"A problémát a torkánál,és nem a farkánál fogva kell megfogni"
Amikor a szovjet repülőgép tervezőmérnökök mertek nagyot álmodni.

Mi lehet ez? Ez a Szovjetúnió Légügyi Minisztériumának M-19 szovjet űrsiklójelöltje, egy kifutópályáról indítható, egyfokozatú, pályára állítható űrrepülőgép volt, amely hidrogénhajtóanyag-alapú nukleáris hajtóművet használt, és amelyet a VKA-23-n korábban már dolgozó Mjaszicsev iroda tervezett.és emellett egy nyilvánvaló kísérlet volt arra, hogy a szovjet legénységi űrprogram irányítását elvonják az Általános Gépgyártási Minisztériumtól.



Az alacsony föld körüli pályán keringő Nemzetközi Űrállomáson (ISS) több mint 20 éve folyamatosan élnek és dolgoznak emberek. Amíg űrállomásra érkező űrhajósok korábban az Űrsiklóval, és az orosz Szojúzal közlekedtek, a kereskedelmi hajók megjelenésével mint a SpaceX Crew Dragon, vagy a Boeing Starliner, a forgalom is megnő az állomáson. Közvetett legénység cseréről átállnak közvetlen személyzeti cserére.
Az amerikai SpaceX legújabb Starship prototípusa tegnap (május 5-én) sikeres magassági próba repülést hajtott végre, és ezúttal minden a tervek szerint alakult, beleértve a leszállást is. Fontos mérföldkő lehet ez a landolás, hiszen a korábbi példányok kudarcai után, végre a mérnökök felül tudtak kerekedni a leszállás során felmerült problémákon.
60 évvel ezelőtt, 1961. május 5-én Alan Shepard a Mercury Redstone rakéta fedélzetén (amelyet az amerikai hadsereg eredetileg interkontinentális rakétáknak használt) írta be magát a történelembe Amerika első űrhajósaként. Shepard az űrben a szűkös Freedom 7 kapszulával, alig több mint 15 percig tartó szuborbitális repülése során bebizonyította, hogy a NASA is képes embereket küldeni az űrbe.