Miután január végén a Roscosmos Orosz űrkutatási intézet hivatalosan is elhatárolódott az amerikaiak vezette ‘Gateway’ nemzetközi Hold-állomás programjában való részvételtől, felmerült a kérdés, hogy mi lesz az Orosz holdprogrammal. Március 9-én érkezett a válasz amikor Oroszország és Kína aláírt egy kormányközi memorandumot egy Nemzetközi Tudományos Holdállomás létrehozásáról.
Szerdán reggel Shannon Walker küldetés specialista és Szergej Rizsikov kozmonauta jelentette a houstoni és moszkvai misszióvezérlő központnak, hogy az ISS bekapcsolta a tűz és nyomás-csökkenésre figyelmeztető riasztókat.
Jó fekvésű, pazar kilátással, edzőterem, és beltéri kert is tartozik hozzá, tovább fejlesztett fürdőszobával, és parkolás akár nyolc jármű számára. A több mint 20 éves korából adódó apró repedésekkel. Akár egy ingatlan ügynökök is mondhatná a Nemzetközi Űrállomásról..
2001 március 23-án először hajtottak végre ilyen nagy űrobjektum ellenőrzött biztonságos pályáról való eltávolítását. Az állomás tömege ekkor 140 tonna volt.
Az űrben végzett tevékenységek mindig is technológia csúcsát testesítik meg. Míg az űrtechnológiák, mint például a kommunikációs műholdak és a navigációs rendszerek, a modern élet mindennapi részévé váltak, az őket pályára szállítani képes hordozó rakéta képesség, még mindig csak csak néhány ország kiváltsága. Kína az űrutazó nemzetek ezen elit csoportja közé tartozik. A fejlettebb űrhatalmakkal szembeni technológiai szakadék megszüntetése végett pedig jelentős előrelépésre készül.
A szokásos sötétzöld, szürke és narancssárga szín helyett a Szojuz-2.1a rakéta új külsőt kapott.
A Roscosmos, és az orosz űrkutatási hivatal az új kék-fehér színösszeállítással tiszteleg a Vostok rakéta előtt, amely Jurij Gagarin kozmonautát 1961. április 12-én szállította Föld körül pályára az első űrutazás során.
1957 óta több mint 6000 rakétaindítás nyomán, napjainkra a Föld körüli pályán lévő műholdak, rakéta-fokozatok, és egyéb törmelékek száma több mint 26 000 nyomon követett objektum.
A Nemzetközi Űrállomás kezdeti elemeinek építésekor már több koncepció is készült olyan robotokról, amelyek a mikrogravitációs környezetben az asztronauták segítségére lehet.A tervekből megszületett, és a ISS-re is eljutott robotokat két kategóriára lehet elkülöníteni, kisebb méretű repülő drónokra, és humanoid robotokra.
A NASA Űrhajó rendszerének (SLS - Space Launch System) központi fokozatát meghajtó négy Aerojet Rocketdyne RS-25 rakéta-motor március 18-án másodszor is begyújtották. Ez volt a Core Stage Green Run sorozat 8. tesztje. Ezúttal a négy motor teljesítette a teljes repülés szimulációját.
"Ez egy hatalmas mérföldkő a világ jelenleg legnagyobb, és legerősebb rakétájával, hiszen csak ez hiányzott a teljes SLS hardver összeszeléséhez, a NASA Kennedy Űrközpontjában az Artemis I küldetés előkészítése érdekében" - mondta Eileen P. Drake, az Aerojet Rocketdyne vezér-igazgatója. "Az SLS-t kifejezetten a Holdra való visszatéréshez, és a későbbiekben onnan induló távolabbi emberes küldetésekhez tervezték.
A Green Run teszt alkalmával a jármű 65 méteres fokozatát end-to-end rendszer próbának tették ki feltöltve kriogén folyékony oxigénnel, és hidrogénnel. A négy Aerojet Rocketdyne RS-25 motor 499 másodpercig működött ami alatt a mérnököknek módjuk volt kipróbálni a hajtóművek irányítását, tolóerő szabályozását. 
A fokozaton most teszt utáni ellenőrzéseket kell elvégezni, mielőtt elindulhatna NASA floridai Kennedy Űrközpontjába az első repülés előkészítéséhez, ahol már a két szilárd hajtóanyagú gyorsító fokozatok végszerelését végzik. Az Artemis I során az SLS rakéta a NASA Orion kutatójárművét egy Holdat megkerülő küldetésre indítja várhatóan 2021 második felében.
Rendkívül ellenséges körülményei miatt a Vénusz az utóbbi években sokkal kevésbé volt prioritás, legalábbis a felszíni küldetések szempontjából, annak ellenére, hogy a Föld legközelebbi bolygó-szomszédja.
Orosz részről a Roskozmos TV legutóbbi adásában megerősítésre került a Vénuszra irányuló közös orosz-amerikai misszió! A első tervek még 2017-ben születtek, most pedig elindulhatott a szonda orosz részének gyártása.
A küldetés része a bolygóra leszálló orosz Venera-D szonda, és egy hosszú élettartamú orbitális pályára álló műhold egység ami Solar System Explorer programhoz (LLISSE) is kapcsolódik.
A misszió leszálló egysége képes lesz magasabban fekvő hegyvidékes területen landolni, több nemzetközi műszerrel lesz felszerelve, köztük nagy felbontású kamerákkal, talajminta vevő és elemző berendezésekkel, és tervek szerint legalább két órás működéssel.
A misszió amerikai része két kis egységet tartalmaz, amelyek az orosz Venera-D-re kerülnek felszerelésre. Ezek leszállás után legalább 60 napig működnek, miközben mérik a környezeti paramétereket és a szeizmikus aktivitást.
Egy másik amerikai projekt, amely még csak elképzelés formájában létezik, de hozzá lehetne adni a misszióhoz, egy magas-légköri robot repülőt képzel el, amivel nagyobb területet térképezhetne fel, és a működési ideje akár több hónapos is lehetne.
A projekt orosz részének megvalósítását 17 milliárd 370 millió rubelre becsülik (236 millió dollár) , és 2027. december 25. és 2028. január 16. közötti időszakban szeretnék indítani, de könnyen elképzelhető, hogy 2029-re csúszik.
A Vénusz sokáig nagy érdeklődésű bolygó volt. Földünkhöz ez a legközelebbi bolygó, és majdnem pontosan ugyanolyan méretű, de a hasonlóságok itt véget érnek. Vastag szén-dioxid atmoszférája csapdába ejti a Nap sugarait, és pokollá változtatja a bolygót. A felszíni nyomás körülbelül 90-szerese a Föld tengerszintjének, és a felhőkből kénsav eső is esik. Nem csoda, miért olyan bonyolultak a felszíni küldetések. A Vénusz tengely irányú dőlése csak 3 fok, ami azt jelenti, hogy a bolygón gyakorlatilag nincs évszak. Az Uránuszon kívül ez az egyetlen bolygó, amely a tengelyén visszafele forog. A Vénusznak számos vulkánja is van, amelyek közül legalább néhány továbbra is aktív.
A szovjet Vega 1 és 2 hordozó és lander modellje. Ez volt az utolsó szonda amely a Vénuszon landolt 1985-ben.
