1969. július 20-án az Apollo 11 űrhajósai, Neil Armstrong és Buzz Aldrin sikeresen leszálltak a Holdra. Ezt szinte mindenki tudja, azt azonban jóval kevesebben, hogy Richard Nixon elnököt két beszéd várta az íróasztalán, az egyiket sikeres küldetés esetén, a másodikat az esetleges katasztrófa esetén mondta volna el. Szerencsére az Apollo 11 a tervek szerint sikeresen landolt a Holdon, és ért vissza a Földre, így Nixon az első beszédét mondhatta el a világnak. A katasztrófa esetére készített elnöki gyász-beszéd pedig az amerikai nemzeti archívumba és a feledés homályába merült. A beszédet végül a 1999-ben, a Holdra szállás 30. évfordulóján hozták nyilvánosságra.

A NASA fontolóra veszi, hogy átnevezzék-e az űrtávcsövet, mivel a jelentések szerint James Webb kormányzati karrierje során részt vett a melegek és leszbikusok üldözésében. Nevének megtartásával a 8,8 milliárd dolláros James Webb űrtávcső (JWST) dicsőíti a fanatizmust és az LMBTQ+ ellenes érzelmeket - állítják egyes csillagászok. Mások szerint azonban még nincs elegendő bizonyíték Webb ellen, aki 1961 és 1968 között volt a NASA vezetője, és mindaddig nem foglalnak állást az ügyben, amíg az ügynökség befejezi a belső vizsgálatot.

2006 február 3-án Bill McArthur parancsnok és Valerij Tokarev repülőmérnök kilépett az ISS-ről a tervezett űrsétára. A NASA TV-n élő adást figyelő közönség pedig láthatta amint egy ponton egy űrruhás test kezd eltávolodni az állomástól, miközben Tokarev búcsút mondott  kollégájának egy egyszerű „Viszlát Mr. Smith (Iván Ivanovics)” üzenettel. A figura űrhajósnak tűnhetett, de persze nem az volt. Egy "Suitsat" (űrruha-műhold) volt szó, ami talán minden idők egyik legbizarrabb műholdja.

1961. március 25-én, Szovjet-Oroszország szívében, Perm ősi várostól nem messze fekvő vidéken egy űr-kapszulából ejtőernyővel landolt ülést ért földet. A mentésre igyekvő személyzet a helyi falusiak segítségével végül megtalálta az ülést ami a hóba fúrodott és benne az utasát is. Ekkor azonban még egyetlen ember sem repült az űrben. De akkor ki ez a titokzatos űrutazó? Más világból jöhetett? Vagy ami még rosszabb, talán a dekadens Nyugatból? Az előző nyáron már lelőttek egy amerikai U-2 kémrepülőgépet, és pilótáját, Gary Powerst akit médianyilvánosság előtt mutatták be, mint nyugati kémet. Lehetséges, hogy ez a titokzatos űrhajós is kém lenne?

A korai űrkorszak egyik nagy rejtélye, Gus Grissom Mercury asztronautához kapcsolódik. Miután a második amerikaiként tökéletes repülést teljesített a visszatérésekor, akaratlanul „felrobbantotta” a Liberty Bell 7 kapszula menekülő nyílását, ami miatt az elsüllyedt az Atlanti-óceánon. De tényleg Grissom hibázott? Vagy valami műszaki hiba okozta a Liberty Bell vesztét?

A Nauka modul vesszőfutása nem ért véget a Nemzetközi Űrállomásra csatlakozás után sem. Az új orosz tudományos modul csak majd egy hét csúszással csütörtökön (július 29 -én) dokkolt, miután a főhajtómű meghibásodása miatt csak manőverező fúvókákat használva érte el a Nemzetközi Űrállomást.

Közel 20 éven keresztül az orosz Pirs dokkoló-modul volt az egyik elsődleges kikötő a Nemzetközi Űrállomásra érkező és onnan induló járművek számára. Hétfőn (július 26-án) azonban a modulon volt a sor, hogy utat nyisson a régóta várt, tudományos laboratóriumnak.

Az ESA által kifejlesztett és épített ERA (European Robotic Arm) Európai Robot Kart, az orosz NAUKA tudományos többcélú laboratóriumi modullal indították az ISS-hez. Az ötlet megszületésétől az űrig vezető útja jól mutatja, hogy az űrutazás mennyire komplex, és nehéz feladat.

Egy sikeres rakéta indításhoz számos olyan technológiára, és alkatrész kifejlesztése is szükség van ami sosem jut az űrbe, legtöbbjük léte is alig ismert, pedig kulcs-fontosságú szerepük van.

Július 21-én, egy Proton-M rakéta fedélzetén indult a Bajkonur kozmodromból 11 év után az első orosz ISS-modul. Ez a pillanat jelentős mérföldkő a Roszkoszmosz számára, amely eredetileg a modult 2007-re tervezte elkészíteni. A felmerült problémák azonban könnyen igen kellemetlen helyzetbe hozhatja az orosz űrkutatást.