mint negyed évszázad telt el a kezdetek óta, és már egy évtized választotta el az emberiséget az utolsó holdraszállástól. Az Egyesült Államok ekkorra már az új korszak jelképének számító, újra felhasználható űrsiklót üzemeltette, miközben az űrtevékenység továbbra is szinte kizárólag állami programok és hatalmas költségvetésű ügynökségek privilégiuma maradt.

Mai ésszel már nehezen elképzelhető, de a hidegháború derekán az Egyesült Államok mindössze néhány hónap leforgása alatt több nagy magasságú atomrobbantást is végrehajtott a világűr peremén. A tesztek celja nem is a katonai fölény demonstrálása hanem az ismeretlen fizikai hatások feltérképezése volt. Az eredmény azonban sorozatos műszaki kudarcok, felrobbantott rakéták, radioaktív szennyezéssel járó balesetek és olyan elektromágneses impulzusok lettek, amelyek több ezer kilométerrel távolabb is károkat okoztak. A detonációk mesterséges sarki fényt rajzoltak az égboltra, egész térségeket borítottak különös vörös és zöld fénybe, miközben a Föld körül keringő műholdak egy része egyszerű én kisűlt. A világűr rövid időre nemcsak hadszíntérré, hanem kísérleti laboratóriummá vált. Az „Atomvillanások az űrben” bejegyzésben ezt a relatív rövid de eseménydús teszt sorozatot kerül bemutatásra, amikor az emberiség szó szerint az eget is felrobbantotta, hogy megtudja, mi történik.

A 4iG műholdas leányvállalata a Remred friss bejelentése szerint együttműködési megállapodást kötött a dél-koreai TelePIX vállalattal, aminek értelmében a cég gyárthatja a HULEO elektrooptikai műholdakra kerülő, VHR (Very High Resolution) képes kamera- és szenzorkészleteket.