Alighanem ha gyszer Iránnak sikerülne atomfegyvert kifejleszteni, azt minden bizonnyal nem repülővel juttatná célba, hanem ballisztikus rakétát használna. És bizony ezek a nukleáris töltet hordozására képes rakéták már most is ott sorakoznak a silókban. Az iráni rakétaprogram nemcsak regionális fegyverkezési versenyt gerjesztett, hanem kulcseleme lett Teherán globális elrettentő stratégiájának. De hogyan lett egy korábban importfüggő ország mára képes arra, hogy saját fejlesztésű ballisztikus rakétákat gyártson és indítson? A válasz egy több évtizedes, rejtett technológiai együttműködések során alakult ki, amiben számos ország szerepet jatszott. A következő írásban bemutatom, hogyan tett szert Irán fejlett rakéta-technológiára.

A hiperszónikus fegyverek az utóbbi évek egyik legfelkapottabb katonai-technológiai témájává váltak. Jellemzően a szenzáció hajhász mainstream média hajlamos ezeket „megállíthatatlan szuperfegyverként” ábrázolni, amelyekkel szemben nincs hatékony védekezés, és amelyek alapjaiban írják át a stratégiai hadviselés szabályait.

A világűr a hidegháború óta a hadviselés szerves része. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió már az 1960-as évektől kezdve műholdakkal figyelte egymás rakétakísérleteit, korai előrejelző rendszereket épített, és kísérletezett az első űrfegyverekkel. Azóta azonban a helyzet új dimenziót nyert: ma már nem két nagyhatalom, hanem több szereplő – köztük az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és szövetségeseik – versengenek a geostacionárius pálya ellenőrzéséért. Ez az a magasság, ahol a legértékesebb és legnehezebben pótolható katonai kommunikációs és hírszerző műholdak működnek, így minden közelítés, manőver és közös gyakorlat egyszerre technológiai próbatétel és erőpolitikai üzenet.

Az Egyesült Államok nyár elején első ízben publikált felvételeket a kínaiak egy titkos katonai műholdjáról, a Shijian–26-ról, világossá téve, hogy képesek pályán követni és részletesen megfigyelni Peking kísérleti űreszközeit. Ahogy várható volt, Kína nem hagyta szó nélkül ezt a diplomáciai kihívást, és válaszul nagyfelbontású képeket tett közzé az amerikai Legion-műholdról. Ez a lépés nemcsak technológiai demonstráció, hanem figyelmeztető jelzés is: Kína szintén képes megfigyelni riválisa katonai műholdjait, és kész ezt a képességet nyilvánosan is felmutatni.

Az ICEYE csapata nemrégiben különleges kísérletbe kezdett: arra voltak kíváncsiak, hogy mennyi radarfelvételt lehet készíteni egy fázisvezérelt antennával, (SAR) szerelt műhold egyetlen áthaladás alatt. Az eredmények a maguk nemében egyedülállóak és sokatmondóak hiszen a Föld megfigyelés ezen radaros technológiája kevésbé ismert.

Az amerikai Maxar Technologies minden eddiginél részletesebb műholdról készült felvételt tett közzé. A célpont: a ShiJian–26, Kína legújabb generációs titkos optikai felderítő műholdja. A felvétel annak részletessége miatt gyakorlatilag történelmi jelentőségű: az űrben készült kép szögfelbontása elképesztő, mindössze 1,9 centiméteres SSD (Sampling Spot Distance), ami új szintet jelent a műholdas képalkotásban.

 A 21. század hadviselése egyre inkább az űrben dől el – vagy legalábbis az űr által támogatott műholdas képességekben. Az információ uralása, a parancsnoki lánc megbízható fenntartása és a valós idejű helyzetkép megosztása immár elengedhetetlen elemei egy modern, globális katonai nagyhatalom működésének. E téren az Egyesült Államok évtizedeken át megkérdőjelezhetetlen fölényt élvezett. Most azonban egy új kihívó lépett színre.

2025 októbere különösen jelentős hónap lehet a magyar űripar számára. A SpaceX által indított Transporter–15 küldetés várhatóan a valaha volt legnagyobb számú magyar vonatkozású rideshare missziók egyike lesz, hiszen három magyar progran keretében 4 műhold is helyet kaphat a fedélzetén. A küldetésben részt vesz a C3S Kft. által fejlesztett WISDOM műholdpáros, a MAUVE ultraibolya tartományú űrtávcső, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) saját hallgatói által fejlesztett HUNITY műhold.

Oroszország új műholdja stratégiai figyelmeztetés lehet a világ számára. Június 18-án egy Angara-A5 rakétával indították útjára a Kosmos 2589 jelzésű katonai műholdat, amely szokatlan pályája, ismeretlen képességei és titkosított küldetése miatt azonnal felkeltette a nyugati űrfigyelők  figyelmét. Az eszköz minden jel szerint nem csupán megfigyelésre vagy kommunikációra készült – hanem egy új generációs, potenciálisan offenzív hordozó platformként is értelmezhető. A kilövés és az azt követő manőverek világossá tették: Moszkva nem csupán követi, hanem formálni is akarja a világűr katonai arculatát.

 A legutóbbi megfigyelések alapján Kína Shijian-25 (SJ-25) GEO (geoszinkron) műholdjával, aktív manőverezési, illetve megközelítési tevékenységet végez, egyedülálló módon pedig elsőként autonóm üzemanyag utántöltést hajthat végre, ami nemzetközi figyelmet is kapott.

A Shijian sorozatú műholdak már jó ideje a kínai űrtechnológiai innováció laboratóriumaként szolgálnak. Kína minden egyes új „Shijian” műholddal új technológia tesztelését, demonstációját végzi , ami civil alkalmazás mellett katonai jelentőséggel is bír, ebből kifolyólag ezen műholdak valódi képessége, és küldetésükről keveset tudunk.