Mai ésszel már nehezen elképzelhető, de a hidegháború derekán az Egyesült Államok mindössze néhány hónap leforgása alatt több nagy magasságú atomrobbantást is végrehajtott a világűr peremén. A tesztek celja nem is a katonai fölény demonstrálása hanem az ismeretlen fizikai hatások feltérképezése volt. Az eredmény azonban sorozatos műszaki kudarcok, felrobbantott rakéták, radioaktív szennyezéssel járó balesetek és olyan elektromágneses impulzusok lettek, amelyek több ezer kilométerrel távolabb is károkat okoztak. A detonációk mesterséges sarki fényt rajzoltak az égboltra, egész térségeket borítottak különös vörös és zöld fénybe, miközben a Föld körül keringő műholdak egy része egyszerű én kisűlt. A világűr rövid időre nemcsak hadszíntérré, hanem kísérleti laboratóriummá vált. Az „Atomvillanások az űrben” bejegyzésben ezt a relatív rövid de eseménydús teszt sorozatot kerül bemutatásra, amikor az emberiség szó szerint az eget is felrobbantotta, hogy megtudja, mi történik.

A 4iG műholdas leányvállalata a Remred friss bejelentése szerint együttműködési megállapodást kötött a dél-koreai TelePIX vállalattal, aminek értelmében a cég gyárthatja a HULEO elektrooptikai műholdakra kerülő, VHR (Very High Resolution) képes kamera- és szenzorkészleteket.

Mainstream felületekről tájékozódva a VLS csak egy a sok közül a félre sikerült rakéta programok közül. Ha azonban a helyi forrásoknak kicsit utánna jár az ember egy teljesen más kép rajzolódik ki a hordozó rakéta körül. Szabotázs, külföldi beavatkozás, politikai nyomás, is közre játszhatott az egyébként végül komoly áldozatokkal is járó robbanással lezárult program. Az elfeledett rakéták nyomában ezúttal a zűrös Brazil VLS rakéta program kerül terítékre. 

A hidegháború hajnalán a Szovjetunió elsőként lépett át egy olyan technológiai és stratégiai küszöböt, amely alapjaiban változtatta meg a modern hadviselést. 70 évvel ezelőtt,1956 február 2-án hajtották végre a világ első olyan ballisztikus rakétatesztjét, amelynek fedélzetén valódi nukleáris robbanófej volt. A kísérlet helyszíne a Kapusztyin Jar kísérleti telep volt, a rakéta pedig az R–5M típusjelzést viselte.

Megfigyelések alapján 2026. január 30-án az Olymp–1 Luch kém műhold irányíthatatlanná vált, billegő forgása kezdett, majd több darabra esett szét a GEO temetői pályán. Egy olyan eszközről beszélünk, amely több mint egy évtizeden át az orosz hírszerzés egyik aktív és ugyanakkor rejtéjes szereplője volt.

Az amerikai Nemzeti Felderítő Hivatal (NRO) hivatalosan is feloldotta a JUMPSEAT műhold program titkosítását. Bár a rendszer évtizedek óta nem üzemel, a deklasszifikáció most először vált lehetővé, hogy némi képet kapjunk az Egyesült Államok egyik legkorábbi, hidegháborús jelfelderítő műholdcsaládjáról.

Mai ésszel kicsit nehéz elképzelni, de az 1960-as évek elején Olaszország olyan államok gyűrűjében találta magát, amelyek nukleáris fegyverek megszerzésére törekedtek. Jugoszlávia és Románia megkezdte az atombomba önálló fejlesztését, és együttműködtek az Orao csapásmérő repülőgép tervezésében és fejlesztésében is. Svájc 1958. december 23-án döntött úgy, hogy nukleáris fegyverprogramba kezd. 1964. május 4-ére a svájci fegyveres erők egyesített vezérkara már azt javasolta, hogy 1980-ig 250 nukleáris fegyverrel rendelkezzenek, köztük 100 rakétára telepítettel.

1964. augusztus 1-jén, vasárnap megszólalt a telefon az Egyesült Államok caracasi nagykövetségén szolgáló amerikai hadsereg-összekötő tiszt asztalán. A hívó egy venezuelai kereskedelmi fotós volt, Leonardo Davilla. Elmondta, hogy július 7-én egy űreszköz darabjának tűnő tárgyat találtak egy farmon az Andok egy eldugott vidékén, Táchira államban, La Fría közelében, a kolumbiai határ mentén.

Egyesült Államok elnöke, Donald Trump ismét bedobta Grönland annektálásának ötletét, arra hivatkozva, hogy a sziget kulcsszerepet játszana az Egyesült Államok jövőbeli rakétavédelmi rendszerében, az úgynevezett Golden Dome-ban. A helyzet iróniája azonban az, hogy a Golden Dome program egyáltalán nem növeli, hanem csökkenti az Egyesült Államok Grönlandtól való függését. Lássuk, miért.

A 4iG az Axiom Space-be történő 100 millió dollárros befektetése első pillantásra minimum furcsának tűnik, másodikra pedig kifejezetten merésznek. Egy kis ország regionális technológia vállalata még soha nem került ilyen közel ahhoz, hogy rész-tulajdonosként legyen jelen egy, az ISS utáni korszakot formáló űr-projektben. Ugyanakkor a befektetés megtérülése egyáltalán nem tűnik kockázat mentesnek, ezért ebben az írásban azt próbálom körbejárni, milyen logika állhat a háttérben, és milyen kihívások elé néz Axiom a piaci alacsony pályás űrkutatási bizniszben.